-Kelj fel!-szólalt meg a fülesemben Stark hangja, így legszívesebben leordítottam volna a fejét, hogy hogyan gondolhatta azt, hogy én itt aludtam volna-Ne válaszolj, Skorpió figyel!-kérte így megdörzsöltem a szemem.
-Reggelt!-intettem a szomszédomnak mire felkacagott.

-Nem is látsz el, idáig, honnan tudtad, hogy fenn vagyok?-kérdezte, így felültem az ágyon.

-Ha olyan emberekkel élsz együtt, mint Natasha Romanoff, akkor egy idő után érzed, hogy mikor figyelnek téged és mikor nem-jegyeztem meg, így elismerően biccentett.
-A Bosszúállóknál a későn kelés a módi?-hozta fel kuncogva.

-Csak Stark szokta sokáig húzni a lóbőrt!-vontam vállat.
-Ez fájt! Én is fel tudok kelni korán, ha akarok!-ellenkezett az említett a titkos vonalon.
-Nem kell megmentenem a világot, szóval...-tettem hozzá, mire felvonta a szemöldökét a velem szemben lévő rab-Én már úgy gondolom, hogy úgy is sitten vagyok, akkor legalább kipihenem magam.

-Ha jólt tudom, akkor neked volt a Stark vállalatnál egy állásod, jó pár éve már-hozta fel a Skorpió.

-Igen, mi van vele?-érdeklődtem keresztbe tett kézzel.

-Elég jól kerestél, mégis feladtad, hogy börtönbe kerüljél?

-Az volt a kulcs Stark legyőzésére!-vallottam be-Csak nem sikerült időben cselekednem és Vasember legyőzött. Akármennyire is fáj az egómnak, de ez történt.
-Jön az őr! Hozza a reggelidet...-mondta Tony mire megjelent az ember és a nyíláson betolta a tálcát a kajámmal együtt, így a kezembe vettem azt és leültem a székre-Lesz rajta egy üzenet a Keselyűtől!
-Délben az udvaron...-mormogtam majd egyből a kukába dobtam a lapot.
-Talán levelet kaptál Bogaram?
-Lesz a társaddal egy randim-válaszoltam majd nekiálltam enni.
-Ohh, tényleg?-kuncogott.
-Nem bazdmeg, csak viccelek!-mormogtam alig hallhatóan.
-Petra, engem is fáraszt a csávó, de szebben beszélj légyszíves!
-Te is ezt mondtad volna!-vágtam vissza-És már rohadtul elegem van az undorító beceneveivel!
-Még csak 17 órát vagy bent és ebből 9 órát aludt!
-Ha ennyire kritizálsz, akkor cserélhetünk helyet!-jegyeztem meg így elkuncogta magát.
-Túl jó mentorod voltam!
-Jó étvágyat!-mondtam a szomszédomnak, amikor ő is megkapta az adagját.
-Viszont!-válaszolt.

(...)

