-Benson! Ha nem képes 50 darab normális fekvőtámaszra, akkor mit akar maga a Mission?- Hátamba taposott a Parancsnok. Az elmúlt 3 hónapban annyi homokot nyeltem, hogy arra nincsenek szavak. De én vállaltam, szóval nem adom fel! Hiába mondta Damian hogy adjam fel, mert túl kemény a kiképzés! Már nincs sok hátra, szóval ki tartok! -Még 50 fekvőtámasz!-

-Igen is Uram!- Folytattam a műveletet. A haj már az arcomba ragadt az izzadságtól, hiába kötöttem hátra. 
Ez a napunk még nem is olyan kemény! Ennél jóval nehezebb szokott lenni! 
Reggel 6 ra szokott kihozni Damian a kiképző helyszínre, és onnantól kezdődik, a szenvedés. 14:00 kor ér véget! Egy 24 órát szoktunk kapni pihenőnek, egy héten. Nekem 2 hét múlva lesz a vizsgám, és ha túl leszek rajta, akkor végre részt vehetek, az első Mission, ahol Damian lesz a parancsnokom, és egy idegen férfi pedig a kapitányunk. 
Rengetegen vannak körülöttem, akik épp olyan elszántan küzdenek azért, hogy elérjék a céljaikat, mint én! 

Felálltam miután végeztem az 50 darab fekvőtámasszal. Egyenes hát, fej pedig mereven egyenesen tartva. -Végeztem Uram!- Amit elém lépkedett, tisztelegtem. 

-Szép munka Benson!- Ránézett a többiekre, akik szintén sorban álltak fel. -Jól van katonák! Mennyenek zuhanyozni! Holnap reggel 6:00 ugyanitt! Megtudják milyen úgy hegyet mászni, hogy előtte teljesen kilesznek fárasztva! Szóval szedjék össze magukat! Melegen ajánlom, hogy holnapra ne legyenek ilyen puhányok mint ma! Távozhatnak!- 

-Igen is Uram!- Tisztelegtünk egyszerre a lányokkal, és fiúkkal. 

-Lépés indul!- Kiabálta, mi pedig egyszerre lépve, meneteltünk.

Aláírtam a jelenléti lapot, és elhagytam a kiképző terepet. Damian már kint várt, de mielőtt beültem volna mellé, levettem magamról a terepmintás felsőt, és betürtem a fehér toppomat, a szintén terepmintás nadrágomba. Ezt követően beültem a terepjáróba. 

-Hola! Jessi.- Mosolygott rám. 

-Hola!- Kibontottam a hajamat, majd jól megdörzsöltem a fejbőrömet, közben elindultunk vissza a házba. 

-Na milyen volt a mai kiképzés?- Érdeklődött. 

-Ez most nem volt olyan kemény. Kibírható volt, viszont farkas éhes vagyok.- Nevettem fel.

-Azt elhiszem.- Kezeimre pillantott. -Már megint tiszta seb vagy. Nem kezeled őket?- 

-De igen!- Tenyerembe néztem. -De ezek csak sebek Damian. Ezek begyógyulnak!- Mosolyogtam. 

-Amint vissza értünk hozzátok, le kezeljük őket!- Ötösbe rakta a váltót. 

Miután letusoltam, Damian gondosan kitisztitotta sebeimet és le fertőtlenítette, a nappaliban ülve. Végül elmerengett bekötött kezeimen. 

-Ezek a kezek többre hivatottak, mint hogy szenvedtesd őket.-

-Jaj Damian. Már megint kezded?- Nem tetszően néztem íriszeibe. -Szerinted ezek a kezek nem erre hivatottak, szerintem pedig igen! Mondd egy kecses női kéznek lenne szabad ilyeneket csinálnia?- A dohányzó asztal felé irányítottam kezemet, végül az új mentális képességemmel, a levegőbe emeltem a bandage-t. 

