Az ember a legjobb barátaiban szokott megbízni a legjobban, vagy esetleg tévednék?

Mert az én esetemben ez így volt.

Lucia volt az a lány, akiben a gimi kezdete óta a legjobban megbíztam.

De kár volt.

A bajok ismételten akkor kezdődtek, amikor Greg elkezdett udvarolni nelem.

Luc féltékeny volt.

Aztán amikor egy párt kezdtem alkotni a fiúval, megette őt az irigység.

Irigy volt már a barna hajamra is.

Irigy volt a szemeimre.

Irigy volt a stílusomra.

A családomra.

A barátomra.

Mindenre.

Azt állította, hogy mind azt, ami nekem van, ő érdemli meg.

Csak ő.

Én nem.

Állandóan azt mondta nekem, hogy én milyen borzalmas barátnő vagyok.

A legrosszabb.

Azt, hogy én nem érdemlem meg őt.

Hogy tisztelnem kéne őt.

De nem teszem.

Hogy hálásnak kéne lennem, hogy ő van nekem.

Bele vitt, az összes rosszba.

Miatta kezdtek leromlani a jegyeim.

Az egészségem.

Ő lelki terrorban tartott engem, amíg Greg testileg bántalmazott.

És akkor amikor a szemére hánytam ezt, nekem esett és még akart fojtani.

És lám, most sikerül neki, a többi szerettemmel együtt.

Nem elég neki az, hogy az elmúlt éveimet pokollá tette, még meg is öl.

Szép kis barátnő az ilyen.