-Régen találkoztunk Rengés!-hallottam meg mögülem a Keselyű hangját.
-Hogy van a lányod?-érdeklődtem mosolyogva miközben feléfordultam.
-Elköltözött Oregonba...-vont vállat.
-Jó hely!-jegyeztem meg-Eléggé nyugodt!
-Azt mondják!-helyeselt majd zsebre tette a kezét.
-Akarsz tőlem valamit?
-Ez vicces, mert pont most akartam feltenni ezt a kérdést!-nevette el magát.
-Úgy tudom szövetkeztek Pókember ellen!-hoztam fel halkan, hogy egyik őr se hallja.
-Úgy tudtam, hogy te Bosszúálló vagy!
-Hát igen, én is azt hittem egyszer! Azóta megjött az eszem és elárultan őket.
-És mi okból történt a hátbaszúrás?-érdeklődött, így felkacagtam.
-Őszintén... Ha bármit is mondok, nem fogsz nekem hinni!
-A bizalmamat ki kell vívni! Egyenlőre, te még nem tettél ezérdekben semmit!-vágott vissza így lehajtottam a fejem.
-A Bosszúállóknak is megvan a sajátos kis hibájuk! Ezt akartam a világ tudtára adni, de Stark hamarabb rájött a tervemre, így nem volt más lehetőségem, mint elmenekülni először előlük, majd megtámadni őket.
-Nem mindennapi válasz!-jegyezte meg-Látom megkaptad az erőelszívót-pillantott a csuklómra, így akaratlanul is a zsebembe dugtam a kezem, hogy ne láthassa a gyengeségemet.
-Nyomja a csuklómat, de mondhatni megnyugtató, hogy nem kell folyamatosan azzal foglalkoznom, hogy ne rengjen a föld a közelemben!
-Ha tényleg benne vagy ebbe az egészben, akkor van egy kis beavatási szertartásunk...
-Jól hangzik!
-Nekem jobban!-csapta meg valaki a seggemet. Gyorsan megfogtam a kezét majd kicsavartam és a háta közepéhez nyomtam.
-Akarod te még használni azt a rohadt kezed?-kérdeztem nyugodtan miközben ő nagyban kiáltozott fájdalmában.
-Igen!
-Akkor ne érj hozzám!-rúgtam ki a lábát így arcra esett.
-Első menetet megnyerted-szólt a Skorpió miután megtapsolt-Jön a második kör!
-Ki az ellenfél?-tártam ki a karomat mutatva, hogy felőlem bárki jöhet.
-Hát én!-állt fel egy férfi, így egyből felismertem és nyeltem egy nagyot.
-Buldózer, régóta nem találkoztunk!-emlékeztem vissza a személy láttán
-Amióta Pókember idejuttatott!
-Legalább neki sikerült, ha Cambell nem bírt veled!-mormogtam majd a melék felé fordultam-A vég a halál vagy megadhatod magad?
-Ha puhány vagy úgy is feladod!
-Első alkalomnál se adtam fel!
-Készülj a veszteségre!-szorította ökölbe a kezét.
-Tesó! A Hulk ellen edzettem és szétvertem Thanost a seregével együtt azóta, amióta találkoztunk! Te fogsz vesztesként végezni!
-Nincs erőd!-hozta fel.
-Ahogy neked sincs!-vágtam vissza.
-Vézna vagy!-mondta undorodva.
-Oh, ezt most bóknak vagy sértésnek vegyem? Mások ölnének ilyen testért...
-Véged lesz!-támadott meg, így gyorsan lehajoltam az ütése elől majd kirúgtam a lábát ezáltal térdre kényszerült. Ráugrottam a nyakára majd a hajgumimmal elkezdtem fojtogatni.
-Oké!-veregette meg a lábam.
-Mint mondtam, te fogsz veszteni!-szálltam le róla majd visszaindultam a Keselyűhöz. Éreztem a föld rezgéséből, hogy feláll emiatt visszafordultam majd megfogtam az öklét, amivel megcélozta a hátamat-Nem volt elég?-néztem a szemébe miközben felvontam a szemöldököm. Nem válaszolt, így gyomron rúgtam, így összegörnyedt. Ragadva az alkalmon a lábammal a földbe nyomtam a fejét és vártam, hogy feladja-Mondd ki!-tettem a lábamat az arcára.
-Soha!
-Soha ne mondd, hogy soha!-nyomtam az arcát egyre jobban a betonba-Mondd ki!
-Nem!
-Mondd ki!-parancsoltam miközben már ráléptem az arcára.
-Te ny...
-Nem hallom!
-Te nyert...
-Nem hallom!
-TE NYERTÉL!-kiabálta mire elengedtem.
-Öröm volt!-jelentettem ki majd a Keselyű mellé álltam-Van hely a szövetségbe?-néztem rá meg a Skorpióra.
-Neked mindig van!-bólintott a Keselyű.
-És mi a terv?
-Azt ne itt beszéljük meg!-indult el az udvar szélére.

(...)

-Köszönöm szépen!-biccentettem, amikor levették rólam a bilincset majd becsukták az ajtót, így a falnak dőlve megdörzsöltem a csuklóm, mi tiszta piros volt a bilincstől és az erőelszívótól.

-Valld be, hogy élvezed az itteni létet!-kezdte Tony, így leültem vele szembe-Hogy állsz?-kérdezte, így hátradőltem a széken.

