Következő szünetben megint összegyűltek a lányok. Sajnos, megint nem tudták megbeszélni, mert odament után futónak Lisa. És Lisáról egyszerűen nem lehetett eldönteni, hogy velük van-e. Így hát csak kimentek az udvarra ,sétáltak, közben a legújabb Katy Perry zenéről beszéltek.

***

Luna tisztára be volt depizve. Egyáltalán nem tudta minek kell ilyen embereknek olyan lány, mint ő. Ám valahogy erőt vett magán és azon kezdett gondolkozni, hogy tudna megszokni. Az ajtó zárva. Az ablakon rács van. Csak akkor van esélye, ha újra bejönnek a szobába. Erre nem kellett sokat várni. De tévedett, az uzsonnáját az ajtó alatt csúsztatták be. A lány először örült, hogy kaját kap. Ám rájött, hogy így nem fog kijutni. Se ki, se be nem lehet menni. Kész katasztrófa. A lány belül érezte, úgy se számított sokra. Reményét viszont nem vesztette el. A falat tapogatta, hátha lesz valami titkos ajtó vagy valami ilyesmi. Bárhol tapogatta, nem talált kiugró, kidomborodó falrészt, réseket, egyszerűen semmit. A szekrénybe is beletúrt, hátha...hátha talál valamit.
-Lila ruha, farmergatya, hálóing, egy kalap, egy tonna zokni, harisnya(?!),cipő, DOBOZ! -fejezte be felsorolását. A doboz. Rögtön az ágyhoz sietett vele. Külseje masszív, jó minőségű, kicsit kopott, de elég jól lezárt Luna számára. A kis, vasból készült lakat, kissé rozsdásan fityegett a dobozvoldalán. Letépni, kinyitni a lakatot nem tudta, a dobozt széttépni és kilapítani sem. Elkezdte összevissza dobálni mérgében, még jól bele is rúgott. Ezt persze meghalották, az egyik férfi feltápászkodott. Lassan a kis szoba felé haladt. Kíváncsi volt mi folyik az ajtó túloldalán. A lány hallotta a lépteit és az ajtó mögé bújt. A férfi benyitott a sötét szobába, de csak az ételt találta meg ami furcsa mód sértetlen volt. A férfi el kezdte keresni a lányt. Megnézte az ágy alatt, a szekrényben és...az ajtó mögött. Senki sehol. A lány abban a pillanatban lelépett mikor a férfi az ágy alá nézett. Így észrevétlenül kisurranhatott. Luna izzadt, fáradt volt és félt. Nagyon félt. Minden egyes körülötte lévő apró neszre felfigyelt. Lábával érezte, ahogy a padló dübörgött. A férfi egyre közelebb ért hozzá. A lány ekkor megpillantott egy zárt ajtót a zárban kulccsal. Lassan az ajtóhoz lépdelt. A hideg kulcshoz ért a keze, lassan elfordította a zárban, majd egy szisszenés nélkül kinyitotta az ajtót. Belépett a szobába, bezárta az ajtót, rafordította a kulcsot.

***

-Valaki tud a titkodról -kezdte beszédét Luna apja, de a beszéde amilyen nyugodtnak tünt, olyan feszült volt legmélyében-,miattad elraboltak és nem tudjuk hova vitték!
Luna anyja a szemét forgatta, mert tudta nem csak az ő hibája, August, a férje ugyanolyan hibás az egészben. Viszont mindketten tudták, hogy a lányukat hamar elő kell keríteni, mert veszélyben van. Veszélyben vannak. August lesütibszemeit, és feszültségtől izzadó kezeire néz. Catrin, Luna anyja férjét nézi, azon gondolkozik, hogyha jobban vigyáztak volna rá. De hogyha már elmúlt, most a most ha jön. Most arra kell koncentrálni, hogy merre tovább. Mit tegyenek annak érdekében, hogy lányuknak ne essen baja. És ezek hogyok fontosak most. Catrin feláll ,letörli a maradék könnyet az arcáról amit elmúlt órákban hullajtott. Megfogja a férje vállát, a fülébe súg valamit, a férj feláll és nővel eggyütt kinyitják az ajtót. Kilépnek rajta, majd alig egy perc múlva már a kocsi motorábak búgását lehet hallani a kocsibejáróról.

