Kiro odaállt Kokuro mellé és elöblítette az edényeket, amit az elmosott. A konyha zajai betöltötték a helységet, csak az edények csörömpölését lehetett hallani.

A rókafiú a világért se szólt volna a macskához. Igaz, fel volt készülve arra, hogy lesz egy lakótársa, aki hasonló hozzá, de képtelen volt elfogadni. Mégis mit képzel magáról, hogy csak úgy idejön, sőt még a gazdának fizetnie is kellett érte. Kiro megköszörülte a torkát.”Ó hogy menne már innen! Egyedül akarok lenni! Sokkal jobb volt, amíg csak a gazda volt és én.” Mindkettejükre dühös volt, de talán az újdonsült társára jobban. Iszonyat féltékeny volt.

- Kokuro…. chan- kezdte bátortalanul a cicafiú. - öhm… Én nem tudtam, hogy Hiro-sannak már van valakije. Azt mondta szeret engem és, hogy egy igazi új otthont ad nekem. Rólad egy szót se szólt. Ha tudtam volna… Szóval én nem akarok rosszban lenni veled. Lehetnénk barátok - fordul felé és próbált kedvesen mosolyogni.

- Hmmm…- sóhajtott egyet válaszul, mintha nem is hallotta volna, tovább mosogatta a tányérokat.

- Oké. Akkor… Versenyezhetnénk is Hiro-sanért - próbálta Kiro fenntartani a beszélgetést. Erre a dühös rókaszemek rávillantak.

- Ez nem verseny. Én voltam itt előbb. Neked nincs helyed itt. Minél előbb húzz el innen. - ezzel be is fejezte a beszélgetést. Elzárta a csapot, majd felvonult és bezárkózott a saját szobájába.

- Francba-ütött egyet a konyhapultra dühösen.”Legalább jóban lehetnénk és normálisan tudnánk élni egymás mellett.. Inkább neki kéne eltűnnie. Hiro-san biztos megunta, azért hozott ide engem is. Hármasban izgalmasabb.”

Mivel befejezte a mosogatást, de nem akart a szobájában kuksolni, így felfedező útra indult a házban. A lenti fürdőben is ugyanolyan modern és sznob volt minden, mint a fentiben. Gyönyörű aranyozott minták tekeregtek a csapokon, indákat formáztak. Ez a motívum a kád szélén is megjelent, sőt a csempén is. Durva váltás volt a bordély elhasznált, ócska fürdőihez képest.

A nappaliban fehér bőrkanapék terpeszkedtek, egy hatalmas plazma TV volt a falra erősítve, még egy kis kávézó asztalka is volt a kanapék előtt. Azon egy-két szobrocska, és papír feküdt, valamilyen pénzügyi dolgok lehettek benne, ez nem nagyon izgatta a srácot. Az asztal teteje üvegből volt. Ennek is a szélén aranyozott minták kavarogtak.

- Giccs-fintorgott, ahogy végigsimította.

Összeszedte a bátorságát és kilépett a kertbe. Bár már sajnos sötétedett, azért még látta mennyire rendezett és modern. Minden egyes zöld bokor és fa, formára volt nyírva. Az egésznek olyan futurisztikus, természetellenes hatása volt.. Egy apró tavacska terült el a kert végében, benne drága halakkal természetesen, egy két vízinövénnyel.

Na és a végére hagyta a legnagyobb meglepetést. Ámuldozva nézett a medence vízére, belül színváltós lámpák adták meg a megfelelő hangulatot.

Kiro körül nézett, majd ledobva ruháit, már bele is ugrott a vízbe. Azonban arra nem számított, hogy túl mély a víz és pont arra a részre ugrott, ahol már nem ért le a lába. Nem tudott úszni. Mégis ki tanított volna meg egy árva gyereket? Etetni is alig etették őket.

Ijedten evickélt a széléhez, majd erősen belekapaszkodva húzta el magát a sekélyebb részig. Köhögni kezdett, csak most jött rá, hogy az előbb mennyi vizet nyelt le. Amikor végzett a fuldoklással elnevette magát.

- Ez isteni!- tárta szét a karját és felnézett az égre. A vörös alkonyban egy két csillag volt látható, ékszerként tündököltek fent. Most érezte először igazán azt, hogy szabad. Pedig közel sem volt az.

- Kiro? - szólalt meg egy aggódó hang. A fiú odakapta a fejét, Hiro az emeleten a nyitott ablakban állt és őt nézte.

- Hiro…-san. - motyogott ijedten. Lesütötte a szemeit. Rajtakapta. Biztos hülyének nézi most.

- Vigyázz, nehogy megfázz. Inkább gyere ki. Viszek le törölközőt. - mosolygott rá kedvesen, majd becsukta az ablakot.

Azonnal kimászott a vízből és megrázta magát. Egy igazi ázott macskának nézett ki. Az ajtóhoz lépett, de nem akart bemenni, mert csöpögött róla a víz. Máris megérkezett a ház ura, kezében egy törölközővel.

- Nehogy megfázz nekem - mosolyogva kezdte szárítgatni.

- Köszönöm Hiro-san - a fiú elpirulva hagyta, közben néha lopva felpillantott rá.

- Holnap kimehetsz úszni napközben jó? Ha meleg lesz.

- Oké.

- Szerintem fürödj le, hogy felmelegedj.

- Rendben. - bólogatott. Odalépett, szájon puszilta őt, majd felment az emeletre. Örült, hogy egy kicsit felhívta magára a figyelmét. Most csak vele törődött, még ha csak egy kis ideig is. Beült a forró vizes kádba és magában mosolygott.