A séta közben Kiro próbált nem arra figyelni, hogy milyen gyorsan ver a szíve és izzad a tenyere. Nézte a lába előtt a talajt nem akarta látni, vajon Hiroko mennyire veszi észre, hogy ennyire zavarban van. Többször is felpillantott rá, vajon őt nézi-e, így egyszer össze is találkozott a tekintetük.

- Mi az? Valami baj van esetleg?- kérdezte a férfi, hiszen neki is feltűnt a fiú furcsa viselkedése. Kiro gyorsan megrázta a fejét.

- Nem nincs semmi, elnézést- motyogta gyorsan. Elvörösödve ment tovább a férfi mellett, és gondolatban már ott járt, hogy vajon ma hogyan és hányszor fogják csinálni.

- Elpirultál-jegyezte meg Hiroko. - Még mindig ennyire zavarban vagy a jelenlétemben? Pedig a vacsoránál olyan felszabadultnak tűntél. - mondta, megfogta a fiú kezét. Így ő kénytelen volt odafordulni hozzá és felnézni rá.

- Én csak...- kereste a megfelelő választ. - Ne haragudj... nagyon boldog vagyok főleg mert még nem sétáltam így, és tudod már azon gondolkodok, hogy vajon mit fogunk csinálni ma, ha visszaérünk a házba. Akár szerepjáték is lehetne. Szívesen vagyok a szolgád és bármid - lehajtotta a fejét. - elnézést. Úgy látszik csak a szexre tudok gondolni. De tudod szívesen beszélgetek is egész éjjel. Azonban nagyon mocskos a fantáziám. - erre félénken felpillantott az ezüst hajúra, aki kuncogott rajta kicsit, majd hirtelen magához ölelte a fiút.

- Kérlek ne várd el tőlem, hogy csak beszélgessek veled egész éjjel. Nagyon sokat fizettem érted és ki tudja mikor tudok újra eljönni, hogy végre meg is vehesselek magamnak. Nekem is vannak sötét gondolataim rólad, így ne hidd azt, hogy megmenekülsz előlem. - nézett mélyen a macskafiú szemébe, majd nem törődve a járókelők felháborodott pillantásával megcsókolta. Ajkaik olyan könnyedén forrtak össze, mintha már évek óta ismernék a másikat, és pontosan tudják is, hogy mikor mit és hogyan szeretne a másik.

A hosszú csók után, amikor elváltak egymástól, Kiro pillantása a férfi válla mögé esett. Egy apró vörös villanás és már el is tűnt a különös teremtmény a bokorban. A fehér hajú csak pislogott, nem tudta, hogy mi lehetett az. Állat vajon? Vagy valaki csak szórakozna? A hosszú szemerőltetés és gondolkodás ellenére sem tudott rájönni, hogy mi lehetett az, viszont Hiroko észrevette, hogy valami nem stimmel a jövendőbeli házimacskájával. Megfordult és kereste a tekintetével, hogy vajon mit nézhetett ennyi ideig a fiú.

- Történt valami? Mit láttál?- fordult vissza hozzá kíváncsian.

- Nem tudom. Lehet valami állat volt, vagy valaki. Csak egy piros foltot láttam eltűnni a bokorban. - mutatott a megfelelő irányba. Hiroko összeráncolta a szemöldökét, mintha tudna valamit a dologról, azonban ezt nem állt szándékában megosztani mással. Arca már vissza is rendeződött az előbbi értetlen kifejezésbe.

- Az is lehet, hogy egy mókus volt-vonta meg a vállát-sok van errefelé. És tudod, hogy ebben a parkban sokféle állat él, nem?- nézett egyenesen a fiú szemébe. Kiro erre inkább csak lesütötte a szemét. Egyáltalán nem hitte, hogy egy mókus lehetett az, mivel annál sokkal nagyobb volt. Viszont azt tudta, hogy élnek állatok a parkban. Akkor talán... egy róka? Ezt is nehezen tudta elképzelni, azonban talán a legjobban arra hasonlított az alak.

- Vagy egy gyerek bújkál valahol - mondta még, majd inkább tovább indult.

- Igen az is lehetséges-bólintott erre a partnere.

Újra elindultak, jó lassú tempóban a bordély felé, valahogy egyikőjüknek sem akaródzott visszatérni a rácstalan börtönbe. Kironak főleg. Amikor kiértek a parkból és már látszódott távolról a ház, a fiú meg is állt és csak nézte a messzi épületet.

- Innen csak egy normális háznak néz ki - mondta halkan. Hiroko átölelte a vállát és megindította a fehér hajú lépteit.

- Nemsokára egy belülről is normális ház lesz az otthonod. Ne aggódj, már nem sokáig kell itt lenned bezárva és rákényszerülve arra, hogy eladd a testedet. - elmosolyodott gyengéden. Erre már sokkal jobb kedvűen bólintott a fiú és kicsit hozzá bújt Hirokohoz. Megdörzsölgette a cicafiú hátát és puszit nyomva halántékára sétáltak ráérősen a ház felé.