Hiroko a sebességhatárokat átlépve vezetett haza. A kis rókája beteg. Az ő kis rókája szenved. Nem tudta elfogadni.

Berontott a házába, rá se nézett a cicájára, aki ott állt rá várva. Felrohant az emeletre, de mielőtt a szobába is becsörtetett volna, megállt. Kifújta a levegőt. Lehet, hogy alszik. Nem kéne felébresztenie. Csendesen nyitotta ki az ajtót, úgy surrant be hozzá.

- Kokuro?- lépdelt az ágyához ás leült a szélére. - Alszik- mosolyodott el gyengéden.

Kezét a homlokára tette. Forró és izzadt volt a bőre. Elővette a telefonját és felhívta a saját orvosát, aki már nem egyszer látta el a kicsi rókát.

Egy óra múlva már jött is a doki. Hiszen ha van pénzed, bárki bármit megtesz neked. Még este tizenegykor is kijön házhoz, ha kell. Kiro csak főzte a teát, meg nekiállt sütit sütni. Más hasznos dolgot nem tudott csinálni. Felvitte a szobába tálcán. Megkínált mindenkit teával és sütivel, kivéve Kokurot, mert ő nem tért magához. Ijedten pislogott a gazdájára. Hiroko visszanézett rá, de düh csillant a szemében, ami ellen irányult.

- Tüdőgyulladása van-közölte vele hidegen. - be kell vinni őt a kórházba.

- Értem. Sajnálom-hajtotta le a fejét szomorúan. Fehér pamacsos fülei lekonyultak, kicsire akarta összehúzni magát, hogy eltűnjön.

- Amíg beviszem a kórházba maradj itt és... Próbálj meg rendesen viselkedni.

Megszeppenve bólogatott.

- Esetleg... Vinnél neki sütit? Hogy.... meg tudja kóstolni- motyogta. Erre fújtatott, mint valami dühös bivaly.

- Jó, elviszem. Csomagold össze. - vetette oda neki. Lehajolt hozzá és megcsókolta a kis rókát, aki erre kinyitotta a szemét. Mint egy hercegnő, mint Csipkerózsika, felébredt a csókra.

- Gazdám? - ijedt tekintete találkozott Gazdája gyengéd szemeivel.

- Beviszlek a kórházba, jó? Tüdőgyulladásod van. Muszáj, szóval ne ellenkezz. - mosolyogva nyomott puszit az arcára.

- Jó-motyogott halkan.

Kiro könnyivel küszködve rohant le a konyhába. „Mégis mit tettem ellene? Az én hibám, hogy beteg lett? Nem én szaladgáltam az esőben!" Csomagolt neki egy jó nagydoboz sütit. Írt is mellé egy papír cetlit, "Gyógyulj meg!" felirattal.

Kisietett könnyáztatta arccal és Hiroko kezébe nyomta a dobozt. Rá se nézett egyikőjükre sem. Felsietett a saját szobájába és sírni kezdett."Mi a fenét szúrtam el?"

Hiroko kikísérte Kokurot, beültette a kocsijába, majd elszáguldott. Még az ajtót se zárta be maga után. Kiro megtette helyette. Bezárkózott a lakásba majd felment és ott üldögélt, várta, hogy legalább felhívja őt, vagy valami. Végül elaludt.