Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

52.

-Mióta vagy a trambulin szobába?- kérdeztem végignézve Starkon, mire egyből felém fordult.
-Jobb kérdésem van!-emelte fel a mutató ujját-Mióta van trambulin szoba a toronyba?-mutatott körbe meglepődve.
-Pár napja!-válaszoltam miközbe nekidőltem a falnak-P.É.N.T.E.K. jelezte, hogy beléptél a toronyba!-hoztam fel.
-Pedig megkértem, hogy ne tegye meg!-fintorgott-Téged úgy tűnik jobban kedvel!-vont vállat.
-Bővítettem a tárhelyét!-vallottam be az okot, így felkacagott.
-Hát igen... Azt már én is régóta terveztem!
-De kettőnk közül, én valósítottam meg előbb!
-Nekem ez miért nem jutott eszembe?-kérdezte körbe pillantva a helyiségben.
-Mert felnőtt ember vagy, és én okosabb vagyok nálad?-poénkodtam, így mellém jött-Nem akartam üresen hagyni ezt a szintet, így kitaláltam ezt!
-Láttam a wellness szintet is! Az is nagyon jónak tűnik!
-Hát igen! Sok hely felszabadult azután, hogy egyedül vagyok ebben az épületben és nekem nincs saját vállalatom.
-Még lehetne!-jegyezte meg, de egyből megráztam a fejem.
-Egy, a szerződésem a Stark Vállalatnál a nyugdíjba vonulásomig tart, ha csak te fel nem bontod. Kettő, nem lenne sok esélyem a Stark Vállalat mellett.
-Társ cég lehetne!-hozta fel így a szemébe néztem-Bár én lennék a legboldogabb, ha maradnál nálam!
-Ne aggódj! Egy darabig biztos maradok!
-Mit építettél még át?-érdeklődött így félig mosolyra húztam a számat.
-Sok mindent!-jelentettem ki majd ellöktem magamat a faltól és elindultam a lifthez-Első költöztettem az irodát, hogyha üzleti találkozóm lesz, akkor ne kelljen senkinek se átmenni az egész épületen. Emiatt a konferencia termek átkerültek a másodikra-magyaráztam majd beszálltunk a liftbe-Dolgozók ebédlője, laborok több szinten keresztül, műhely pár szinten keresztül, benti lőtér, edzőterem, konditerem, uszoda, wellness, trambulin szoba, stúdió... A páncéltermet áthelyeztem pár szinttel lejjebb, konyha, kávézó, mosoda és onnantól kezdve meghagytam a többieknek a saját szintjét, plusz kiépítettem a többieknek is. De valahogy még így is maradt szint, amivel nem tudok mit kezdeni!
-Nem gondoltál semmire?
-Talán arra, hogy növényeket fogok fejleszteni ott, lesz a toronynak ez zöld övezete. Egy zöld szintje, ahova elmehetnek pihenni-gondolkoztam mire Tony megnyomta az egyik szint gombját.
-Nem lenne rossz!-dicsért meg mire megállt a lift-De engem jobban érdekel, hogy itt mit akartál csinálni?-mondta majd kilépett az adott szintre így én követtem. Egyből felismertem az adott szintet. Lehajtottam a fejem, de Tony elkezdett járkálni-Tudod, minek tűnik ez nekem?-fordult vissza felém, de én csak hallgattam a padlót nézve-Szerintem ez a szint, egy kisgyereknek készült!-folytatta-Lánynak, ha a szürke fal szélét nézzük, ahol a rózsaszín festékkel egy rész már át van festve. Tök jó játszószint lehetne ebből!-jelentette ki majd megállt és zsebre tette a kezét, így felpillantottam rá-Hiányzik a gyerek hozzá!-tette hozzá, emiatt vettem egy mély levegőt és erőt vettem magamon, hogy ne sírjam el magam-Itt vagy húsz évesen egy rád hagyott gyerekkel, akit végül lepasszoltál a biológiai faterodnak meg a mostoha anyukádnak, hogy elzárkózhass, mind a rendes családodtól, a Quill családodtól, a csapatodtól és még sorolhatnám... És mégis miért? Jaj, a bolond exem halála előtt eljött hozzám Wakandába és azt mondta, hogy a jövőben szét fogom robbantani a Földet-utánzott elvékonyított hangon-Petra, térj már észhez!-kérte könyörögve-Ez csak egy alternatív jövő, ami nem biztos, hogy megvalósul! Te tudod a legjobban, hogy milyen bizonytalan a jövő, mert anyukád látnok! Minden egyes lépéssel megváltoztathatod! Létrehoztál egy rohadt időgépet az istenért! Ha meg is történne az, amiben Campbell annyira hitt, akkor visszamegyünk az időbe és megállítjuk a folyamatot!
