Jó pár napig ott maradt a parkban. Tökéletes búvóhely volt, és táplálék is akadt. Girou többször is meglátogatta őt, ilyenkor mindig hozott magával elegendő pénzt, vagy éppen ételt. Kiro hálásan fogadta az adományokat tőle.

Összebarátkoztak ez idő alatt, már szinte mindent tudtak a másikról. Teltek a hetek, lassan egy hónapja volt már a fiú a parkban. Tudta, vagy inkább érezte, hogy nem maradhat itt. Egyre hűlt le a levegő, éjszaka néhol már fagyott is. Nem volt biztonságos kint aludni fedezék nélkül, még macska alakban sem.

Elkezdett bejárni a városba. Keresett magának különböző helyeket, ahol esetleg télen is meg tudná magát húzni. Kipróbálta egyik nap, hogy az aluljáróban alszik. Macskaként ment le, vigyázva az emberekre, nehogy eltapossák vagy elkapják. Bujkált mindenki elől, de legfőképpen a személyzettől és a rendőröktől akart távol maradni. Lekuporodott egy automata mögé, majd így melegen tartva magát a géppel, elszundított. Több órát is aludt, aztán éjfél tájt hangokra lett figyelmes. Körbenézett álmos szemekkel, emberek álltak körülötte, mind őt nézték.

- Szerinted beszorult?- mutatott rá egy fiú.

- Nem tud kijönni? Szegény!- siránkozott rajta egy lány.

- Mit keres az aluljáróban egy macska?- mondta a harmadik. Mások is sugdolóztak, végül egy ellenőr odajött.

- Ide nem jöhetnek le macskák! Még lemennek a metróhoz és elüti őket a kocsi. Valaki vigye innét a dögöt. - morrant rá a népre gorombán, de ő csak állt egy helyben mint a cövek és várta, hogy helyette cselekedjenek.

Erre a fiú megindult a már piszkos fehér állat irányába, ciccegett és csitította. Nem akarta megijeszteni, na meg az esetleges éles karmoktól is tartott.

Kironak ennyi elég is volt. Kipattant az automata mögül, ráfújt a körülötte állókra és kirohant a metróból. Már kiismerte magát a környéken, így tudta merre tart, más nem is jutott eszébe, csakis a parkba mehetett. Ott legalább az emberektől biztonságban volt.

Kifulladva a vad vágtától, egy pad alatt állt meg lihegve. Nem igazán tudta, hogy most mi legyen, de aznap nem aludt végül. Körbejárta a parkot, mint már annyiszor a héten, hátha elkerülte a figyelmét egy odú, vagy jó búvóhely. Egész éjjel csavargott, sikertelenül keresgélve. Másnap reggel kiült az egyik padra, a felkelő nap sugaraival melengette magát, koldulni kezdett az emberektől, akik csak megszánták őt egy kis szalámival, vagy húsdarabbal.

Ma nem jött Girou, és tegnap se látta a fiút. Már nagyon hiányzott neki, meg a finom étkek is amit tőle kapott. Lustán süttette a hasát egész nap, agyalt, hogy vajon hol a fenébe tölthetné az éjszakát.

Nem gondolkodhatott sokáig, már hűlt is le a levegő, a nap is hamarosan eltűnt a láthatárról. Felkelt a padról és vissza indult az erdőbe. Közel a tisztáshoz, ahol először, és azóta számtalanszor találkoztak Girouval, egy bokor alján meghúzta magát. Összegömbölyödve, fázósan hunyta le a szemét, nem tudta elkerülni, hogy elaludjon.

...

Két fiatal férfi sétált a hajnali deres réten, az egyik lelkesen magyarázott valamit az idősebbnek. Senki sem volt még a parkban rajtuk kívül, csak a madarak adták elő legkülönbözőbb dalaikat.

Bementek a fák közé egy tisztásra, ahol aztán megálltak.

- Itt szokott lenni. Lehet, ha várunk egy kicsit akkor felbukkan.

- Nem hiszem, hogy itt aludt. Tudod, fagyott az éjjel. Ha kint volt, akkor már valószínűleg elpusztult.

- Nem! Biztos életben van! Lehet már nincs is itt. Biztos talált magának menedéket.

Kétségbeesve nézett körül a barna hajú fiú. Benézett minden bokor alá, így végül megpillantott egy fehér kissé csapzott macskát.

- Itt van!- kiáltott fel, már nyúlt is az állatért és a kezébe vette.

- Nagyon hideg-ijedt meg.

- Ez tényleg egy macska.....

- De emberré tud változni! Gazdám nem hazudok!- elszántan és védelmezőn ölelte a cicát.

- Jól van, végülis mindegy. Macskának és embernek is van egy hely... Legalább lesz egy barátod- simogatta meg a barna fejét.

- Köszönöm gazdám!- nyomott puszit az arcára.

- Menjünk haza-elindultak egymás mellett, vigyázva a fehér kicsi pamacsra.