3. Fejezet.
-Fél óra pihenő! Gyors pisi, cigi, kávé!- Üvöltötte el magát a sofőr, én pedig fel is ébredtem álmomból. Pedig milyen jól aludtam!
Félálomban néztem ki az ablakon, amikor a jobb oldalamba beleállt egy könyök, én pedig felszisszentem.
-Az istenit!- Néztem magam mellé, és az alvó seggfejjel találtam szembe magam. Vissza könyököltem, ő pedig rögtön fel is ébred.
-Mi a fasz bajod van?- Morgott felém, félig lecsúszva az üléséről.
-Te vagy a bajom! Oldalba könyökölsz, cseszel felkelni, pedig pihenő van, nekem meg pisilni kell, rágyújtanék.- Szakított félbe.
-Jól van! Kiengedlek, csak ne nyavalyogj már!- Morogta és felállt, végül leszállt.
-Ideje volt!- Felálltam én is, és lemásztam a buszról. Fellélegeztem, és az ég felé néztem. Ezt követően körbenéztem a helyen, ahol megálltunk pihenni.
Egy elég régi benzinkúton álltunk le, de legalább végre érzem a lábaimat. Körülötte nagyon nem volt sok minden, csak egy kis ősrégi hotel. -Mit megadnék most egy jó puha ágyért!- Mondtam alighallhatóan.
-Jaj a kis hercegnő!- Intézte hozzám gúnyos megnevezésemet, a falnak dőlt dohányzó seggfej. -Elszöktél otthonról, mert nem volt finom a kakaó?- Röhögött gúnyosan.
-Pontosan, úgy van!- Vágtam rá. -Honnan tudtad?- Kérdeztem. -Anyádék kihagytak belőle egy adalékot a gyárban. A kakaót! Na takarodj!- Kikerültem, és beálltam a WC sorába, majd karba tettem kezeimet.
-Mi ez a rohadt nagy sor?- Morgott, a mögöttem álló, göndör szőke hajú csaj. -Minden idő elmegy a várakozással!- Sziszegte. Már kezdett idegesíteni.
-Attól nem fog gyorsabban haladni a sor, mert te nyavajogsz.- Mondtam, hátra sem nézve.
-Te hozzám beszélsz?- Megfogta a vállamat.
*Látomás*
-Apa kérlek ne!- Sírva könyörgött a lány, de az apja továbbra is csak ütötte vágta.
*Látomás vége.*
Hát akkor neki sem lehetett könnyű. Valószínűleg ő is menekülhet, de ez nem jogosítja fel arra, hogy felidegesitsen! -Igen hozzád!- Néztem hátra, ő pedig levette kezét vállamról, és tekintetét a kikandikáló fegyveremre szegezte. -Jól megnézted?- Flegmán néztem rá. -Ha nem akarsz bajt, nem fogsz pampogni!- Kacsintottam, és visszafordultam.
-Miért van nálad?- Halkan kérdezte.
-Most jön a vallatás?- Fújtattam.
-Nem. Bocs.- Felelte, és örömömre elhallgatott. Végre rám került a sor, és rögtön magamévá tudtam a helyet. Kiengedtem a fáradt gőzt, kezet mostam, és egy kicsit rendbe raktam magam. Ezt követően elhagytam a helyiséget.
-Mehetsz.- Nyögtem oda neki, és ott hagytam. Bementem a benzinkútra, vettem egy eszpresszó kávét. Visszamentem az épület oldalába, leguggoltam, és rágyújtottam. Meredtem a távolba, közben iszogattam az energia löketet, bár jelenleg teljesen hatástalan! Amint vissza ülök a buszra, tuti újra elalszom. Kellemes csendes kis magányomat, a szőke göndör lány szakította félbe azzal, hogy mellém guggolt. -Mit akarsz?- Rá se néztem.
-Hát csak érdekelne, hogy miért van..- Félbe szakítottam
-Fegyverem?- Néztem rá, ő pedig megszeppenve fürkészte arcom reakcióját, de nem szólt egy szót sem. Kávémra szegeztem tekintetem.
-Üldöznek?- Kiváncsiskodott tovább.
-Mondd mi a fenének faggatsz?- Idegesebben néztem rá, majd eldobtam a cigimet és ott hagytam.
-Az embernek egy perc nyugta sem lehet!- Morogtam.
-Üdv a világomban!- Vágta rá, a még mindig falnál álldogáló seggfej. -Amióta melletted ülök, 10 évet öregedtem.- Flegmázott.
-Kuss!- Felszálltam a buszra, és leültem a helyemre.
Egy gyenge tíz perc után, sorba szállingóztak vissza az emberek, köztük a tahó is. Ledobta magát mellém, és sóhajtott egy nagyot. Azonban én szemrebbenés nélkül, továbbra is az ablakon nézelődtem.
-Mindenki megvan?- Kérdezte a sofőr.
-Nyilván! Hisz levegő sincs a buszon!- Vágta rá a mellettem ülő. Ezt követően pedig folytattuk az utunkat.
Nem telt bele 5 percbe, és az idegesítő seggfej, elkezdett csipszet enni. Nem is lett volna vele baj, csak úgy csámcsogott, hogy azt hittem elhányom magam. De ha még ez nem lett volna elég, akkor még ide is böfögött.
-Hát ezt nem hiszem el!- Motyogtam halkan, és lejebb húzódtam egy kicsit az ülésben.
-Neked minden a bajodra van?- Fordult felém.
-Dugulj már el. Aludni akarok!- Vágtam rá, és becsuktam a szemeimet.
Sokkal nehezebb lesz kibírni ezt az utat, mint gondoltam.