-Ez nem így működik!-ellenkeztem megrázva a fejem.
-Akkor hogy működik? Pont te tetted ezt, amikor a fél univerzum elporladt! Építettél egy nyamvadt időgépet és visszamentél a múltba, hogy igenis megváltoztasd a jövőt! Megmentettél fél univerzumot! Most meg amiatt aggódsz, mert lehet, hogy tönkreteszed a Földet?-vonta fel a szemöldökét-Mintha már nem is az a tini lennél, aki megjelent Sokoviában öt éve!
-Én nem vagyok önmagam!-tört ki belőlem idegesen-És ez rossz! Egész nap bizsereg a testem, mert nem vagyok képes annyira visszafogni az erőmet! Szerinted ez olyan nekem?
-Van tequila?-kérdezte miközben megmasszírozta az orrnyergét-Szükségem van egy italra!
-Minden van!-mormogtam majd visszamentem a liftbe Starkkal együtt majd felmentünk a nappaliba.
-Ez az!-örvendezett majd kilépett az adott szintre. Egyből megcélozta a bárt, így én csak odasétáltam a kanapéhoz és leültem.
-Holnap Steve jön?-hoztam fel, mert egy ideje ezen járt a fejem.
-Tessék?-nézett rám furán mire elkezdte magának keverni az italát.
-Tegnap apa, ma te...-soroltam fel-Holnap ki lesz?
-Nem értem, hogy miért kéne holnap valakinek jönnie.
-Azért, hogy visszamenjek Wakandába...
-Azért lennék most itt?
-Hát nem?-lepődtem meg így odajött hozzám majd leült a kanapéra két méterre tőlem.
-Valószínű, azért küldött ide az apád meg a fogadott ükapád!-adott igazat, így félig mosolyra húztam a számat amiatt, ahogy nevezte Rogerst-Azért vagyok itt, hogy helyretegyem az eszedet, mert úgy tűnik, hogy nagyon nem oké ott valami-jegyezte meg így bólintottam.
-Aha, az biztos!
-De lehet, hogy holnap Steve jön el magától...Így, hogy tudjuk, hogy egy helyen vagy.
-Azért repkedni se jó folyamatosan...-biccentettem a leszállópálya felé.
-Egyébként klassz repcsi!-jutott eszébe-Tetszik a belső dizájnja...
-Köszi!
-Egyébként, nem hiszem, hogy Rogersnek el kéne ide jönnie, mert úgy sem leszel itt!
-Ezt hogy érted?
-Lenne egy küldetésem számodra!-ivott bele a poharába.
-Mi van?-csodálkoztam el.
-Egy küldetés! Éppen neked való!
-Nekem? Ebben az állapotban? Biztos vagy te ebben?
-Lincoln meghalt!-váltott komolyra, így lefagytam egy pillanatig, hogy ezt felhozta-Tudom, hogy ezt nehét feldolgozni, mert már átélted ezt a gyászt, de ez most valós! Tényleg halott!
-Tudom, de attól még bennem az érzés, hogy bármikor visszatérhet, úgy mint múltkor... Hé, Connie! Élek...-idéztem fel megint, de ezzel megtört az a hatalmas fal, ami tartotta bennem a lelket, így elkezdtem sírni-És az egészben az a legrosszabb, hogy mind a kétszer miattam halt meg!
-Ez nem igaz!-rázta meg a fejét Tony.
-Dehogynem! Miattam jött Próxima és Fekete Holló Komlóra, miattam harcolt Próxima ellen és ő szíven szúrta, mert nem adtam meg magam. Most meg eltervezte a saját meggyilkolását, csakhogy engem meg tudjon ölni.
-Ő vállalta a harcot az ismeretlen űrlény ellen, tette a dolgát, mint ügynök! A másodiknál meg a saját őrültsége volt, hogy megöli saját magát!
-Vissza akart vonulni, és tervezni az életét mellettem!-emlékeztem vissza-Erre hetekkel később meg akar ölni.
-Az az újraélesztés megártott az agyának!
-Alapból nem volt egy zseni!-szóltam be a halott exemnek így Stark elnevette magát-És mit kell tennem a küldetésen?-tértem vissza, hátha tényleg segítene nekem.
-Börtönbe kell jutnod!
-Mi?-röhögtem el magam-Mintha a jövőmet látnám! Nem tudjátok kordában tartani az erőmet, ezért bezártok!
-A Keselyű és a Skorpió szövetséget kötöttek Peter ellen...-folytatta, így eltátottam a számat.
-A francba!
-Bármikor megszökhetnek, és megölhetik.
-Mi a terv?