-Nem túl jól!-vallottam be, így felvonta a szemöldökét.
-Hát mi van?
-Alantas munkát adtak nekem, nem avatnak be a teljes tervbe...
-Van ötleted, hogy hogyan kerülj hozzájuk közelebb?
-Semmi! Tisztára, mintha otthon lennék és nem hinnének nekem, hogy nő létemre sokkal többre is képes vagyok. Hol marad a feminista gondolkodás és az egyenjogúság?-hoztam fel, így elnevette magát-Mintha száz évvel visszamentem volna a múltba!
-És ha mondjuk...-gondolkozott el, de egyből megállt, így én csak összehúztam a szemem.
-És ha mi?-kérdeztem félve.
-Ismered Petert...-juttatta az eszembe.
-Te meghülyültél? Mondjak el nekik mindent róla?-akadtam ki, így védekezően felemelte a kezét.
-Hogy lehet, hogy erő élkül még ijesztőbb, ha dühös vagy?
-Te hülye vagy Stark!-hagytam figyelmen kívül a beszólását
-Szerintem ez az egyetlen esélyed...-vont vállat tehetlenül
-Veszélyben lesz miattam!
-Tudom!
-Én nem tudom megvédeni őt így!
-Miért te védenéd meg? Érett férfi, képes megvédeni saját magát!
-Mivel én sodornám bajba, kötelességem megmenteni!
-Uhhuhh! Petra fülig belezúgott Peterbe...-poénkodott, így megforgattam a szemeim.
-Hülye!
-Ne tagadd!-kérte így oldalra fordítottam a fejem-De nem is akarod, mi?
-Én nem szoktam titkolózni!-ráztam meg a fejem-Nem vagyok egy olyan ember!
-Hát ezt a Kapitány intézte el nálad!-jegyezte meg így a szemébe pillantottam.
-Nincs erőm Tony és ez rémisztően fura!
-Pihenhetsz egy kicsit legalább! Kieresztheted a fáradt gőzt!
-Pont ez a vicc, hogy emiatt nem tudok pihenni. Csak az erőmön jár az eszem és azon, hogy ezt a kicseszett erőelszívőt, miért nem osztotta meg a börtön velem!
-Az isteni erőd sincs?
-Az van!-legyintettem majd kreáltam egy pálcikát-De az soha se zavart! Azt nem érzem mindig, az csak van.
-Egyébként szépen legyőzted Buldózert!-emlékezett vissza-Nem is tudtam, hogy találkoztatok már!
-A S.H.I.E.L.D. egyik ellenfele volt egészen addig, amíg Parker a sittre nem juttatta! Többször kicsúszott a kezemből...
-Hányszor szökött meg?
-Négyszer. Az első két alkalommal még lehetőséget adtam neki és be akartam vonni az embertelenekhez, mint azoknak a vezetője, de végül elegem lett belőle és utána már azon voltam, h börtönbe jusson.
-Mit tudtál meg a tervből?
-Van egy benfentes őr, neve Diego Ramirez. Péntek este szökünk ki majd megpihenünk elvileg a Keselyű volt gyárába. Aztán másnap megyünk Wakandába, ahol nekem kellene titeket lefoglalnom, amíg ők megölik Petert...
-Ennyi?
-Elvileg valamilyen mérget fognak fecskendezni egy lövedékbe... Gyors halál, ha olyan pontba találják el Parkert.
-Ahhoz képest, hogy azt hitted, hogy alig tudsz valamit...
-Nem bíznak rendesen meg bennem...Nem mintha nem lenne meg rá a legjobb okuk, de nem hiszem, hogy péntekig a kegyeikbe tudnék férkőzni...
-Ott van az én tervem végső opciónak...
-Majd még meglátom! Készüljetek fel a támadásra!
-Vigyázz magadra! Csak a puszta kezed van fegyvernek meg az isteni erőd, de gondolom, azt nem akarod felfedni!
-Nem lenne valami jó dolog!-adtam igazat-Na de én megyek, mert a végén a drága szomszédom azt hiszi, hogy visszacsábítasz a jók oldalára!-pattantam fel így felkacagott.
-Minek, ha át se pártoltál?
-Ezt ő nem tudhatja!
-Addig jó, ameddig nem tudja!
-Jó éjt Tony!
-Szia Virágszál!-intett így megtorpantam. Ő egyből rájött a problémámra, így kitört belőle a röhögés.
-Ne kezd te is! Kérlek, elégszer hallom ezt tőle egy nap!-panaszkodtam.
-Bocsi Kicsi Quill!
-Majd talizunk ha kijutok!-köszöntem el majd kopogtam az ajtón, így kinyitották-Egy öröm ezt visszavenni!-hazudtam amikor rám rakták a bilincset.

