-Oh a francba!-mormogtam alig hallhatóan miközben visszaugrottam a falhoz, mert észrevettem a robotokat-Oké!-vettem mély levegőt-Jó színész vagy Petra!-biztattam magam.
-Ki az?-jött hozzám egy Coulson hasonmás.
-Helló! Coulson!-léptem ki az árnyékból teljesen komoly arcot felvéve.
-Connie! Hogy sikerült a küldetés?-érdeklődött teljesen normálisan. Francba, ezt utálom a legjobban a humanoidokban! Ha jól be vannak programozva, akkor észre se lehet venni a különbséget.
-Célpont kiiktatva! A Föld biztonságba, uram!-jelentettem ki, mintha én lennék a küldetésre küldött robot.
-Rendben!-biccentett elégedetten-Gyere! Ideje feltöltődnöd!-mutatta meg az utat, mJd együtt elindultunk.
-Fitz nem napelemesre alkotott minket?-értetlenkedtem, mert én erről tudtam, hiszen utoljára, amikor erről beszéltem Fitz-cel, akkor ez volt a terve.
-Nem! Az csak egy ötlet volt! Nem mellesleg nem olyan rossz ötlet!-jegyezte meg majd bevezetett az adott terembe.
-Ez a központi irányító?-jöttem rá, bár egyből a homlokomra csaptam, mert ezzel lebuktattam magam.
-Nem tudtad?-kérdezte mire egyből rájött arra, hogy én az igazi vagyok és nem a humanoid-A francba!-vette elő a pisztolyát, de addigra már elporladt mellettem.
-Nem is értem, hogy miért nem léptem csakúgy be a bázisra és porlasztottam el az összes robotot!-értetlenkedtem-Én meg persze bújkálok, mint egy képesség nélküli ügynök-forgattam meg a szemem majd odaléptem az irányító panelhez-Hoppá! Feltöröm a S.H.I.E.L.D. rendszerét és megmentem a világot!-dúdolgattam miközben a programot ráhelyeztem a hálózatra. Nem volt kérdés, hogy kitörölték az engedélyemet a remdszerből, ezért Stark feltörő-programját használtam-Csodálatos vagyok!-ámultam el magamtól, amikor minden feloldódott. Megnyomtam az entert majd kikapcsolt az egész rendszer és a képernyőn lévő zöld pöttyök pirosra váltottak-Oké!-pacsiztam le magammal-Hol vannak bezárva az igazi ügynökök?-kérdeztem önmagam-Jól van! Biztonsági kamerák!-kattintottam rá az adott ikonra-Zseni vagyok! A hármas kihallgató!-láttam meg az élő képet, így kifutottam a szobából az adott kihallgató felé. Gyorsan lekanyarodtam balra majd kétszer jobbra és  végül megérkeztem az adott ajtóhoz-Coulson!-szólaltam meg miközben erősen kopogtam.
-Connie!-hallottam meg a hangját a szólított embernek-Megváltozták a kódot! Próbáltuk bentről feltörni, de nem tudtunk rájönni eddig, hogy mi lenne az újabb számsor-mesélte, így vettem egy mély levegőt. Akkor most mi legyen? Úgy tervezték ezeket az ajtókat, hogy egy tank se lenne képes kilőnni.
-Álljatok félre az ajtótól!-kértem egy kis idő után miközben átgondoltam a helyzetet majd hátrébb léptem én is a szemben levő falhoz.
-Mehet!-jelentették ki belülről többen is megrúgtam az ajtót, ami a talpamból irányuló rengés miat egyenesen kirepült a keretéből és a kihallgató végébe repült.
-Jó tudni, hogy erősebb vagyok egy tank lövedékénel!-jegyeztem meg-Mindenki jól van!-érdeklődtem miközben a többiek összepakoltak.
-Köszi Connie!-jött ki Coulson May-jel együtt. Legyintettem egyet majd hátrébb álltam, hogy ne legyenek hozzám közel.
-Connie!-biccentett May majd Jemma kirohant mögülök és kitárta a karjait és megindult felém. Gyorsan átbújtam alattuk.
-A robotok kiiktatva!-tájékoztattam őket, de még minidg le voltak sokkolva a fura tettemtől-Most már biztonságba vagytok!- fejeztem be a jelentést majd megnyomtam kétszer a mellkasomon a repulzort, így a nanoteches páncélom ráment a testemre.
-Connie! Lincolnnal mi van?-szólt utánam Coulson amikor éppen lekanyarodtam volna a kijárat felé.
-Ott van, ahol lennie kellene-vontam vállat.
-Hogy érted?-fordult felém Fitz.
-Úgy ahogy mondtam! Ott van, ahol lennie kell! A túlvilágon!-válaszoltam majd elmentem a hangárba. Felugorva aktiválódott a rakéta a talpamban, így kirepültem a bázisról egészen a magasban lebegő gépemig. Leszálltam a Holló nyitott ajtaján majd kikapcsoltam a páncélom. Megnyomtam a záró gombot, így a gép be is zárult mögöttem emiatt elégedetten a pilóta fülkéhez mentem.
-Rendben P.É.N.T.E.K.!-ültem a vezetői ülésbe-Mi a következő állomás?-kérdeztem.
-New York!-válaszolt nekem a program kivetítve az előre leírt listámat.
-Értettem!-bólintottam majd előre tolva a kormányt, elindultam.
-Asszonyom! Tetszik ez a stílusa!-jegyezte meg az intelligencia.
-Hát, még nekem mennyire P!-kuncogtam el magam-Hívhatlak P-nek?-érdeklődtem, mert sokkal lazábbnak és könnyebbnek tűnt az a név.
-Ahogy akarja asszonyom!
-P, már százszor mondtam, hogy megteszi a Petra is!-emlékeztettem a tegeződésre.
-Igenis Petra!
-Szóval! New Yorkba kell majd tankolnom, ugye?
-Igen!
-Akkor beugrunk egy picit a bázisra!-hoztam fel-Segítek Pepper-nek pár dologban majd elhúzunk!-mondtam el a tervem.
-És mi lesz a következő úticél?
-Nem adtam meg?-lepődtem meg majd újra megvizsgáltam a városok listáját.
-Csak kettő van a listámon!
-Akkor legyen mondjuk London!-vágtam rá.
-De ott mi található?
-Semmi!-vontam vállat-Csak úgy bulizunk! Aztán visszamegyünk Los Angelesbe! Várjunk! Nem is megyünk Londonba, ott hideg van!-jutott eszembe-Visszajövünk egyből!
-Keressek valamilyen jó szórakozást?
-Tudod mit? Szervezzél egy koncertet!-hoztam fel-Ruhatervezők, sminkesek, meg minden!
-Rendes nagy koncertet, mint a Queen?
-Nem!-kacagtam el magam-Akkor inkább hagyjuk!-legyintettem, mert rájöttem, hogy mekkora hülyeségnek hangzott az egész, és alapból le is buknék a többiek előtt, hogy hol vagyok-Szervezz egy stúdiót, ahol tudunk felvenni dalokat!-kértem. 
-Rendben Petra!
-Köszi P! Esküszöm, hogy egyszer ajándékul bővítem a tárhelyed!
-Az jó lenne!
-Karácsonyi ajándék!
-Élvezem, hogy csak úgy a maga ura, de miért lett ilyen?-terelte a témát, így lehajtottam a fejem-Miért nem érinkezik más emberekkel? Mi történt?
-Megváltoztatom a jövőt!-tudtam le ennyivel, mert tényleg ezt teszem.
-Őszintén Petra! Ha meg akarja változtatni a jövőt, akkor nem kellett volna látnia, hogy mi lesz?-kérdezte, így megmasszíroztam a tarkóm. Igaza volt! Lehet, hogy nem is volt teljesen igaz, amit Lincoln mondott. Hülye voltam, hogy nem kérdeztem meg a csapatot, hogy ők mit tudnak a jövőbeli énemről.
