Furcsa háromszög 6
+18!!!
Kiro gyorsan előre sietett, hogy ajtót nyithasson neki. Amikor beléptek, felnézett rögtön, a fal mögül az emeleten Aitot kukucskált kíváncsian és elég féltékenyen. Látszott mennyire vívódik magában. A fiú eddig mást sem csinált, csak azon agyalt, vajon visszajönnek-e még valaha, és ha vissza jönnek, akkor is... Egymáséi lesznek újra és újra. Nem érezte fairnek, hogy kívülről bárki megkaphatta a macskafiút, de ő nem. Neki akarta adni magát teljesen, nem is lenne szüksége másra, csak rá.
A boldog pár besétált az előtérbe, lesegítették egymásról a kabátjukat, közben halk nevetgélés hallatszott, meg egy két szó, ami köztük hangzott el.
A fiatal fiú szíve majd meghasadt. Elmorzsolt egy könnycseppet, majd grimaszolva visszavonult a szobájába. Előre tudta, hogy egész éjjel a titkos imádotja hangjára fogja hegyezni a fülét. Talán magához is kell nyúlnia, ha hall valamit. Becsutakozott és sírva vetette le magát az ágyra. Ebben a pillanatban legszívesebben meghalt volna, úgy érezte.
A két fülig szerelmes, mit sem sejtve, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoztak neki beljebb ment. Út közben összefutottak pár ottani prostituálttal. Mindenki megnézte őket. Kíváncsiak voltak, hogy mégis ki lehet az akinek telik egy randira a cicafiúval. Kiro kicsit büszkén, kicsit kárörvendően vigyorgott a féltékeny és irigy szempárokra.
- Ennyire nagy szó az, ha valaki kivisz innen egy itt dolgozót?- kérdezte Hiroko. A fehér bolyhos fülű magukra zárta az ajtót és a férfihoz lépett. Egy pillanat múlva, már dereka körül érezhette az erős, izmos karokat.
- valaki mást vittél volna ki akkor kisebb lenne a megrökönyödés. - mosolyogva nézett a férfi szemébe. Átkarolta nyakánál. - Tudod én különleges vagyok.. Emiatt különösen drága is. Senki se tudott megfizetni velem egy kiruccanást. Bár nem is nagyon akartak. Inkább csak a testem érdekel mindenkit. - nem bírt magával és egy puszit nyomott Hiroko ajkaira. Aztán még egyet, végül persze a puszilkodás egy vad csókká fajult. Kiro kicsit úgy érezte, mintha hirtelen ő dominált volna.
Az ezüst hajú halkan kuncogva állította le és tolta el magától.
- Hova sietsz? Ennyire akarsz már? Nem azt mondtad, hogy neked az is elég ha beszélgetünk egész éjszaka?- csalafinta mosollyal az ajkán nézett a beindult fiú szemébe, aki erre elkomorodott. Lehajtotta fejét.
- Elnézést. Nekem tökéletesen megfelel bármi, amíg veled vagyok-motyogta csalódottan. A vak is megmondhatta, hogy nem felel meg neki a beszélgetés. Ő ennél többet akart. Ellépett Hirotól.
- Annyira kis aranyos vagy-mosolyogva nézte a szomorúan lelapult macskafüleket. Hirtelen a vállánál fogva ledöntötte a fiút az ágyra. Fölé mászott és már csókolta is szenvedélyesen.
- Szerinted kibírnám ha csak beszélgetnénk egész éjjel?- nézett a szemébe. - Az lehetetlen. Túlságosan vágyom rád cicus-kacsintott. Ahogy újra összetapasztották ajkaikat az említett cicus átkarolta mindkét kezével, sőt lábaival is körülfonta Hiroko csípőjét. Hozzá nyomta éledező ágyékát. Nem volt meglepő, hogy mindketten ilyen hamar hangulatba kerültek.
Kiro halk hangon nyöszörgött, egyre jobban dörzsölte magát a másikhoz. Már azt hitte, hogy szimplán ennyitől fog elélvezni. Hogy ez ne következzen be, Hiroko abbahagyta és inkább csak szájával kényeztette. Játékosan harapdálták, csókolták, szívogatták egymást. Közben észrevétlenül került le róluk a felső, majd az alsó is. A heves csók végére mind a ketten egy szál gatyában gabalyodtak a másikba.
- Ma éjjel nem foglak aludni hagyni-nézte a fiút vágytól fűtötten Hiroko.
A félmacska nyelt egyet.
- Nincs is szükségem alvásra, ha velem vagy. Nekem csak te kellesz semmi más. - azzal újra megcsókolta. Kiro türelmetlenül nyúlt Hiroko gatyájába és megmarkolva tagját izgatni kezdte. Pár másodperccel később már a férfi keze is az ő gatyájában matatott, halk sóhajok töltötték be a szobát.
A fiú hirtelen átfordult vele, így most ő került felülre. Végig nyalva mellkasán. fogai közé véve alsóját, lehúzta a férfiról. Büszkén vigyorogva nézett rá felfigyelő macskafülekkel, majd szépen nyalogatni kezdte merevedését. Odaadóan kényeztette, egészen addig, amíg el nem élvezett egy halk nyögéssel. A cicafiú lenyelve az egészet, csókolgatta tovább a testét.
- Leveszed rólam?- kérdezte csábító mosollyal, ujját beleakasztva alsójába. Újra fordult a helyzetük, az ezüsthajú alá került. Hiroko keze ágyékánál feszült, megsimította majd le is húzta róla az utolsó ruhadarabot.
Már mindketten teljesen csupaszon fetrengtek a másikon. Hirokón volt a sor, hogy kényeztesse a fiút. Végignyalva minden porcikáján, szívás és harapás nyomokat hagyott a testén, majd odalent is egészen addig játszott érzékeny résével, míg el nem sült. Neki kezdett az előkészítésnek, először egy majd kettő és három ujjal. Amikor elégnek ítélte, kihúzta belőle és megragadva Kirot a combjánál széthúzta a lábait.
- Mi... Mit csinálsz.. Hiro-san...? - nyögött fel Kiro - Cseppet sem ellenkezett. Ahogy megérezte a nedves dolgot bejáratánál összerándult és hatalmas sóhaj szakadt fel belőle.
- nehm kell ezt tennedh - nézte, ahogy csinálta neki. Hiroko meg se hallotta szinte, teljesen benedvesítette a nyelvével a fehér hajút.
- Szeretem nézni ahogy élvezkedsz - vigyorgott. - Viszont nem bírom tovább. Benned akarok lenni, Kiro - nyögte, és máris tövig merült a másikban.
Testünk egybe forrva mozgott, egészen addig, míg el nem érte őket a beteljesülés elégedett sóhaja. Aztán már csak lustán feküdtek egymáson, Kirot nem zavarta, hogy még benne volt az újra keményedő testrész.
- Egészen reggelig bennem maradhatsz-nyögött fel, amikor megint mozgatni kezdte csípőjét. Innentől nem létezett számukra sem idő, sem tér, csak a vágy és az élvezet. Összekapcsolódva úsztak a gyönyörben, egészen hajnalig. A felkelő nap sugarai, már csendesen szundikálva találta őket egymás karjaiban. Mindkettejük arcán boldog mosoly terült szét.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro