- Gyere drágám. - fordult hátra hozzám, és kinyújtva felém a kezét amikor észrevette hogy nem megyek utána.

Az ujjaim megremegtek ahogy az övé felé nyúltam, de még mielőtt megfoghattam volna ő már meg is fogta és elkezdett húzni az ajtóhoz.

Mire odaértünk már meg is hallottuk az első kopogást.

Kinyitotta a zárat, majd kitárta az ajtót ahol feltételezhetően a barátai álltak.

- Yoongi hyung! - kiáltott fel izgatottan az egyikőjük ami miatt meg is fájdult a fülem.

- Sziasztok. Gyertek be. - álltunk el az útjukból, ők pedig be is jöttek.

Yoongi becsukta az ajtót, majd feléjük fordult.

- Fiúk, ő itt a barátnőm MinJi. - mosolygott felém, ami lehet hogy a vak szemnek barátságosnak tűnhet, de nekem ez egyértelműen csak azt sugallta hogy én is mosolyogjak mert ha nem akkor később bajom lesz.

- Sziasztok. Kang MinJi vagyok. - hajoltam meg előttük, mivel ahogy elnézem mindegyikőjük idősebb nálam.

- Jaj, ne hajolgass. - érintette meg a vállamat egy velem egy magas, kávé barna hajú férfi. Azonnal ki is egyenesedtem.
- Kim Seokjin. - mutatkozott be egy kis fejbiccentéssel.

- Kim Namjoon. - szólalt meg a magas szőke hajú fiú, megvillantva a gödreit.

- Szia Jung Hoseok vagyok. - fogta meg a kezemet egy szív alakú mosollyal és erősen megrázta, majd elengedett.

- Kim Taehyung. - jött közelebb a fekete hajú fiú egy doboz mosollyal az arcán.

- Park Jimin. - szólalt meg az alacsony ezüstős hajú.

- Jeon Jeongguk de szólíts csak JungKooknak. - villantotta meg a nyuszi fogait.

Ahogy befejeztük a bemutatkozást, bementünk az étkezőbe ahol már minden elő volt készítve az evéshez.

Ettünk és hallgattam a beszélgetésüket, egyetlen egy szót se szólva.

- Sose gondoltam volna hogy Yoongi hyung egy nála sokkal magasabb lánnyal fog összejönni. - szólalt meg hírtelen a tárgytól eltérve Taehyung.

- És se. Yoongi hyung folyton azt mondta hogy az alacsony lányokat szereti. - értett vele egyet Hoseok egy nagy mosollyal.

- De ez megváltozott. - morogta oda nekik Yoongi.

- Mióta? - könyökölt le Namjoon az asztalra.

- Amióta megismertem MinJi szerelmemet. - hajolt az arcomhoz hogy adhasson nekem egy puszit.

- Hogy ismertétek meg egymást? - hallottam meg Jimin lágy hangját.

- Abban a klubban ahol elő szoktam adni.

- MinJi is egy előadó? - csillantak meg a magas, szőke hajú fiú szemei.

- Igen. Ahogy megpillantottam azonnal tudtam hogy egymásnak valóak vagyunk. - karolta át a vállamat, közelebb húzva magához.

- Te vagy Frost nem igaz? - villantotta meg mély gödreit Namjoon miután rábólintottam a kérdésére.
- Nagyon tehetséges vagy, de már egy ideje nem láttunk téged Hoseokkal. - húzta el egy kicsit a száját.

- Szegénynek rengeteget kell tanulnia. Nincsen ideje ilyen helyekre járnia. - válaszolt helyettem ez az őrült alsó ajkát kibiggyesztve, mintha szomorú lenne.

Miközben folytattuk az evést és a beszélgetést, amikor feltettek nekem kérdéseket, akkor nem tudtam rá válaszolni.
Yoongi mindig helyettem válaszolt.

Csak csendben ettem és hallgattam ahogy beszélgettek.

- Gyere segíts összepakolni. - bökött meg a könyökével Yoongi ahogy mindenki befejezte az evést. Meglepő módon mindent befejeztünk.

- Oké. - motyogtam magam elé, már fel is álltam és elkezdtem összeszedni a tányérokat a fiúktól, miközben Yoongi azokat kezdte összeszedni amik már nem fértek a kezembe, hogy ne kelljen egy második kört tegyek.

- Én is segítek! - pattant fel Jimin a helyéről még mielőtt elvégeztem volna a tányérját.

- Gyere Jimin. - ment be a konyhába Yoongi.

Jimin átvett tőlem egy pár tányért és mi is bementünk utána.

Csak kettesben kellene vele lennem.. csak egy kicsit hogy segítséget kérhessek.