-Nem szeretném azt látni, hogy megölöm a saját lányomat...-válaszoltam nagyot nyelve.
-Sajnálom, hogy felhoztam! Nem akarok illetlen lenni!
-Lehet, hogy hülyeség...De ezáltal nem stresszelek annyira, nem érek emberekhez, hogy szétroppantsam őket, és kikapcsolódok! Ez egy vakáció!-füllentettem, de szinte már olyan hihetően, hogy már én magam is elhittem.
-Ami meddig tart?
-Lehet, hogy életem végéig...-sóhajtottam egy nagyot majd leszálltam a bázisnál, ami az utolsó célként volt megjelölve-Na jó! Egy technikát kell kitalálni, hogy Pepper ne ölelhessen meg!-indultam ki mire találkoztam a munkásokkal, akik az érkezésemre jöttek ki-Töltsék tele a tankot, kérem!-mutattam a gépre, így biccentve neki is álltak.
-Igenis asszonyom!-válaszolt a csapat főnöke, így nyugodtan bementem az épületbe.
-Hahó!-néztem körül-Van itt valaki?-érdeklődtem, de a hangom csak nagyban visszhangzott, amit nem is csodálok szombat délután.
-Nem más, mint Happy!-jött ki a konferencia teremből Tony legjobb barátja-Szia Connie!-mosolygott rám, mire hirtelen megakadt-Várjunk! Már Petra a neved!-jutott eszébe-Petra!-javította ki magát miközbe hozzám sétált. 
-Nyugi! Sokan nem is tudják, hogy az igazi nevem Petra!-legyintettem.
-Jó újra látni!-tárta ki a karját majd közelebb lépett hozzám. Gyorsan átbújtam a kezei alatt és tovább menten.
-Fertőző betegségem van, ami érintés során szaporodik!-magyaráztam-Tudod, azok a kiütések!
-Ah, az nagyon nem jó!-adott igazat-Pepper az irodájába van, ha meg akarod távolból látogatni, őt is!-hozta fel, így bólintottam.
-Örültem Happy!-intettem neki, majd lekanyarodtam az adott iroda felé.
-Én is!-kiabálta utánam.
-Nem is olyan rossz kifogás!-dicsért meg P.É.N.T.E.K.
-Látod? Okos vagyok!-fényeztem magam amikor beléptem Pepper irodájába.
-Co...Petra! Hát te?-csodálkozott a jelenlétemen.
-Vakációzni vagyok!-hazudtam, mintha már a zsigeremben lenne ez.
-És ezért ide jöttél?-vonta fel a szemöldökét.
-Segíthetek? A harcmezőtől vagyok szabadságon és nem az irodától-tettem, hozzá, így megértően bólintott egyett, hogy tudtomra adhassa, hogy megértette a helyzetet.
-Nem kell semmit se segíteni! Minden rendben van!-dőlt hátra-Hogy áll a magyar gyár?-kérdezte.
-Nagyszerűen! Már felvették az Amerikai piac mennyiségét-újságoltam, mert ez csak az előző pár napban érték el.

-Az nagyon jó!-biccentett elsimerően majd végig nézett rajtam.
-Most mi a baj?-vontam kérdőre, mert tudtam, hogy valami nem tiszta neki.
-Hol van a gyereked?-hozta fel.
-Te tudod, hogy van egy gyerekem?-lepődtem meg miközben leültem vele szembe.
-Tony küldött róla képet. Nagyon cuki!-jegyezte meg, így mosolyra húztam a számat.
-Igen, kis cukorfalat!-helyeseltem.
-És ki az apuka?
-Igazából, nem is az én gyerekem vérszerintileg-vallottam be, mert rájöttem, hogy Stark nem mondott el neki mindent.
-Tényleg?
-Miután Lincoln meghalt, rám hagyta. Lincoln a gyerek apja... És valamilyen ribanc az anyja, akivel megcsalt...-nyeltem nagyot a két szülő bemutatásakor, mert legbelül még mindig fájt, hogy a volt pasim, aki már meghalt, ezt tette velem.
