24. rész
- Sziasztok srácok! - köszöntek el szinkronban mind a hatan.
- Remélem még hallunk felőled MinJi. - adta hozzá Jungkook még mielőtt az ajtó be nem csukódott.
Én is nagyon remélem..
Egyikünk se mondott semmit a másiknak. Nem tudtam hogy mit mondhattam volna neki.
Könyörögni nem akartam hogy engedjen el, mert tudtam hogy úgy se engedne el, a tervezett büntetésemet pedig nem akartam neki felhozni. Hátha elfelejtette.
Hírtelen megéreztem ahogy nagy kezével megragadott a karomnál fogva elkezdett húzni maga után.
- Hová viszel? - kérdeztem félve, közben pedig próbáltam kirántani a karomat a fogságából.
- Viszlek le mosakodni. - válaszolt rám se nézve.
- Még mielőtt kérdeznéd, igen ott leszek bent veled megint, és ne hidd hogy elfelejtettem a büntetésedet. - pillantott hátra rám egy szadista mosollyal, ami miatt már azonnal a legrosszabbra keztem el gondolni.
- De egyedül is menni fog. Nem kellessz oda. - továbbra is csak próbáltam a szabadulással.
- Ohohoo~. Dehogy is nem, nehogy megint valami hülyeséget csinálj.
Mint ma a konyhában. - fogta szorosabban a karomat haragjában.
Mire észbe kaptam már a fürdőszobában voltunk a pizsamámmal a szabad kezében. Azonnal a földre taszított, én pedig hallkan felszisszentem a hátamba nyilalló fájdalom miatt.
- Jaj, csak nem fáj a hátad? - biggyesztette ki egy kicsit az alsó ajkát, szomorúságot szimulálva.
- Vetkőzz. - vette le a zuhanyrózsát a helyéről, rideg tekintetével figyelve minden mozdulatomat.
Azonnal látta rajtam hogy nem fogom megtenni. Hogy nem fogok levetkőzni előtte.
- Ha nem vetkőzöl le akkor megint rád fogom engedni a hideg vizet mint a múltkor, de most még váltó ruhát se adok. - fenyegetőzött, én meg mivel nem akartam hogy megbetegedjek, teljes testemmel hátat fordítottam neki, majd levettem mindenemet.
- Csak szót tudsz fogadni.. - mormolta alig hallhatóan. Éppen hogy csak meg tudtam hallani.
Félre tettem a ruháimat, másik kezemmel pedig takartam a csupasz mellkasomat.
Hallottam ahogy megengedte a vizet, de nem engedte azonnal rám.
- Ma van a szerencse napod. Van meleg víz. - ezzel felém fordítva a zuhanyrózsát ismét meg engedte a vizet.
- Állj neki a mosakodásnak. Nem fogom neked itt folyatni a meleg vizet. - nem is kellett kétszer mondania.
Rögtön neki is álltam a tisztálkodásnak, félve hogy bármelyik pillanatban elzárja a vizet.
Gyorsan végeztem is majd magamra kaptam a ruhákat amiket letett nekem, utána pedig fel is álltam nagy nehezen.
Vissza tette a helyére a zuhanyrózsát.
Ismét megragadta a karomat, és el is kezdett rángatni a szobája irányába.
Mikor beértünk azonnal lelökött az ágyra. Ahogy rám mászott, lehajolt a fülem mellé.
- Na és most kezdődik a büntetésed. - suttogta bele fülembe.
Azonnal elkezdtem ott ütni és rúgni ahol csak értem, mikor megéreztem a száját a nyakamra cuppanni.
Nem tűrve az ellenkezésemet megfogta a kezeimet, majd egy kézzel össze fogta őket a fejem felett a csuklómnál, lábaimat pedig beszorította a combjai közé.
- Ne. Szállj le rólam! - kiabáltam, miközben próbáltam szabadulni a fogságából.
- Kérlek ne.. - remegett meg a szám egy kicsit, ahogy a csontos keze felvándorolt a mellkasomra, ahol markolászni kezdett.
- Kérlek hyung.. ne tedd.... - sírtam el magamat.
A könnyeim patakokban folytak le a szemeim sarkából. Egész testem ellazult, és remegésbe kezdett.
- Fejezd be a sírást. - bújt ki a nyakamból, rögtön a számra kapott.
Elengedte a kezeimet, a másik kezét kivette a pólóm alól, majd az arcom két oldalára helyezte őket, letörölve a könnyeimet, de azok csak tovább folytak.
Hírtelen elvállt a számtól, a kezei pedig lecsúsztak a nyakamra, rá szorítva, elzárva a levegő útját.
Próbáltam leszedni a kezeit rólam hogy végre levegőhöz juthassak.
- Itt az idő aludni..
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro