Sétáltak az iskola felé, közben azon gondolkodtak, hol lehet Luna.
(Szerk.megjegyzés ezentúl Sz. M.: És meghaltak, mert megérezték a suli szagát.  Cintia)
-Lehet beteg-szólalt meg Geni.
-Te is itt vagy? -kérdezte Serafina. A többiek először furán néztek, majd elnevették magukat. Sera szégyelte magát, de Geni odament hozzá és mondta, hogy semmi bú. Cintia ráírt Lunára. Hiába zaklatta a lányt, nem érkezett válasz.
- Hadd nézzem meg- tépte ki Loren Cintia kezéből a telefont.
- Add már vissza- hisztizett Cintia, miközben próbálta visszavenni ami az övé.
- Lányok, tényleg nem válaszolt! - hangzott Loren válasza. Ekkor mindenki Loren mellé sereglett, és mindenki Cinti nevében írt Lunának.

- Geni,helyesírás nulla - mondta Sera.
- Miért is? - kérdezte kíváncsian.
- Beteg vagyot különírják
- Pffh, na és aztán?
- Nem is tudom - Sera eljászotta, hogy gondolkodik- ,talán ezért kapsz egyest
- Na kérem vissza a telefonomat - rontott közéjük Cintia.
- Menjünk már elfogunk késni- nézett rájuk szúrosan Veky. Lassan megfogta Geni kezét és húzta maga után,hogy legalább egy valaki elinduljon végre. Meg aztán, nem akart egyedül menni, mert az rossz dolog. Loren is melléjük sietett, míg Sera és Cintia a telefont próbálták megszerezni egymástól. Pár perc múlva mindkettő eszeveszetten szaladt a sulihoz. Persze, elkéstek, de szerencséjükre senki se vette észre, ami eléggé fura volt.
Becsöngettek.

***

Luna széjjel nézett a kisszobában. Fura volt neki. Még álmaiban sem kerül ilyen helyre vagy helyzetbe. Ekkor gondolkozni kezdett.
- Talán nem álom?! - mondta magának. Fél perc múlva a sokkból kijöve a falnak futott. Neki ütközve a falnak éles fájdalmat érzett. Most már tudta, hogy nem álmodik. És rájött arra is, hogy könnyebb lett volna megcsípni magát. Felállt, majd-
SEGÍTSÉG, VALAKI SEGÍTSEN NEKEM! - sikította, de nem válaszolt senki.
-Nem adhatom fel -mondta magának és újra rázendített- SEGÍTSÉG, VALAKIII ,NEM HALL SENKI?!
Mély csalodottságában, szipogva viszafutott az ágyhoz és belehuppant. Magára húzta a takarót ,a fejéhez szorította a párnát remélve, hogy ez csak egy álom.

***

Loren kitépett a füzetéből egy lapot és ráírt valamit. Szépen összehajtogatta, majd hátra küldte Seranak. Sera egy ideig a hajtogatott lapot nézte, aztán leesett neki, hogy van benne valami. Miután elolvasta előkapta a telefonját és írt Cintiának. Cinti elolvasva a Messenger üzit odaslisszant Genihez és belesuttogta a fülébe a lényeget. Ám Morrison, az osztály legundokabbika beárulta őket vagyis hát Cintit, akinek emiatt tanórán kívüli foglalkozáson kellett részt vennie. Miután kicsöngettek a négy lány a folyosóra sereglett. Egy ideig Vekyt várták, és egy tíz perc elteltével rájöttek, hogy senki se szólt neki. Egyszerre a maguk fejére csaptak és indultak Veky osztálya felé.

***

Ebben az iskolában minden osztályban négy párhuzamos osztály indul, minden egyes tanévben. És most jön a történet az a része, hogy megtudjátok hanyadik osztályosok hősnőink. Szegíny lányocskák már nyolcadik osztályosok. Nem elég para a ballagás, még Lunának is kell tűnnie. Ha egyáltalán sejtik, hogy ez történt. Elég a kitérésből folytassuk tovább.