(...)

-Skorpió!-biccentettem a szomszédom felé, amikor beléptem a cellámba. Egyből levették a bilincset majd bezárták az ajtót az őrők és elmentek.
-Rengés!-lépett a rácshoz a gonosztevő-Ekkora szöveget leadott Stark a jólétről?
-Nagyjából végig aludtam, akkor ébredtem fel, amikor becsapta maga után az ajtót dühösen.
-Nem is csodálkozom ezen!
-Skorpió...
-Igen, drágám?
-Nem vagyok képbe, hogy pontosan mit osztottatok meg egymással a Keselyűvel! Azt tudtad, hogy ő személyesen ismeri Pókembert?-kérdeztem mire kidülledt a szeme-Ezek szerint nem...
-Te ezt honnan tudod?
-Pókember és én a Stark Vállalatnál és a Bosszúállóknál egyszerre voltunk gyakornokok. Amikor a Keselyű ellen kiállt harcolni, akkor ismertem meg rendesen a hőst, emiatt azt hitte, hogy mindent megoszthat velem. Pletykás kis tini volt, de mindegy! Lényeg a lényegben, hogy Pókember és a Keselyű lánya úgymond randiztak egyszer. Ő akkor jött rá, hogy pontosan ki is ő valójában.
-Szóval a szemét mindent tudott, de nem mondott el semmit!-mormogta.
-Én is tudok mindent, mégse mondtam el nektek semmi olyat!-álltam ki a másik gonosz mellett-Biztos megvolt a jó oka rá, csak azért ezek után nehéz bízni valakiben.
-Hát az biztos!-adott igazat-És neked milyen kapcsolatod volt a Pókival?
-Úgymond...
-Úgymond, igen?-jött rá-Wow! Meg vagyok lepődve! Azt hittem, hogy te más pasikra buksz!
-Főleg, hogy két évvel fiatalabb, mint én!
-Ohh! Most teljesen meg vagyok lepődve!-kuncogott-És most mégis ellene fordulsz...Ez nagyon tetszik!-mosolyodott el.
-Ha végül így tudom legyőzni őket, akkor legyen!-vontam vállat.
-Kedvelem ezt a hozzáállást.
-A Keselyű személyesen ismeri...
-Mi?-lepődött meg.
-A lánya és Póki randiztak egyszer...Akkor jött ő rá, hogy ő a Pókember...
-Istenem! Az a rohadt, sunyi állat!
-Látod! Egy hazuggal állsz össze...Ezt nem tudtad volna ha én nem lennék!
-Viszont kérek valamit cserébe ezért az őszinteségért!
-És mit Bogaram?
-Hadd ölhessem meg én Pókembert!-jelentettem ki mire Stark felnevetett hangosan a fülembe.
-Ez nem valósulhat meg!
-Ugyan már! Nekem van a legnagyobb esélyem arra, hogy megöljem! Bízz bennem! Vele éltem! Vele edzettem! Vele...
-Szerelmeskedtél...Ismered kívűl és belül-gondolta át a helyzetet.
-Pontosan!
-Majd beszélünk erről még holnap!
-Köszönöm drága! Szép álmokat!-küldtem puszit.
-Neked is Virágszál!-ment az ágyához így én is hátat fordítottam neki.
-Neked is Virágszál!-utánozta Stark a Skorpiót, így elmosolyodtam-Nem baj Petra! Ez volt a helyes döntés!-nyugtatott.
-Biztos...