-Mi történt?- Szaladt fel apu, és csak annyit látott, hogy Damian a karjaimtól fogva tartott vissza, hogy ne csináljak kárt abban az aljas féregben!

-Csak összevesztek a Mosdón!- Vágta rá az akadályozóm.

-Ilyenen összeveszni?- Lépkedett Alex-hez és hozzám. -Szerintem van a házban elég fürdőszoba, mindkettőtöknek!- Időközben elengedett Damian. -Tudom hogy mind a ketten fáradtak vagytok, és a kiképzés miatt felgyűlt bennetek a feszültség. De nem egymáson kellene le vezetni!-

-Igazad van Charlie!- Rám pillantott gonosz tekintetével, a napraforgó. -Meg bocsátasz Jessi?- Karjait széttárta. Hát én biztosan nem fogom átölelni!

-Jessi?- Nézett rám Apu.

-Jó oké. Nincs gond!- De visszakoztam az öleléstől.

-Na Jessi!- Karba fonta kezeit Apa.

-Igen Hugi! Gyere ölelj át, békénk jeléül!- Kaján mosolyt villantott. Elfojtva a haragomat, apám kedvéért átöleltem őt. Karjai erősen a testéhez vonták testemet. -Várlak a szobában! Ajánlom hogy ma meg tedd amit akarok, mert megbánod ha nem!- Suttogta nyakamba alig hallhatóan, majd elengedett. -Jó éjszakát mindenkinek!- Azzal a lendülettel betért a szobájába.

-Kincsem!- Fordult felém Apám. -Tudom hogy nehéz még neked elfogadni, hogy lett egy Mostoha bátyád. De próbálj meg vele jól kijönni!- Mosolygott, én pedig nehezen de bólintottam. -Jó éjt szépségem!- Megpuszilta homlokomat. -Damian!-

-Jó éjt Apu!-

-Charlie!- Bolintottak egymásnak, végül apám is betért a hálószobájukba. Felnéztem Damian arcára, magyarázatot várva. -Gyere, rendezzük el a sebeidet!-

-Nem kell!- Hátráltam meg, haraggal. -Azt ígérted, hogy valamit kitalálunk! Ez volt a hatalmas ötleted?- Mutattam a semmibe. -Inkább lemondtál rólam?- Karba fontam kezeimet. -Csalódtam benned Damian Roy!- Fogtam magamat, és bementem a szobámba. Bevágtam magam után az ajtót, és leültem az ágyra.
Pontosan ezt akartam elkerülni! Erre mindent elrontottam. Most mégis mihez fogok kezdeni?
Tanácstalanul kezeimbe temettem arcomat.

-Jessi!- Mindent megbánó hangon, benyitott.

-Nem érdekel Damian! Bíztam benned!- Néztem fel kezeimből. Becsukta maga után az ajtót, végül lassan felém lépkedve, leült mellém.

-Tudom, de nem tudtam mit mondjak neki!- Nézett rám, szomorúan. -Egyszerűen elöntötte az agyamat a vér, amikor megláttalak titeket a folyosón! Ez a zsarolás, nagyon gusztustalan!- Összekulcsolta maga előtt, a térdein pihenő kezeit.

-És ezért kéred az áthelyezésemet? Nagyszerű!- Néztem az ablak felé. -Menj el Damian!- Fájó szívvel kértem meg rá.

-Jessi!- Megfogta kezemet.

-Menj el!- Szóltam rá erélyesebben, és kivettem kezemet kezéből.

-Nem mondok le rólad! Kitalálunk valamit ígérem!- Közelebb ült, és átkarol gyengéden, vigyázva a vállamra.

-Ígéred?- Néztem arcára szomorúan.

-Igen!- Lágy együttérző mosolyt varázsolt arcára, és csak néztük egymást. -Gyere ide!- Sóhajtott egyet, végül jobban átölelt. -Megígértem hogy vigyázni fogok rád, hát be is tartom!- Suttogta félszáraz fürtjeimbe, majd csak így ültünk egymás mellett, egy jó darabig.
Annyira jó érzés, hogy ő velem van! Hogy valóban mellettem áll, a bajban és a jóban is! Alexander-el szemben is megvédett, és ezért is hálás lehetek neki!

