Kokuro másnap már korán reggel felkelt. Egy szál kötényben, minden egyéb ruha nélkül állt a tűzhely előtt. Amikor Hiroko leért, már terítve is volt két személyre. Illatozott a frissen készített reggeli.

-A cicusom hol van?- nézte az asztalt.

- Biztos alszik. Mért nem reggelizel velem? Ő majd később eszik-pillogott rá reménykedve a vörös.

- Hát jó. Fáradt lehet a tegnapi után. De remélem nem fázott meg. - sóhajtott aggódó arccal, majd leült enni.

Kokuro szedett neki is, meg magának is. Enni kezdtek csendben.

- Gazdám.. Szereted ezt a macskát?- tartott szünetet az evésben.

- Kiro-chan? Persze, hogy szeretem, különben nem hoztam volna ide. - válaszolt magabiztosan.

- Nagyon jól főzöl Ko-chan. Igazi háziasszony lett belőled. - mosolygott rá.

Kokuro erre lecsapta az evőeszközöket, felállt a székről.

- Bevásárolok- morogta, azzal ott se volt. Felkapott egy szatyrot, a kikészített pénzt, és kicsörtetett a házból. …

Dörrenés rázta meg a házat. Kiro felriadva pattant ki az ágyból, rosszat álmodott, így örült, hogy valami felébresztette. Szíve hevesen vert a félelemtől. Kellett pár perc, mire tudatosult benne, hogy hol is van. Rájött arra is, hogy egy ajtó csapódás ébresztette fel. Vajon ki volt? Hiro-san? Vagy az a róka hisztizik? Felöltözött abba a ruhába, amit ott talált. Egy fekete rövidnadrág, és v kivágású rövid ujjúra esett a választása. Ennél csak merészebb és hivalkodóbb darabok voltak a szekrényében. Persze, hiszen ő most csak egy háziállat volt. Igazából nem volt több joga, mint a bordélyban. Ugyanúgy meg volt kötve a keze. Sőt most nem is feküdhetett le senkivel Hirokon kívül. Bár ez nem zavarta. Csak furcsa volt, hogy nem kellett a pénzes egyének vágyait kielégítenie.

Lesietett a földszintre, körbenézett  a lakásban, végül a konyhában rátalált arra akit keresett.

- Mi történt Hiro-san? - nézett rá ijedt szemekkel.

- Jó reggelt. Ne aggódj, csak valamivel úgy tűnik megbántottam Ko-chant. Csinált reggelit. Neked is jut, gyere.

Kiro bizonytalanul ült le hozzá és kezdett el enni.

- Hova ment?- kérdezte halkan.

- Bevásárolni.

- És nem kell neki segítség? Én nem mehetek utána?

- Nem. Még nem engedlek ki a területemről. Ne haragudj. Idővel majd kimehetsz. - ránézett szomorúan. - Egyszer egy macska már elszökött tőlem, még régen. Bár ő tényleg sima macska volt. Nem volt olyan különleges, mint te.

- Nem hagynálak el, soha-nézett komoly szenvedéllyel a szemébe. – De természetesen ha így kívánod, akkor nem hagyom el a házat.

- Köszönöm, Kiro-chan. Ígérem nem foglak sokáig bent tartani. - simított végig gyengéden arcán.

Befejezték az evést, Kiro leszedte az asztalt, elmosogatott maguk után.

- Nem akartál valami kihívóbb ruhát választani mára?- nézte a fenekét a rövidnadrágban. A fiú megfordult és szúrósan ránézett.

- Eddig mindig olyanokat hordtam. Reméltem, hogy nálad nem kell mindig úgy kinéznem, mint egy kurva. - válaszolta szemrebbenés nélkül. Hiroko meghökkent a válaszra, nem számított az élre és azokra a szemekre, amivel válaszolt neki. Kicsit elszégyellte magát. Hiszen most hozta csak ki a bordélyból. Otthont akart neki adni, nem pedig egy ketrecet.

- Veszek neked rendes ruhát-állt fel. - addig pihenj vagy menj ki fürdeni. - ölelte meg hátulról. Nyomott egy finom csókot a nyakára, majd elsietett a városba.

Másfél óra múlva ért vissza, de közben Kokuro is megérkezett. Csak lepakolta a szatyrokat, majd felment és bezárkózott a szobájába. Hiroko hatalmas batyukkal megrakodva lépett be az ajtón.

- Kiro-chan megjöttem gyere!- kiabált fel neki. Egy fehér villanás, boldogan száguldott le a lépcsőn és megállt mielőtt neki ment volna az ajtóban állónak.

- Üdv itthon - vigyorogva köszöntötte, egy csókot nyomott a szájára és elvette tőle a szatyrokat.

- Felpróbálhatom mindet?

- Persze. Menjünk fel a szobádba oké?

- Jó menjünk - kézen fogva vezette fel, a szobában aztán letette a szatyrokat és nyakába ugorva kezdte vadul csókolni szerelmét.

- Héé nem próbálod fel a ruhákat?- tolta el magától az izgága fiút.

- Majd utána. Kérlek. Tegyél magadévá. Most csak velem foglalkozz. - könyörgött neki.

- Rendben - felvette az ölébe, és eldőltek az ágyon. Forró, szenvedélyes órák következtek a  hálószobában.