-Hozzájuk kéne csapódni! Egyszerű! Közelükbe kéne férkőzni...
-Mint a krimikben...
-Mint a krimikben!-adott igazat.
-Kelleni fog majd lehallgató, nyomkövető, füles és egy menő paróka!
-Milyen színű?
-Fekete...Az úgyis van, mindenhol az épületben!
-Ohhh! Rohadt dögös leszel abba!
-Kamutetkó és kamu piercing!
-Le vagyok nyűgözve a tudásodtól
-És ami a legfontosabb!-jelentettem ki mire felfigyelt-Nanopáncél!
-Adj pár órát és készítek neked!
-Nem akarlak elkeseríteni, de csináltam magamnak!
-A tanítvány megelőzi mesterét!-biccentett elismerően-Akkor benne vagy?
-Valakinek meg kell menteni Parker seggét!
-Jaj, mintha nem miatta tennéd az egészet! Fülig belé vagy zúgva!
-Álmodban!
-Hogyan akarsz bekerülni?
-Tudsz színészkedni?-érdeklődtem, mert eszembe jutott egy ötlet.
-Tony Stark vagyok ember! Mit nem tudok!-dicsekedett így megforgattam a szemem.
-Akkor várj egy pillanatot!-kértem majd felpattantam, hogy a szobámba mehessek.

(...)

-Azta paszta!-ámult el Tony amikor visszatértem a nappaliba. Nem is csodálom, mert teljesen új külsőt varázsoltam magamnak. Fekete haj, füstös szem, mű tetkó az egész karomon és nyakamon. Nem mellesleg a nude körmöm most fekete lett-És ilyenkor nincs itt Parker, hogy lássa milyen dögös vagy!
-Ezt elengedem a fülem mellett most az egyszer!-keményítettem be így felemelte védekezően a kezét-Készen állsz?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Mit kell csinálnom?-vált komollyá miközben mellém sétált.
-Hagyni, hogy szétverjelek!-kezdtem el nyújtani-Aztán, meg legyőzni, hogy börtönbe jussak!
-Nekem kell téged legyőzni?-dülledt ki a szeme.
-Nyugi már!-kuncogtam el magam-Csak a páncélodat verném szét! Nem harcolnék ellened! Te innen irányítod!-csettintettem mire megjelent az irányító panel.
-Na jó, már zavar, hogy P.É.N.T.E.K. téged jobban szeret!-jelentette ki mire a panelhez lépett és a páncélját mellém vezette-Akkor tessék!-jelent meg a Mark XLII-Mennyire verhetlek el?
-Oh, miattam ne aggódj! Nagyobb veszélybe van a te páncélod!-vágtam vissza, így rálőtt a lábra-Ez fájt!-jegyeztem meg fapofával.
-Szóval attól még acélbetétes bakancson keresztül érzel dolgokat!-poénkodott.
-Kezdődjön inkább a jelenet!-sétáltam ki a leszálló pályára, így a páncél követett-Készen állsz?
-Te?-nézett rám a páncél.
-Nagyon is!-rúgtam le majd utána ugrottam, hogy ne tudjon megállni.
Amint megtorpant a levegőben, én már ráestem és tovább estünk. Az erőmmel egy kicsit rásegítettem, így egy hatalmas lyukat teremtettünk. Én egyből felálltam, mert nem mozdult. Felemeltem a két kezem majd a betonba irányítottam rengéseket, emiatt az egész város földrengés áldozata lett, természetesen nem a legnagyobb erősségű rengésnek, de legalább érezték. Hála a szuper hallásomnak gyorsan megfordultam, mivel hallottam a páncél mozgását, így létrehoztam magam előtt egy pajzsot  hogy Stark ne találjon el.
-Segíthetnél ám, egy kicsit!-jegyezte meg Stark a fülesembe.
-Ha olyan könnyen legyőznél, az árulkodó lenne!-válaszoltam majd összecsaptam a két kezem, emiatt a hatalmas lendülettől hátraesett a páncél.
-Na ez még nekem is új!-ámult el.
-És még képes vagyok többre is!-mormogtam mire visszerepült velem szembe és újból rám lőtt, de most én is inkább az erőmet használva egy nyalábot lőttem. A két energia középen találkozott, így színészkedve letérdeltem, hogy úgy tűnjön, hogy Stark erősebb-Erre gondoltál?
-Egy kis szenvedést tegyél bele, akkor jobban hihető lesz!-ajánlotta, így elkezdtem olyan arcot vágni, miközben egyre jobban fogtam vissza magam.
Végül elért engem a lövedék, így hátraestem. Gyorsan felpatzantam majd egy lépéssel a páncélig feltörtem a betont az erőmmel. A páncél egyből felrepült majd megcélzott engem. Felkapott és felszállt az égbe. Kirúgtam a szorításából magam, majd a levegőben elkezdtünk lőni egymásra.