-Miért vagy ilyen jó hozzám?- Néztünk lassan, egymás arcára.

-Tudod a barátok, már csak ilyenek!- Összekócolta a hajamat.

-Na!- Nevettem el magamat, és megfogtam a csuklóját.

-Tényleg! Tartozom még egy csikivel!- Huncut vigyorra húzta ajkait.

-Miről beszélsz? Már vissza adtad!- Lefogtam kezeit. Elgondolkodott egy pillanatra.

-Tényleg.- Visszanézett rám hirtelen. -Nem baj!- Azzal a lendülettel elkezdte csikizni az oldalamat.

-Jaj ne!- Nevetve összegörnyedtem, végül az ölébe borultam. Amint abbahagyta a kínzásomat, csak vigyorogva nézett le rám. -Befejezted?-

-Igen!- Kinevetett, én pedig vissza ültem. -Na gyere! Kezeljük le a sebeket, aztán pedig alvás!- Magához vette, az íróasztalomon pihenő elsősegély dobozt. Vissza caplatott felém. -Na legalább már nem kell levenned a nadrágodat!- Lenéztem a combjaimra, és rögvest el is vörösödtem a tudattól, hogy esetleg csikizés közben láthatott valamit. Arcom láttán fel nevetett.

-Haha!- Húzgáltam lefelé, a fekete hálóingemet.

-Na kezdjük!- Sóhajtott. -Szerintem feküdj el az ágyon, mert úgy sokkal egyszerűbb lesz!- Úgy tettem, ahogy azt mondta, végül a fal felfelé fordultam, ő pedig leguggolt.
Óvatosan kezelgette, de sajnos még fájt azért. Amint betekerte fáslival, úgy haladt feljebb. Hátamra feküdtem, hogy hozzáférjen a combon lévő sebekhez. -Ezeket lehet be sem kellene kötni, talán reggelre már semmi bajuk nem lesz!-

-Rendben.- Felültem, ő pedig rátért a vállamra.
Amikor a fertőtlenítő vattával törölgette, az említett testrészemet, én ismét arcát fürkésztem.

-Fáj?- Rám pillantott.

-Nem!-

-Akkor miért nézel, ilyen furcsán?- Abba hagyta egy pillanatra, a törölgetést.

-Nem tudom Damian.- Feleltem nem túl hangosan.

-Talán szeretnél elmondani valamit?- Felvonta szemöldökét.

-Én csak!- Zavarba jöttem. Mi a fene bajod van Jessica? Talán a fejedet is beverted egy sziklába?

-Igen?- Érdeklődött tovább.

-Nem tudom Damian!- Ingerülten felálltam az ágyról. -Nem tudom mi van velem!- Értetlenül néztem körbe. - Lehet bevertem a fejemet is! Vagy..- Belefáradtan néztem rá.

-Vagy?- Felállt az ágyról, és elkezdett felém lépkedni. Amint elért hozzám, eltürte a hajamat a fülem mögé.

-Hagyd abba!- Szóltam rá, és elléptem előle. -Direkt csinálod?- Gyengén felnevetett.

-Mit Jessica?- Ismét felém sétált.

-Hát ezt, amit csinálsz!- Teljesen zavarban voltam már, erre ő két ujjával megsimogatta piros arcomat.

-Szeretsz engem Jessica?- Érzelmesebb tekintettel nézett rám. Ezt követően arcomra és félig a tarkómra simototta kezét.
A szívem a torkomban kezdett dobogni.

-Damian!- Suttogtam, és ajkaira pillantottam. Azt hiszem bajban vagyok. Lehet beleszerettem a legjobb fiú barátomba!

-Jessi.- Suttogta nevemet, a szabad kezét pedig derekamra simította, végül a hátam közepéig. A szívem egyre hevesebben kezdett verni, a lábaim pedig elkezdek remegni! Ahogy lassan közelitett az ajkaim felé, egyre erősebb izgatottság ragadt magával. -Mert én belédszerettem Jessica!- Suttogta ajkaimra, végezetül lágyan megcsókolt.