Először Kiro ment oda, rávetette magát az ágyra, majd Hiroko ajkaira csókolt, erősen megszívva, játszadozva a nyelvével. Kokuro látva ezt, dühösen mászott melléjük és lökte félre a társát, hogy ő vehesse birtokba Hirot.

- Naaa - a férfi elkapta kettejük csuklóját, és magához húzta őket. - Szépen csináljátok, ne veszekedjetek.

A vöröske duzzogva húzta el a kezét, a gazdája nadrágját lerántva, kicsit durvábban markolt rá annak merevedésére. A férfi agya itt többé már nem igazán működött. Egyenesen a mennyekbe repült a két kedvence munkájától. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elélvezzen. Amikor mindketten nyelvükkel értek nemesebbik részéhez, megfeszült. Annyira koncentrált arra, hogy ne menjen el olyan hamar, de mikor teljes összhangban kezdték mozgatni ajkaikat és nyelvüket rajta, nem bírta tovább. A fehér anyagot, ami a fiúkra került, lelkesen nyalták le, próbáltak minél szexibben és csábítóbban nézni.

- Hmm... - gondolkodott el Hiroko egy pillanatra. - Melyikőtök legyen az első?

- Gazdám-pillogott rá a rókafiú. Szeméből sütött a vágy, a szenvedély. Majd megveszett érte, hogy végre magában tudhassa a házi urát. Persze ez bejött Hirokonak, odahúzta, és maga alá temette, felhúzva terpeszbe a lábait, ujjaival leellenőrizte mennyire szűkült össze. Kiro a vörös hajú arcát nézte. Annyira megbabonázta, a kéjes hangja, ahogy minden apró kis érintésre reagált. Meg akarta őt csókolni, de amint összetalálkozott a tekintetük, erről a tervéről lemondott. Tagja lüktetett a vágytól, és ezen nem segített az sem, hogy most végig nézhette, ahogy a fiú odaadja magát Hirokonak.

- Ott-kéjes hang hallatszott, amikor Hiro eltalálta benne azt a bizonyos pontot. Ott ostromolta ujjaival, másik kezével ráfogott Kokurora, nem akarta, hogy túl hamar elélvezzen. Amikor úgy gondolta, hogy már nem lesz baj, ujja helyett farkát vezette belé. Összefonódott a testük, eggyé váltak a gyönyörben. Ahogy Kokuro nyögései egyre magasabb frekvenciát ütöttek meg, úgy ért Hiro is a csúcsra.

- Gazdám, kérlek. Engedj el. - lihegte a fiú, körmei belevájtak a férfi vállába. Ekkor végre elengedte őt, élvezete beterítette mindkettejüket, pár másodperccel később a fiú megérezte magában a meleg anyagot, ami biztosította arról, hogy jól csinált mindent.

- Szeretlek. - nyögte elhalóan. Még az előbbi hatása alatt volt. Csókban forrtak össze, ez volt a válasza Hirokonak, hiszen mindketten tudták mit érez a másik.

- Gazdám. - szólalt meg Kiro. Eddig bírta. Még szerelmet is vallottak egymásnak. Ezmár sok volt neki. Nem tudott többet elviselni, alsó fele már szinte felrobbant a kielégületlenségtől.

- Ko-chan mit mondasz, bírsz még egy menetet? Kirot ki kéne valahogy elégíteni-kacsintott rá.

- És én ehhez mért kellek?- lihegett még mindig. Rávillant a tekintete, eszébe jutott, hogy az egészet végig kellett néznie a fehérnek. Mindent látott, ebbe a gondolatba pedig teljesen belepirult.

- Kipróbálhatnánk valami izgalmasat. Csak feküdj hasra. - mosolyogva fordította meg, majd intett Kironak, aki visszakozott. Megrázta a fejét. Látta, hogy nem csak ő jött rá arra, hogy mit tervez Hiro.

- Én nem akarom! Gazdám- Ko-chan hátranézett rájuk, a szemében megcsillant egy halvány félelem, de ugyanakkor még az előbbi gyönyör is ott volt.

- Hiro-san, kérlek. Nem szeretné. Inkább így maradok. - kezdte a cicafiú is. Eszébe se jutott ráerőszakolni magát valakire. Főleg nem őt. Inkább védelmezné és hozzá sem érne, de ha most ezt teszi vele, csak még jobban meggyűlölteti magát.

- Ko-chan. -hajolt Hiroko a fiúhoz. - Látom, hogy elvörösödsz, ha ránézel. Te is szeretnéd-súgta a fülébe, hogy a másik ne hallja. Erre még inkább piros színekbe öltözött az arca.

- Na, most már rendben lesz. Nyugodtan csináld. És magadat is tágítsd ki. - simított végig a karján gyengéden.