Pontosan nem tudom mennyi idő után, a jól ismert fekete öltönyösök, egy fekete kocsiból szálltak ki, és megállították a buszt. -Na ez szuper.- Suttogtam.
-Neked megint mi a bajod?- Kért számon a mellettem ülő. -Menstruálsz?-
-Nem látod hogy megálltunk?- Morogtam.
-És? Egy kis rutin ellenőrzés.- Nézett kifelé, az ülések között.
-Bárcsak az lenne.- Suttogtam, és ekkor hirtelen megpillantottam egy újságot, a srác táskájában, amit ki is kaptam onnan. Magam elé vettem, és azt szimuláltam, mintha nézegetném.
-Hey!- Nem tetszően nézett rám.
-Kuss!- Sziszegtem halkan, majd elhaladtak mellettünk az öltönyösök.
-Mi a bajod, a Kormány embereivel?- Nézett rám kérdőn.
-Semmi.- Vágtam rá, és belenyomtam a kezébe az újságot, amint leszálltak a buszról.
-Tiszta!- Mondta bele a fickó, a voki tokiba.
-Fura egy csaj vagy te!- Jegyezte meg.
-Mondd, nem tudnád a megjegyzéseidet zsebre tenni?- Sziszegtem, és visszafordultam az ablak felé.
-Még neked áll feljebb? Te csortad el az újságomat!- Nézett arcomba.
-Vissza kaptad nem? Akkor most mit sírsz?- Tovább nézelődtem, nem feltűnően az ablakon.
-Jó lesz már leszállni.- Suttogta.
Körülbelül már 13 órája utazhattunk, amikor a sofőr megállt egy benzinkútnál, ami mellett volt egy kicsi hotel. Már este fél tíz volt, és nagyon nem értettem, hogy mi történik. Nem emlékszem, hogy máskor is megálltunk volna, amikor utaztam.
-Körülbelül 7 óra, mire indul a másik busz, ami tovább viszi magukat.- Mondta a fickó.
-Váltás?- Suttogtam magamnak.
-Miért mit gondoltál? Végig vezeti a pasas az utat? Majdnem 2 napot utazunk.- Nézett flegmán a csávó, majd leszálltunk a buszról. Körbenéztem a helyen, már amit láttam belőle.
-Akkor foglaljunk szobát.- Motyogtam magamnak, és elindultam a hotel felé, de mire oda értem, teljesen megrohamozták az épületet.
Csak reménykedni tudtam, hogy lesz szabad szobájuk. Nehezen de sorra kerültem, és az unott képű idős recepciós faszi, csak flegmán nézett rám. -Egy egyágyas szobát kérnék, egy éjszakára!- Néztem körbe, magam körül.
-Jó! De lehet osztoznia kell, egy vagy két emberrel. Mert rengetegen vannak.- Magyarázta.
-Hát ennek kurvára nem örülök, de hát most mit csináljak?- Morogtam és átvettem a 9-es kulcsot. Felmentem az emeletre, a nyikorgó lépcsőkön. Megkerestem a szobát, és elakadt szavam. -Hát te mi a szart keresel itt?- Kérdeztem. -Nem elég, hogy a buszon megkeserítetted az eddigi utamat, akkor még osztoznom is kell veled, egy szobán?- Akadtam ki teljesen.
-Na azt már nem!- Vágta rá. -Te ide biztos nem jössz be!- Sziszegte. -Kérjél másik szobát!- Elfeküdt az egyetlen ágyon, ami a kis lyukban volt található.
-Arról ne is álmodj! Majd szépen kérsz te!- Vágtam rá, és leraktam a cuccomat a fotelbe.
-Hát komolyan mondom, nem találkoztam még egy ilyen.. - Próbálta elharapni a szidkozodását.
-Mondd csak ki!- Néztem rá flegmán, és karba fontam kezeimet.
-Hagyjuk.- Felállt, megfogta a táskáját, és kiment. Abban a pillanatban fellélegeztem, és levettem a parókámat, mert már megfőtt benne a fejem. Ledobtam magamról a textilt, és magamhoz vettem, egy hálóinget, törölközőt, a tusfürdőmet, és a többi tisztálkodási cuccomat. Elfoglaltam a fürdőszobát, majd kínok kínjával lezuhanyoztam, mert a látomások most sem hagytak nyugodni. Megtörölköztem, felvettem magamra a fekete ruhadarabot. Megfésültem, és megszárítottam a hajamat. Magamhoz vettem a cuccaimat, és utam vissza vezetett a szobába, de nem kicsit kiakadtam ismét.
-Már megint mi a szart keresel itt?- Ült az egyik fotelben, engem bámulva, de nem felelt. Megforgattam a szemeimet, és elpakoltam a cuccaimat, végül elfeküdtem az ágyon.
-Nincs másik szoba.- Fáziskéséssel felelt. -Te nem szőke voltál?-
-Fodg be aludni akarok!- Morogtam.
-Azt már nem!- Sziszegte. -Én nem fogok a földön aludni!- Megragadta, az alattam lévő takarót, és elkezdte azt lehúzni.
-Basszus!- Leestem az ágyról, ő pedig kiröhögött. Felnéztem rá, ahogy előttem állt.
-Nem fogok a földön aludni, de melletted sem!- Vissza ugrottam az ágyra, ő pedig megpróbált lerángatni, de én kihúztam a kezeimet keze szorításából, végül azzal a lendülettel, rám is esett. Nem kicsit meglepődtem, végül tekintete ajkaimra villantak, és csak némán feküdt rajtam.
-Mondjuk te kényelmesebb vagy, mint az ágy!- Jegyezte meg vigyorogva.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro