Ez nem kapcsolódik a történethez. Kiro karácsonyát írja le jóval az előtt, hogy találkozott volna Hirokóval.

.

.

.

Reggel amikor Kiro végre hajlandó volt kidugni az orra hegyét, szeme rögtön a naptárra siklott. December 25... pirossal bekarikázta a már amúgy is piros betűs ünnepet. Elég régóta készült már a karácsonyra, hogy mindenkinek megfelelő ajándékot adhasson. Nem akart senkit se kihagyni a házon belül. Mindenki olyan volt mintha a testvére lenne. Testvérek, akiknek néha szeretkezniük is kellett egymással... Ezen persze senki se problémázott, csak azt tette mindenki amit kellett.

Legjobb barátjának saját kezűleg varrt egy igen csak kezdetleges plüssgombolyagot, ami tényleg egy nagy bolyhos labda volt. Remélte, hogy ez is elég lesz azonban a fiúnak, akit nemrég hoztak csak ide, pedig alig volt 16 éves. A többieknek egyéb apróságokat vett. Nem sajnálta a pénzt az ajándékokra, mert ilyenkor szívesen költött másokra többet.

Hirtelen kicsapódott az ajtó és berontottak rajta. Csak azt vette észre, hogy valaki már rá is ugrott és visítva nevetett a fülébe.

- Kirooooo - nézett rá Aito a legfiatalabb fiú köztük. -Boldog karácsonyt! - dugta a fehér hajú orra elé az ajándékát szépen becsomagolva.

- Ai-chan - ült fel vele Kiro óvatosan, mert teljesen leterítette az ágyon. Elővette a nagy szőrpamacsot és felé nyújtotta. - Neked is boldog karácsonyt!- látta rajta, hogy nem igazán értette mi akar ez lenni. Végül elvette és amikor megérezte milyen selymes és bolyhos anyagból készült a pamacs, magához ölelte.

- köszönöm! Ez tökéletes! Olyan puha - belefúrta az arcát és boldogan szorította. - na de nyisd ki te is unszolta a cicafülűt. Gyorsan kibontotta ő is az ajándékát. Nagyra nyíltak a szemei amint megpillantotta a kis tárgyat. Szembe találkozott saját élethű másával a kis képen, amit a kezében tartott.

- ezt te festetted?- nézett a fiúra mire az buzgón bólogatott. - köszönöm! Itt sokkal jobban nézek ki. Megszépítettél-kacsintott rá majd magához vonva megölelte a szőrgolyóval együtt. Eldőltek az ágyon és halkan nevetgélve bújtak össze az ágyon. - tudod igazán megvárhattad volna amíg felkelek. -simogatta meg gyengéden kócos fekete haját.

- ha megvárom akkor még holnap se tudtam volna odaadni. Kise dugod az orrod a szobádból egész nap - nyavajgott, majd kinyújtotta a nyelvét. Kiro újra összetúrta a haját nevetve. - igen igazad van-hagyta rá a dolgot. - de most már muszáj felkelnem. A többieket is várja az ajándék. Te adtál még valakinek? - kérdezte kíváncsian de a fekete csak megrázta a fejét.

- mással nem beszélek annyit mint veled. De kaptam Girou-tól. Vele is jóban vagy nem? Ő egész kedves - vonta meg a vállát.

- igen ő vele elég jóban vagyok. Neki is van ajándékom. Jössz velem? Legalább kicsit közelebb kerülsz a többiekhez is. - kimászott az ágyból és kisegítette a fiatalabbat. Gyorsan felöltözött, majd Ai-channal a sarkában végigmentek az egész bordélyon és mindenkit megajándékozott szinte aki szembe jött vele. Mivel már több éve itt tengődött, így mindenkit ismert és senkivel se veszett össze. Talán azért mert senki se mert neki ellent mondani. Mindenki kicsit félt tőle, mert más volt mint a normális emberek. Ezt a másságát nem is akarta elrejteni. Büszkén viselte a plusz macska végtagjait. Sose rejtette el őket a házon belül.

Amikor megfutotta az évek óta megszokott ajándékozós köröket felsóhajtott és megpuszilta Ai-chan homlokát.

-most jobb ha egyedül megyek oké? A főnök nem szereti ha túl sokan vagyunk bent nála.-a fekete hajú szomorkásan bólogatott majd ott hagyta egyedül. Benyitott az irodába.

Csak egy szimpla egyszerű dolgozó helység volt. A közepén egy íróasztallal amin általában hatalmas papírtornyok várakoztak, hogy végre valaki lapról lapra elolvassa és átnézze őket. Régebben Kiro is sokat besegített, amíg kezdő volt. Most Aito feladata volt a főnök segítése amíg nem tanult bele a másik foglalkozásba amit űznie kell majd.

Amikor a cicafiú bement le is dermedt az ajtóban mert nem ezt a látványt várta. A középkorú férfi aki a házat vezette éppen az asztalon tette magáévá Girout. Azért lepődött ezen csak meg, mert eddig egy embert se ismert aki maga alá hajtotta volna a nagydarab barátját. Girounak rövid barna haja volt és nagy csillogó szemei, de a kiskutyás nézése eltörpült termete mellett. Teste csupa izomból állt, nagyon igényesen kidolgozva. Bárkit legyűrne harcban. Mindig ő védte meg a vendégektől a kisebb termetű fiúkat, ha valaki fizetés nélkül akarta magáévá tenni őket. Pontosan ezért volt annyira hihetetlen, hogy ő feküdt a dolgozó asztalon és valaki éppen őt dolgozta meg.

-szóval ezért nem találtalak sehol se Girou-szólalt meg felébredve a döbbenetéből Kiro és közelebb lépve lerakott két csomagot az asztalra.-majd ha végeztek akkor bontsák ki. Az öné is itt van főnök. Boldog karácsonyt!-intett és már bent sem volt. Nagyon fura volt bent a légkör. Nem akarta megzavarni őket. Remélte, hogy nem rontotta el a szórakozásukat.

Mivel nem volt jobb dolga, így egy kis reggeli után felvette a sapkáját és begyömöszölte alá selymes cicafüleit. A farkát is elrejtette, majd kiment és sétálni indult. Pár napja esett a hó. Teljesen más volt így a város, fehéren. Nem sok autó járt az utcákon, mindenki inkább otthon maradt a csúszós utak miatt. Besétált a közeli parkba és miután megállapította, hogy senki sincs a közelben, lefeküdt a hóba és meghempergett benne. Mégis csak egy macska ösztönei szunnyadtak benne. Teljesen átázott a kabátja és a nadrágja is de valamiért nem zavarta. Amikor látott valakiket közeledni gyorsan összegyűjtötte az erejét és a helyén már csak egy szép fehér kandúr macska állt. Bebújt az egyik pad alá. A hóban észre se lehetett venni a fehér bundáját.

Egy vörös villanás vonzotta oda a tekintetét a park túloldalára. Lelapult és úgy kuporgott ott egészen addig amíg a vörös róka el nem tűnt. Szerencsére csak egy róka volt. Fura érzése támadt de miután eltűnt a vörös folt a távolban előmerészkedett és hazaballagott négy mancson a házba. Aitóba ütközött a bejáratban aki azonnal felkapta a karjába.

- Kiro téged kerestelek! Teljesen átáztál mit műveltél már megint-vigyorogva keresett bent törölközőt és megszárítgatta a karjában amíg felértek a szobájába. Ott aztán Kiro visszaalakult eredeti fél ember fél macska alakjába.

- majd ha kiengednek téged is egyszer eljössz velem és hócsatázunk-vigyorgott rá. - teljesen eláztatlak készülj-kacsintott a fehér pimaszul mire a másik elvörösödött.

- nem akarok elázni inkább.... ha lehet-motyogta. Annyira aranyos volt ahogy még mindig zavarba jött ezektől a dolgoktól, hogy Kiro magához ölelte és hemperegtek egy jót az ágyon.

- még mindig félsz az elsőtől?- kérdezte kicsit komolyabb kifejezéssel az arcán. a kisebb csak bólogatott bátortalanul. - hmm... - gondolkodott a fehér hajú. - ha lesz elég pénzem megveszem az első alkalmad. Mit szólsz?- leterítette az ágyon és fölé terpeszkedett. Megint csak elpirult a fekete. Nem bírta állni Kiro sárga őszinte szemeit és elfordította a fejét.

- ne ígérj olyat amit úgysem tudsz betartani-mondta szomorúan. A fehér nyomott egy puszit az arcára. - rendben nem ígérem. Hanem inkább cselekszem. Holnap is elég sok vendégem lesz. Megkeresem rád a pénzt. - bátorítóan mosolygott rá. Aito elmosolyodott és hozzábújt. Így maradtak még egy jó ideig. Nem siettek sehova, hisz ma mindenki szabad volt és azt csinálhatott amit akart. Végül kellemesen telt el a karácsony a bordélyban. Aznap senki nem zargatta őket.