-Mióta vagy erre képes?- Meglepetten pásztázta, a lebegő kötszert. 

-Azóta, amióta a képességeimet is fejlesztjük Apuval.- Vissza tettem az asztalra a tárgyat. Majd ekkor belépett a házba Alexander, poros katonai felszerelésben. Ránk pillantott, de azzal a lendülettel fel is viharzott az emeletre. 

-Még mindig haragban vagytok?- Nézett a tahó bátyám után. 

-Kivel is?- Engem már nagyon nem érdekel Alex. Felőlem ott pusztulhatna meg, a terepen. 

-Jessica. Ez nem normális így!- Kivettem a kezemet kezéből. 

-Tudod Damian, itt már semmi sem normális! Egyetlen barátnőm a városba költözött, mert csak ott kapott munkát. Ez sem normális, pedig olyan, mintha a húgom lenne! De erre a jövőbeli Parancsnokom a legjobb barátom. Szerinted? Ez normális?- Fakadtam ki magamból, és felálltam. 

-Keveselsz engem?- Kicsit sértődötten vont kérdőre. 

-Dehogyis! Nem erről van szó!- Beleturtam vizes fürtjeimbe, és az ablak felé vetettem pillantásom. 

-Akkor mégis miről Jessica?- Maga felé fordította az arcomat kicsit durvábban. -Nem tűröm el, hogy a jövőbeli katonám nyavajogjon az életén! Mindenki maga alakítja az életét! Te ezt választottad, akkor tartsd is magad ehhez.- Kikerült, és elindult a bejárati ajtó felé. 

-Most mégis hova mész?- Utána indultam. 

-Ahogy elnézem, szükséged van egy kis egyedüllétre! Szóval elmegyek.- Hátat fordított. 

-Jó! Menj is!- Kiabáltam neki, ő pedig elviharzott. Hát akkor a mai plusz edzés elmaradt. Fordultam meg, amikor megláttam a konya ajtajában álló, ajtófélfának dőlt Alex-et. Arcán a szokásos jellegzetes kaján vigyor ült. 

-Na mi van? Csak nem itt hagyott a kis parancsnok bácsi?- Kiröhögött. 

-Neked ehhez semmi közöd!- Félre löktem, és betértem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami kaját. 

-Na most mi lesz veled, a kis mellék edzések nélkül hugica?- Felült a konyhapultra, de én nem reagáltam az idegesitő kérdéseire. Levettem egy tányért, végül kikerültem őt, hogy a mellette lévő fridzsiderből válasszak valami ehetőt. De azzal a lendülettel berúgta a lábával az ajtaját. -Igen megváltoztál Baba!- Lepattant a pultról, és az említett hűtőszekrény, és közém állt. Egy pillanatra sem néztem rá. -Mintha lenne önkontrollod cicus. Vagy csak megjátszod? Mi lett a cuki érzékeny kislánnyal akit megismertem?- Megfogta az arcomat, és maga felé fordította. -Nézz rám, ha hozzád beszélek! Ne nézz át rajtam!- Sziszegte, de én nem feleltem, csak a mentális képességemmel odébb toltam. -Oha. Na már ilyet is tudsz? Na akkor nagyon jó hasznodat vesszük majd a csapatban!- Na ez verte ki a biztosítékot nálam. 

-Jó hasznomat veszitek?- Sziszegtem. -Azt hiszed, hogy te felérsz az én szintemre Alex?- Felé kezdtem lassan sétálni. -Azt hiszed, hogy te abba az osztagba kerülhetsz, amelyikbe én?- Flegma vigyort villantottam. -Nagyon el vagy tévedve bátyus!- Mellkasától fogva a falnak nyomtam. -Te soha nem fogsz a mi csapatunkba kerülni!- Gyűlölködve suttogtam. 

