A következő napok azzal teltek, hogy Kiro próbált szóba elegyedni Kokuroval. Sikerült egyre több infót megtudni róla, azonban ugyanolyan hidegen szólt hozzá, mint eddig.

Reggel végre együtt ehettek, mindenki felkelt időben. Közösen elkészítették a reggelit, egészen olyanok voltak, mint egy kis család.

- Ma késő éjjel jövök haza-szólalt meg evés közben Hiroko. A másik kettő csalódottan bólogatott. Ha későn jön haza, biztos fáradt lesz. Vagyis se most, se éjjel, se másnap reggel nem lesz rájuk ideje.

- Remélem most már nem fogsz egyedül unatkozni Ko-chan - mosolygott a fiúra. - játszatok valamit. Vagy nézzetek TV-t. Biztos el tudjátok foglalni magatok valamivel.

Az étkezés után felállt, a kezébe kapta a falnak támasztott aktatáskáját, egy-egy csókkal elköszönt kettejüktől, azzal ott se volt. Elsietett az egyik luxuskocsijával.

Kiro elmosogatott, a rókafiú meg egy listával a kezében elment vásárolni. Úgy gondolta jó idő lesz, így egy pólóban és farmer tornacipő kombóban ment végig az utcán. A kisbolt úgy negyed óra sétára volt tőlük. A fejére kapucnit húzott, így senkinek se tűntek fel az állatfülei, amik alatta lapultak. Már profi volt az álcázásban.

Az épületbe érve neki is kezdett a dolognak. Begyakorolt, monoton mozdulatokkal szedte össze, ami kellett. A pénztárnál fizetett, majd megállt és kinézett. Özönvízként zúdult le a víz az égből.

- Fenébe- morogta dühösen. Gondolta megvárja, amíg eláll, hiszen az ilyen szintű esőzések általában csak pár percesek. Viszont tíz percnél tovább nem bírt várni, magához ölelte a szatyrot és elindult az esőben. Félúton futni kezdett, teljesen átázott a ruhája. Nem fázott, mert a mozgás melegen tartotta.

Hazaérve először mindent ki és elpakolt, amit vett, rendet hagyott maga után. Közben észrevette, hogy csöpög a ruhájából a víz. Ijedten ment be a fürdőbe és levette az összes ruháját. Meztelenül felmosta a földszintet, majd beült egy kád forró vízbe. Megvárta, amíg felmelegedett.

Kiro hallotta, hogy a társa visszajött. Lerohant hozzá, hiszen észrevette, hogy amíg elvolt, esni kezdett az eső. Az előszobában és még a konyhában is tiszta víz volt minden. Tüsszentést hallott a fürdőből.

- Itt vagy, Kokuro?- szólt be, majd be is nyitott. - Megfáztál?

- Menj ki!- jött a válasz egy adag vízzel együtt. Kiro elugrott előle.

- Bocsi. Nem tudtam, hogy hisztis kedvedben vagy-szabadkozott, majd ki is ment. Inkább hagyta, nehogy még jobban összevesszenek.

A konyhában tétlenkedett addig, míg az ázott rókafüles meg nem jelent az ajtóban.

- Tessék- Kiro egy bögre forró teát nyújtott felé. Az először nem akarta elfogadni, de végül a kezébe vette és leült vele a nappaliban.

- Köszi. - motyogta, amikor már biztos volt abban, hogy nem hallja őt.

- Szívesen- Kiro macskaügyességgel, nesztelenül osont utána. Most épp lazán az ajtónak támaszkodott.

- Menj a fenébe. - morogta morcosan.

Több se kellett Kironak, lehuppant mellé a saját bögréjével.

- Hiroko szomorú lenne és aggódna, ha megfáznál.

- Tudom - motyogta most már inkább komorabban. Amint eszébe jutott a gazdája, elszállt a dühe. Egy kezet érzett a fején, összeborzolta a haját.

- Naa- nyavalygott lányosan.

- Puha a hajad-nevetett rajta a macskafiú-meg vizes. Gyere, megszárítalak-állt fel. Az üres bögréjét a kávézó asztalon hagyta.

- Jó, megyek-morgott megint a vöröske. Követte a fürdőbe Kirot. Egész jó érzés volt, ahogy a haját túrta és fésülgette szárítás közben. Persze ez után nem volt hajlandó még többet egy térben tartózkodni Kiroval. Fent bezárkózott a szobájába és egész nap ki se dugta onnan az orrát.

Hiroko éjfél körül ért haza, egyik fiút se találta lent, de nem hibáztatta őket. Ilyen későn nem várta el, hogy üdvözöljék az ajtóban. Benézett mindkettő szobájába, halk szuszogás szűrődött ki a takarókupacok alól.

Kiro hajnalban egyszer csak felriadt, felült. Fogalma sem volt, hogy mire ébredhetett fel. Halk köhögés hallatszott, majd tüsszögés. Több se kellett neki, kipattant az ágyból. Átosont a róka szobájába

- Kokuro? Jól vagy?- suttogva szólt hozzá. Köhögés volt a válasz. A homloka tűzforró volt, amikor megérintette.

- Lázas vagy. Mindjárt jövök-jelentette ki. Lent összeszedett mindent, ami kellhetett. Gyógyszer, víz, törölköző, keksz. Vajon ez elég neki? Teát is főzött, majd egy tálcán vitte fel a sötét házban. Hirokot véletlenül sem akarta zavarni. Az se jutott eszébe, hogy itthon van már.

- Itt vagyok. Mérjünk lázat-a rókafiú megszeppenve pislogott a sötétben. Egy szót sem szólt. Tűrte a gondoskodást. Hamar elaludt, Kiro borogatást cserélt rajta többször is, de végül ő is kidőlt. Összehúzta magát az ágy mellett a földön és ott szundikált.