-Mi lenne ha nekivágnál a betonnak?-kérdeztem.
-Konkrétan lebénulhatsz és ha olyan erővel csináljuk, akkor meg is halhatsz!
-Akkor vágj neki a betonnak!
-De...-akadt meg.
-Csak csináld!-kértem mire megragadt és a mellkas repulzorjával lelőtt egyenesen a betonba. Mivel egy apró védő burkot képezgem magam köré, így nagyobb volt a becsapódás. Szétterültem a színészkedés kedvéért majd elkezdtem köhögni, miközben a páncél leszállt mellettem.
-És én nyertem!-ragadta meg a kezemet majd felhúzott és rám rakta a bilincset.
Megjelentek egyből a zsaruk, így feléjük fordított-Csalódtam benned Rengés! Többet láttam benned!-adott át a rendőröknek mire feléfordultam. Tapostam egyet így megrengett alatta a föld.
-Viszlát Stark!-mosolyogtam el mire egyből a csuklómra tettek egy karkötőt-Majd nemsokára találkozunk!
-Azt nem hinném! A börtönbe fogsz megrohadni!
-Azt csak hiszed!-kacagtam ördögien majd betettek a kocsiba-Na végre!-ültem le.
-Szép előadás volt Rengés!-jegyezte meg az őrmester a volán mögül.
-Oh, nem  mintha nem tudtam volna ennél jobban is megcsinálni!-mormogtam.
-Az ügyhöz ez tökéletes volt!-vont vállat majd elindult.

(...)

-Óvatosan-panaszkodtam az őrnek, amikor belökött a kis helyre-Még egy érző lény vagyok!-jegyeztem meg mire felvonta a szemöldökét.
-Jó szórakozást!-zárta be a cellát majd elment.
-Ni csak ki van itt!-szólalt meg velem szembe a Skorpió-Rengés személyesen!-ámult el a jelenlétemtől, így elkuncogtam magam.
-Skorpió!-biccentettem.
-Mi szél hozott?-érdeklődött a vasnak dőlve.
-Szétvertem Vasembert az utcán, és egy kicsit földrengés alá vetettem New Yorkot.
-Szép munka!-dicsért meg elismerően.
-Te meg kiraboltál egy bankot, majd elkapott Pókember... Nem lett volna ennyi év a büntetésed, ha nem idegen fegyverrel tetted volna! Póki miatt Stark is beszállt a perbe és emiatt ülsz, még itt! Ki ne hagyjam, a rengeteg többi balhét is...
-Ne is mondd!-rázta meg a fejét-Undorító Pókica!-mormogta.
-Hallom szövetkezték a Keselyűvel...-tértem a lényegre miközben nekidőltem a falnak.
-Honnan tudod Virágszál?
-Vannak forrásaim...-vontam meg a vállaim-De mi tartott három évig? A madárka nem adta magát könnyen?-viccelődtem.
-A családja sokkal fontosabb neki! De mivel a lány csalódott benne, ezért éhes a bosszúra...
-Van még hely a szövetségetekben?
-Hohohó! Lassítsunk csak!-emelte fel a kezét-Ez nem így megy!
-Hanem hogy megy?
-Szívem szerint, már rég a csapatomban lennél, de szabályok vannak itt! Ki kell állnod a próbát!
-Milyen próbát?
-Majd meglátod!-kacagta el magát majd elvitte az őr a mai önkéntes munkájára.
-Hogy haladsz?-hallottam meg Starkot a fülesbe, így hátat fordítottam a folyosónak, hogy ne lássák, hogy beszélek.
-Ki kell állnom egy próbát!
-Az sima neked!
-Sima lenne az erőmmel! Blokkolják egy karkötővel az erőmet...Nem maradt más, mint a puszta kezem...Mondjuk be kell, hogy valljam, hogy zseniális ez a szerkezet! Végre nem kell arra koncentrálnom, hogy az erőm nehogy felrobbantsa az épületet, ahol van! Régi szép időkre emlékeztet, amikor még gyerek voltam és minden normális volt.
-Figyelj! Együtt edzettél a Kapitánnyal! Simán menni fog neked erő nélkül harcolnod!
-Ha azt mondod! Akarsz még valamit?
-Az erőd nélkül egy normális ember vagy!
-Szóval nem pillanatok alatt gyógyulok meg...Vágom!-bólintottam egy aprót, miközben mélyen vettem egy levegőt.
-Vigyázz magadra, légyszíves!
-Rendben Tony!
-Stark kilép!
-Ahogy Petra is...-ültem le az ágyra majd néztem a falat.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro