A következő hetekben nem történt különösebb esemény a házban. Mindenki elvolt a saját vendégeivel. Kiro a szokásosnál is jobban teljesített, kivirágzott a szerelem hatására, bár sokszor lehetett látni, ahogy elgondolkodva, szomorkásan ül magában a folyosón az ablaknál.

Fejében már az új otthonában volt Hirokoval. Pont ezért volt bánatos, mert még nem lehetett ott. A férfi csak heti egy alkalommal látogatta meg, és csak egy hónap után ment be a főnök irodájába. Hosszú volt az az egy hónap...

Kisebb tömeg gyűlt össze lent a lépcső aljában. Izgatottan sustorogtak az ezüsthajú emberről, aki meg akarta venni a cicafiút. A macska végtagokkal rendelkező, csak állt egymagában az ajtó előtt.

Fél órás várakozás után aztán megjelent a főnök Hirokoval.

- Gratulálok Kiro! - szólalt meg felsőbbrendű, ünnepélyes hangon. - a mai naptól kezdve ez az ember a gazdád. Azonnal költözhetsz is hozzá, gyorsan pakolj össze és búcsúzz el mindenkitől.

Kiro boldog mosollyal ugrott Hiroko nyakába, össze-vissza csókolgatta és ölelgette. Örömében még a könnye is kicsordult. Elcsattant köztük egy szenvedélyes csók, majd elváltak egymástól.

A fehér cicafüles izgatottan rohant fel a szobájába. Összepakolta minden fontosabb cuccát, egy két játékszert is be akart tenni.

- Azokra nem lesz szükséged-ijedten fordult a hang irányába, szerelme lazán nekitámaszkodott az ajtófélfának. - Hidd el, van nekem otthon elég ilyenem. - kacsintott, majd leült mellé és nézte, ahogy elvörösödve tovább pakolt a fiú.

...

- Vigyázz magadra! - suttogta Girou, miközben egy bordatörő ölelésben részesítette barátját.

- Vigyázok.

Ezután még Aito, és Fushimi is sorra került.

- Remélem jól meg leszel. Aztán ne halljak rólad rosszat - ölelgette a kisebb termetű fiút. - hiányozni fogsz. Ígérem nem ez az utolsó, hogy látsz. - Aito csak könnyekkel a szemében bólogatott. A szíve majd megszakadt.

- Legközelebb én leszek a legkeresettebb és leggazdagabb prosti ebben a házban, ha jössz. Figyeld meg-erőltetett magára egy mosolyt. Kiro csak csóválta a fejét és összeborzolta a srác haját, majd a másikhoz lépett.

- Vigyázz Ai-chanra jó?

- Kérned sem kell anélkül is megtenném. - viszonozta a komoly pillantását Fushimi.

Miután mindenkit végig ölelgetett, Hiroko kezét megfogva kisétált az ajtón. Ekkor látta utoljára a bordélyházat, amit 6 éven át az otthonának nevezhetett.

Egy gyönyörű, csillogó fehér BMW várt rájuk az épület előtt. Jó sokat kocsikáztak, több órát kellett utazniuk, végül egy nagyváros szélén, egy hatalmas ház előtt állta meg. Magas kőkerítés takarta az alsó szinten lévő üvegablakokat és a gyönyörű kertet.

Egy kapcsolót és egy számsort kellett Hironak beírnia, mire kinyílt a kapu és beállhattak a garázsba. Természetesen nem csak egy autója volt, de nem hagyott időt Kironak arra, hogy megnézhesse a többit, kézen fogva húzta maga után. Felmentek a házba, rögtön a nappaliba kötöttek ki, aztán útjuk tovább, az emeletre vezetett, ahol a férfi mindent megmutatott az új lakónak.

A fürdőszobában méretes kád, aranyozott csapok, nagytükör bűvölte el Kirot. Mindenről sütött a jómódúság. Aztán következett a dolgozószoba. Tele volt könyvespolcokkal, könyvekkel, egy asztallal és persze egy számítógéppel is. Ide bármikor elvonulhatott a ház ura, ha otthoni munkája akadt.

Megmutatta a hálószobákat, a sajátját is meg Kiroét is, aztán lementek a konyhába....

Egy vörös villanás....

Egy meztelen fiú ült felhúzott lábakkal a széken az asztalnál. Hosszú vörös haja, zöld igéző és kissé durcás szemei voltak. Vékony izmos testét, most takarta összehúzott lábakkal. Nyakán egy fekete csengős nyakörv volt. Azonban ezek a dolgok mind eltörpültek amellett, hogy hátul egy gyönyörű vörös rókafarok kandikált ki, feje tetején pedig rókafülek voltak. Kiro szóhoz sem jutott.

-Ő ki?