- Rendben - bólintott. Odahajolt Kokurohoz. Felülről simult hozzá. - Megengeded, hogy betegyem? - súgta a fülébe kedvesen. Az bólintott, nem akarta kimondani, az már túl nehéz lett volna neki.

- Ne haragudj - puszilt a füle mögé, majd odaigazítva magát, lassan becsúsztatta merevedését. Az alatta lévő belemarkolt a lepedőbe. Felnyögött halkan. Nem fájt neki egyáltalán, hiszen az előbb már kitágult. Viszont nem akarta élvezni ha Kiro csinálja ezt vele. Nagyon is jól esett, de pont ezért utasította el őt ennyire. Mért vonzódik hozzá?

- Most én jövök Kiro. - odaférkőzött Kiro hátsójához. Egy határozott mozdulattal elmerült benne, mire a fiú felkiáltott.

- Hiro-san - nyögte elhalóan. A fájdalom szétáradt a testében. Beharapta az ajkát, a vére is kicsordult. Nem tudta eldönteni, hogy most rossz vagy jó érzés az, amit a gazdája vele tesz. Kokuro halkan szenvedett alatta, feltűnt neki, hogy a felette lévőnek fájt, amikor Hiroko csak úgy behatolt. Átkarolta a nyakát, és lenyalta a szájáról a vérét, majd csókolni kezdte. Szenvedélyesen játszott vele, csípőjét finoman mozgatva akarta kielégíteni Kirot. A fehér hajú értékelte az igyekezetét, lassan a nyögései is átváltoztak, arcára kiült az élvezet. Hiro eltalálta az érzékeny részét, ami sokat javított a helyzetén.

- Hiro-san... Kokuro - belemarkolt a vörös tincsekbe, kicsit meghúzta őket, méllyebbre hatolt, megkereste a fiú prosztatáját, hogy ugyanolyan élményben részesíthesse őt is. Amikor egy édes nyögést hallatott, azonnal tudta, hogy megtalálta. A három vágytól égő, izzadt test egymásnak feszült, legelőször a vörös élvezett el, miután Kiro a kezével is rásegített a gyönyör elérésére.

- Kiroh - nyögött elhalóan, nem igazán volt magánál, az orgazmus hullámokban söpört át a testén, még azt sem vette észre, hogy Kirot hívta és nem a gazdáját.

- Ko-chan - nyüszített fel a cicafiú is, és beleélvezett. Nem sokkal később ő is megérezte magában, hogy Hirokonak is sikerült elmennie. Nem akarta összenyomni az alatta levőt, ezért kihúzódott belőle. Gyorsan lemásztak egymásról. Úgy helyezkedtek, hogy Hiro legyen középen. Két oldalról simultak a gazdájukhoz, mint az engedelmes kis háziállatok.

- Jók voltatok. - dicsérte meg a fiúkat mosolyogva. Mindkettejük arcára nyomott egy-egy puszit.

- Menjetek fürödni. Szépen összemocskoltátok magatokat. - kuncogva nyalta le Kokuro nyakáról a váladékot. - Hmm. Édes vagy, mint mindig.

- Ne mondj ilyet. - mordult rá durcásan. Halvány pírral az arcán csókolt a nyakába a férfinak, majd ráharapott és szívni kezdte. Jó nagy nyomot hagyott rajta, hogy mindenki láthassa, milyen szenvedélyes szeretője van.

- Jól van, kicsim. -becézgette kedvesen. Neki megengedte, hogy megjelölje. Örült is, hogy így kifejezte a birtoklási vágyát. - Mindenki tudja már, hogy hozzád tartozom. - simított végig a haján. - Na, mosakodjatok meg szépen. -Kiro felkelt és már indult is a fürdőbe. Tudta, hogy Kokuro nem fogja őt követni, így végül külön zuhanyoztak le, egymás után. Meztelenül bújtak be az ágyba, megvárták, amíg Hiroko is végzett.

- Tudjátok én azt akartam, hogy együtt fürödjetek-mászott be középre, magához húzta a fiúkat. - Nem kell ennyire utálni egymást. Szeretném, ha kicsit őszintébbek lennétek a másikkal. Bár ez inkább Ko-chanra vonatkozik. Néha lehetnél kedvesebb, és elmondhatnád Kironak, hogy mit érzel. Meg persze a gondjaidat is. Rá számíthatsz bármiben.

Eléggé furán néztek Hirokora. Nem tudták hova tenni ezt a kijelentést, de inkább csendben maradtak. Sosem mondtak neki ellent. Főleg Kiro nem. Neki mindig is a pénz lebegett a szeme előtt, amit érte fizetett ki. A lelkiismerete nem engedte, hogy engedetlen legyen vele szemben. Hamar elálmosodtak, hiszen rendesen kifárasztották magukat. Az éjszaka nyugalmasan telt, végül egymásba gabalyodva aludtak el.