***

Vége ért az utolsó óra. Geni elköszön barátaitól. Szaporán ver a szíve. Aggódik. Luna még mindig nem hívta fel. Számtalan alkalma lett volna rá. Luna is tudja, hogy Geni nem törődve az iskolai szabályzattal bekapcsolva hagyja telefont. Meg hát a másik dolog ,hogy a táskában kéne tartania. Ehelyett minden szünetben megnézi az értesítéseit vagy alkalmanként játszott is rajta. Ám mindig odafigyelt, hogy nem bukjon le. Néha azonban lebukott. Egy alkalommal például a történelem tanár előtt bukott le két osztálytársával eggyütt. Tanítás után félt érte menni, ezért Veky felajánlotta, hogy velemegy. Mert persze, hogy a töritanártól az igazgatóhoz került. Bár Veky, úgy vélte nem kell mitől félnie. És igaza lett, mint mindig. Geni érezte, hogy kicsit elmélázott. Néhány ember utána nézett az utcán. Vállat vont. Arca kétségbe esésről árulkodott. Elővette a telefonját, és megint Luna számát tárcsázta. A telefon pittyegni kezdett, majd kisípolt. Geni lesütötte a szemeit, mélyen érezte, hogy gond van, mindig igaza volt az ilyen megérzéseinek. Lassan hazaér. Ekkor gondolta Luna biztos jól van, csak kikapcsolta a telefont. Miközben ezt gondolta hesegetett a kezével. Hiú ábrándokba ringatta magát.

***

Veky már hamarabb hazaért. Egyik kedvenc könyvsorozatának könyvét olvasta a "Hamuvárost" .Már legalább harmadszor olvasta el a könyvet, de nem unta meg. Amúgy sem árt felfrissíteni a memorijáját a könyv tartalmáról. A fejezet utolsó mondatához ér, leteszi a könyvet és az ablakára mered. Pontosabban a kint lévő viharfelhőkre szegezi a tekintetét. A gondolataiba mélyed. Áttárgyalja az egész napot magában, majd Luna jut az eszébe. Tudja, hogy Veky mikortól hívható. Viszont akkor mér nem hívta föl a lányt? Hmmm. Gondolatai össze-vissza cikáznak, arcán is látszik, hogy mereng valamin. Sóhajt egyet. Talán nagyon rosszul volt. Esetleg elfelejtette felhívni őket. Ekkor eszébe jutott, fel kéne hívni Genit. Előszedte a szinte újnak tűnő telefont, amin alig pár karcolás volt látható. Az átlátszó tokon egy minta volt látható. Maga rajzolta formára vágott papírra. Barátainak és osztálytársainak is tetszett az ötlet, így az évfolyam kétharmada saját maga kreálta tokot használt. Biztos gondoljátok, hogy a maradék egyharmad a fiúk létszáma. Igaz. Azokat teljesen nem érdekli, csak lehessen rajta videókat nézni és játszani. Kijelenthetjük, a fiúknak nincsenek nagy elvárásai a telefon kapcsán. Veky már Genit hívta. Remélte a lány biztosítani tudja arról, Luna jól van. A pittyegés befejeződött, sípszó nincs. A füléhez emeli a telefont, és feszülten várja végre beleszóljon valaki.
-Sziaaaaa-hallatszott Geni telefontól kissé eltorzult hangja.
-Szia-mondta Veky és, egy pillanatig megnyugodott.
-Hívott téged Luna?! -folytatja Geni idegesen, ezzel véget vetve Veky nyugalmának.
-Nem, aggódom miatta-mondja remegősen Veky.
-Jaj, te lány, ne reszkess, tutkó, bizti, száz százalék, hogy jól van, hmm,inkább ezer százalék-próbálja a vonal másik végén nyugtatni barátnőjét.
-Nem is tudom-bizonytalankodik a másik.
-Hát can egy rossz megérzésem,de biztos csak a matekdoga miatt-hallatt kínos röhögést az első.
-Megint pöszén beszélsz-mondj Veky.Geni ráeszmél, zavarában van helyett can-t mondott, de mindegy.
-Nyugavér, de most mennem kell lovagolni. Cao-búcsuzkodik, viszont nem lovagolni megy. Veky is tisztában van vele, mert ismeri a lányt. Kínos helyzetbe került és nem bírja elviselni.
-Jól van fiam, menj cowboykodni-mondja Veky, Geni leteszi a telefont.