Még egy hét elteltével is Kiro azon ábrándozott, hogy mennyire jól érezte magát azzal a férfival. Amikor kimehetett a bordélyházból, állandóan az utcákat leste, hátha felbukkan egy ezüst haj a sok féle szín között. Ennek köszönhetően többször is megállított pár embert, de egyszer se járt sikerrel. Ilyenkor sűrű bocsánatkérések közepette tovább slisszolt mielőtt még jobban megnézhették volna az arcát. Kint mindig sapkában kellett járnia, mert a feje tetején lévő macskafülek sehogy sem akartak eltűnni, bárhogy is próbálkozott.

Egy nap Girouval ment el bevásárolni, aki a legerősebb volt a házban, így mindig vele küldték el a többieket, ha esetleg védelemre lenne szükségük. Többször is előfordult már, hogy felismerték őket és rájuk támadtak, hogy ott az utcán tehessék magukévá a fiúkat. Aito megint nyavalygott mert persze őt még nem engedhették ki a házból. Már kevesebb mint egy hete volt amíg még ilyen ártatlan és tiszta lehetett. Az első alkalma rengeteg pénzt ért és a főnök sikeresen talált neki egy megfelelő partnert. Onnantól már ő is teljes jogú tagja lesz majd a háznak. A fiú már várta az alkalmat, de kicsit tartott is tőle, így nagyon sokat tanult és gondolkodott a dolgon.

Összeszedték Girouval amit kellett majd visszafele indultak.

- Megvagytok a főnökkel? - kérdezte Kiro mert nem igazán beszéltek rövid útjuk alatt és már unta a csöndet.

- Megvagyunk - biccentett a nagy termetű. - most leszünk egy hónaposak-vigyorgott rá a fehérre. - Már ha mondhatom ezt így. Mert persze én csak egy ribanc vagyok. Ha megun kidob mint a többit - Kiro látta rajta, hogy a barna hajú kicsit szomorú volt ez miatt. Nem értette hogyan szerethetett bele a főnökbe, aki csak a pénzt és az élvezetet látta a fiúkban.

- Lehet, hogy megjön az esze és megállapodik. Szerintem van esélyed nála. Csak érd el hogy ne unjon meg. Ehhez pedig elég jól értesz tapasztaltam már. - kacsintott Kiro kacéran rá.

Eszébe jutott az a pár éjszaka, amit együtt töltöttek. Élvezte vele a szexet. Értette a dolgát és még jól is nézett ki. Minden vendég sikoltozott a gyönyörtől alatta. Egyedül a főnök lovagolta eddig meg, ezért is gondolta Kiro, hogy együtt maradnak még hosszú ideig.

Girou csak felsóhajtott majd rámosolygott a kisebbre. Nem mert remélni ilyen merészet. Nem becsülte magát többre egy szajhánál, ami mostanában egyre jobban látszott rajta. Úgy érezte nem sokáig lehet már a főnök játékszere és ez elszomorította. Vele akart maradni örökre, még az sem érdekelte volna ha csak a testét használja és nem szereti egyáltalán.

- Tudod már szinte mindent csináltunk. Minden pózban és egy csomó játékszert is kellett használnom - kicsit elpirult. Kiro elmosolyodott a gondolatra, hogy nagy barátja fenekében volt valami, ami eléri hogy elélvezzen. Sose tudta volna elképzelni a jelenetet, mert neki túl groteszk volt az ilyen.

- Akkor vesd be az igazi éned. Mármint-elgondolkodott a fehér hajú kicsit. - a szavaiddal... mondd el neki az érzéseidet és érd el hogy ne akarjon elhagyni. Az ujjad köré csavarhatod ha jó szavakat használsz - próbált segíteni a sapkás fiú.

- Ha elmondom teljesen sebezhető leszek előtte. Onnantól tisztában lesz a helyzetével és tudja, hogy bármit megteszek neki. Lehet, hogy rossz dolgokra kér majd meg. - vetette fel de Kiro megrázta a fejét.

- Nem fog mert szeret téged. - mondta komolyan. - Tudom, hogy szeret. Vagy szeretni fog-helyesbített gyorsan. Lassan odaértek a házhoz. Kiro megtorpant mert a szemei előtt egy ezüst hajtincs szállt a levegőben. Álmai és vágyai tárgya éppen bebocsátást kért a bordélyba. Girou ránézett, hogy mért nem követi, majd a most érkező vendégre.

- Ő az akiről meséltél egy csomót? - kérdezte mire a fehér bólintott.

- Ő bizony