***

Luna megint felébredt. De nem otthon. Majd hirtelen lépteket hallott kintről. Egyre csak közelebb és közelebb. Mikor nagyon közel voltak a hangok,hirtelen csend lett. Luna bebújt az ágy alá és lélegzet visszafojtva várta mi fog történni. Az ajtó csikorogni kezdett, lassan nyitodott, egyre nagyobb rés keletkezett az ajtó és az ajtófélfa között. Mikor már elég nagy volt, egy alak lépett be. Luna érdeklődve nézte a ruháját, amiből azt állapította meg ,az illető egy nő lehet. Ám a megállapítása hamis volt, hiszen abban a pillanatban megszólalt az illető. A hangja mély volt, nagyon érdes és semennyire sem megnyugtató. A lány az ágy alatt remegett. A férfi egyre közelebb lépett az ágyhoz, ezzel halálra rémisztve az alatta meglapuló Lunát. Ám a férfi a szekrényhez ment. A lány nem tétovázott, kiszaladt az ajtón, végig a folyosón, ám nem járt szerencsével. A folyosó végén egy másik férfi állt. Sötétfekete haja, mélykék szeme és beigazitott, rövid szakálla volt. Bőr kabátot viselt, fekete pólót, farmernadrágot meg Nike cipőt. A lány megfordult, majd a másik irányba futott volna, ekkor viszont a férfi elkapta a karját.
- Ne fuss el, te kellesz még nekem - mondta gúnyosan a férfi -, talán azt hitted ilyen könnyen megszökhetsz?!
- Á dehogy - szólalt meg félénken Luna. Ekkora már a másik illető is odaért, átadott egy papírt a Lunát fogó férfinak. Ekkor a lány megtudta szemlélni az elsőre látott illetőt. A férfi középkorúnak nézett ki, egy kicsikét őszülő sötétbarna hajjal. Szakálla, bajsza nem volt, ám ruhája kifejezetten papi ruhának tűnt. Egy hosszú bordó és fehér színből álló valami, ami köntös hatást kelltett. Luna a szorításából kiszabadulni természetesen nem tudott, így maradt a városszéli templomban, abban a kisszobában amibe már lassan egy napja volt.

***

Végre Veky osztályához értek. A csajok nagyon aggódtak. Veky is, de vett egy mély lélegzetet és meg nyugtatta a lányokat, hogy nincs semmi baja. Ám a lányok nem siettek eléggé. Megint megszólalt a csengő. Mindenki vonult vissza az osztályába. Veky leült padtársa mellé. Próbálta megnyugtatni magát. Talán beteg vagy elkésett, és elfelejtett írni nekik. Lisa, Veky padtársa, úgy érezte valami baj van most vele.
- Mi a baj? - kérdezte Lisa.
- Semmi, csak rossz érzésem van egy dologgal kapcsolatban, csupán ennyi - mondta Veky és Lisára mosolygott. A tanár belépett az ajtón. Az osztályban hirtelen nagy csönd lett ,mindenki felállt.
- Jó reggelt kívánunk! - hangzott a diákoktól.
- Jó reggelt gyerekek - válaszolta a tanárnő. A diákok leültek, Lisa pedig azon nyomban tovább faggatta osztálytársát.
- Nem hiszem, hogy semmiség lenne - mondta Lisa határozottan.
- Dehogynem - válaszolta Veky morcosan.
- De igen
- Álmos vagyok
- Alszunk?
- Szerintem igen
- Oki
- Várj - mondta Lisa - ,te el akarod terelni a figyelmem!
- Nem - mondta ápmosan Veky -, én csak szimplán álmos vagyok.
- Miért alszol órán?
- Én nem alszom azt Cintia szokta - védekezett Veky. Előszedték füzeteiket és írtak bele azt, amit a tanár diktált.

***

Luna szüleit felhívták az iskolából, hogy Luna nem jött ma iskolába. Mivel az anyukája volt közelebb otthonukhoz, így ő haza ment megnézni mi van vele. Haza érve a lakásban nem talált senkit, ezért felhívták a sulit. Ám még mindig nemleges válasszal szolgálhattak. Ekkor Luna anyja felhívta az apját, aki felhívta a rendőrséget. A rendőrség keresni kezdte a lányt. De nem találták sehol. Luna köddé vált, felszívódott, eltünt, nyoma sincs, így rendőrök körözést adtak egy ismeretlen tettes után. De valljuk be, a rendőrség nem fogja őt megtalálni őt. De akkor még is kifogja? Vagy kik fogják?