-Nem-e?- Viszonozta a flegma mosolyt. Levette magáról a kezemet, végül megfogott egy szeletelő kést, majd rám nézett, a kés pedig magától elgörbült, U alakot képezve.

-Mi a..- Akadtam ki. 

-Nehogy azt hidd, hogy olyan különleges vagy Babám!- Kacsintott, és kikerült. 

-Alex ezt hogy csináltad?- Hidegen hagyta, hogy hozzá beszéltem. Így felé emeltem a kezemet, és vissza húztam az elmémmel a testét, az ajtót pedig becsuktam. Magammal szembe fordítottam őt, és leraktam. -Na hallgatlak!- Karba fontam kezeimet. 

-Van benned erő!- Zsebre vágta kezeit. 

-Szóval?- Türelmetlenkedtem. 

-Amikor meglőtt téged Liam a kocsiban, és én kikaptam a kezéből a fegyvert, valahogy megvágtam a kezemet.- Vissza ült a konyhapultra. -Amikor elkezdtem bekötni a sebedet, akkor érintkezett a véred az enyémmel. Ekkor még nem tudtam hogy ez jelentett-e valamit. Azonban a későbbiekben nem tudtam uralni a dühömet. Ahogy telt múlt az idő, egyre indulatosabbá váltam. Így elkezdtem füvezni, hogy lenyugodjak. Ugyanis önkontroll hiányában, széttéptelek volna amikor felidegesítettél.- Mesélte. -Valami van a te véredben, ami fertőz! És ha bekerül egy egészséges ember véráramába, akkor neki is lesznek képességei!-

-Szóval ezért akart megszerezni magának a Kormány. Emiatt a képességem miatt.- Szépen lassan összeállt a fejemben a kép. -Te pedig csak ezért kerestél meg nem igaz? Hogy te is ilyenekkel rendelkezhess!- 

-Lényegében igen.- Leszállt a pultról. -De amúgy nem csak ezért.- Lépkedett lassan felém, én pedig hátrálni kezdem, egészen a falig. -Tudod cica.- Ajkaimra pillantott, és felrakta az egyik kezét a falra, a másikkal pedig piszkálni kezdte a pulcsim cipzárját. -Elég vonzó kis csaj vagy te.- Jegyezte meg. 

-Fejezd be!- Levettem kezét a cipzárról, ő pedig felrakta azt a kezét is a falra. 

-Bejön a karvaly éned. Az is elég vonzó, hogy tisztában vagy azzal, hogy megőrülök ha látlak. Hogy tudod titkon, hogy azért kerüllek téged, mert te ezt kérted. De az is tetszik, hogy már zavart téged, hogy nem beszéltem veled.- Ezek szerint nem aludt a hotelben! Hallotta minden szavamat. Jessica, ennél szánalmasabb már úgy sem lehetsz! -És az ahogy próbálsz ellenállni nekem.- Suttogta mély férfias hangján, közben közelitett arca az enyém felé. -Az egyenesen beindít!- Számon éreztem forró leheletét. 

-Alex!- Toltam el magamtól, de az erőm mintha elszállt volna. 

-Ne akarj ellenállni nekem!- Vigyorgott. 

-Nem hagyom hogy szórakozz velem Alexander!- Teljes testtel nekimentem, ő azzal a lendülettel hátraesett, de hirtelen megfogta a kezemet, végül vele együtt estem. Fájóan, de felnevetett. Le akartam róla mászni, de ő lefogott a karjaival. 

-Nem menekülsz!- Felnevetett. 

-Engedj el Alex! Bármikor bejöhet valaki!- Sziszegtem, és próbáltam kibújni karjai közül.

-Maradj már nyugton!- Megfordult velem a padlón, így ismerős pozícióba keveredtünk. -Szerintem eleget menekültél előlem is!- Suttogta ajkaimra, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy megcsókoljon. 

-Damian megkérte a kezem!- Hazudtam, ő pedig íriszeimbe szegezte tekintetét.