-Sajnálom!-akadt meg a döbbenettől majd előre dőlt az asztalára.
-Hogy haladtok Tony-val a babavállalással?-tereltem a témát.
-Hát így, hogy alig van itthon...
-Nehéz mi?-jöttem rá.
-Egyedül nevelsz egy kisbabát! Hogy bírod?
-Segítenek a többiek!-ráztam a meg a fejem-Legfőképpen apa és Gamora...De miért kérdezel ilyeneket?-kuncogtam el magam, mert ez fura tőle.
-Nem kérdezhetek?-kacagta el magát.
-De, csak te nem szoktál ilyeneket kérdezni!-emlékeztem vissza a régi időkre.
-Petra...-kezdte, majd lehajtotta a fejét, így egyből felpattantam.
-Te szóltál Stark-nak, hogy itt vagyok?-akadtam ki egyből, majd az ablakhoz léptem, hogy megnézzem, hogy megérkeztek-e már.
-Én...-akadozott.
-Te szóltál!-ismételtem még mindig dühösen majd visszamentem az asztaláhooz majd megálltam előtte-Miért?-tártam szát a karomat.
-Azt mondta, hogy szólnom kell!-utalt Tony-ra miközben aggódva rám pillantott-Petra! Eltűntél és aggódnak!
-Tudom!-jegyeztem meg.
-Miért menekülsz? Szeretnek téged!-állt fel ő is majd mellém jött, így biztonságből hátrébb mentem.
-Pont ezért menekülök előlük!
-De emiatt nem kell!-nyúlt a vállamhoz, de gyorsan hátra léptem-Na jó, ez fura volt!-jegyezte meg.
-Nem mondhatom el az igazi okot, mert elmondod Tony-nak!-mentem ki az irodából.
-Petra!-szólt utánam.
-Szia!-kiabáltam, hogy Happy is hallja majd gyorsan kifutottam a géphez és robot pilótára kapcsoltam az órámról, így magától elindult a gép, amíg én végig leültem a raktérbe.
-Petra! Van egy hangüzenete!-szólalt meg P, így megdörzsöltem a szemem.
-Kitől?-kérdeztem.
-Steve Rogers hagytta az üzenetet!
-Indítsd el!-kértem hátradőlve a falnak.
-Petra! Tudjuk, hogy New Yorkba vagy! Ne menekülj! Mi történt, amitől azt hiszed, hogy velünk nem vagy biztonságba? Quill aggódik érted! Sőt, mindannyian aggódunk érted! Kérlek adj egy jelet, hogy jól vagy-e!-hallatszott a hangüzenet, majd hirtelen leállt, és ezzel megszűnt, minden egyes zajforrás a repülőben.
-P!
-Igen?
-Eladták már a Bosszúállók tornyot?-kérdeztem amikor kinéztem az abakon és megláttam a épületet.
-Még nem!
-Ilyen drága, vagy ennyire nem kell senkinek?-kérdeztem magamtól majd csípőre tettem a kezem-Nézd meg, hogy a számlámon van-e annyi összeg!
-A tízszerese van rajta!
-Éljen a magyar lakbér és a Stark Vállalat fizetése! P, vedd meg a tornyot!
-Már át is utaltam az összeget! Itt van a szerződés!-vetítette ki.
-Van benne valamilyen buktató?-érdeklődtem miközben gyorsan átlapoztam a több oldalas dokumentumot.
-Nincs!
-Csalódtam benned Stark!-jegyeztem meg majd aláírtam,így egyből érvényessé vált az vétel-Jól van! Szállj le ott, kérlek P!-jelentettem ki, így a mesterséges intelligencia a leszálló pályára irányította a gépet. Amint landoltunk, kinyitottam az ajtót, így elém tárult a rég nem látott épület-Hazajöttünk P!-mentem ki a gépből mosolyogva majd végül leléptem a torony részére-Szabad vagyok!-tapsoltam kettőt mire beindult az egész torony.
-Mit tervez Petra?
-Átalakítom tetszésemre az épületet!-jelentettem ki majd besétáltam az elhagyatott helyre.