*doktor szemszöge*

Hamar rendeztem a légvételeimet és ki is léptem a képből. Ki fog készíteni már most érzem. De én sem fogom magam hagyni itt én leszek a főnök, ő pedig az én játékszerem lesz. Attól függetlenül, hogy meg kell gyógyítanom. Átnevelem, hogy csak rám legyen szüksége semmi másra.

Mielőtt a fantáziám beindult volna újra, inkább a jegyzetre összpontosítottam. Semmi érdemlegeset nem mondott el magáról, nagyrészt kitérő válaszokat kaptam. Persze mikor a gyerekkoráról vagy az iskoláról kérdeztem felkapta a vizet és azt mondta ahhoz nekem semmi közöm. Gondoltam, hogy akkor történhetett valami, ami a mostani állapotához vezetett.

Kopogtak az ajtómon. Kelletlenül kikeltem a székből és ajtót nyitottam.
-Jó napot doktor úr! Elnézést a zavarásért, de a 10. kórterem hozzátartozói beszélni szeretnének magával.-mondta el rögtön, hogy miért jött.
-Hello! Mondja nekik hogy megyek egy perc- ezzel el is ment az ápoló, aki megzavarta a gondolataimat.

Előkotortam az említett kartont és kimentem vele a társalgóba. Ügyelve, hogy más ne hallja miről beszélgetünk felvilágosítottam őket a beteg állapotáról.
-Gondolja doktor úr, hogy megfog gyógyulni?-nézett rám boci szemekkel a páciensem húga.
-Ha betartja a kezeléseket biztos vagyok benne.-villantottam rá egy magabiztos mosolyt. Belül persze nem voltam ebben annyira biztos, de neki ezt nem kell tudnia. Végül a felügyeletemmel bementünk az említett beteghez. Sokat beszélgettek és bennem beugrott milyen rég is voltam otthon. Lehet a hétvégén hazaugrok jött fel ötletként bennem. Persze egy másik belső hang rákontrázott mikor gúnyosan visszakérdezett hogy akkor vele mi lesz? Ahhoz hogy sikerüljön amit akarok muszáj vagyok mindennap bejönnöm hozzá. Mikor kikísértem a hozzátartozót még egyszer megnyugtattam, hogy jó kezekben van a rokona itt nálunk.

Ez után egy teljesen dögunalmas vizit jött, mert itt nálunk nagyon hosszú idő elszokott telni, amíg változást érünk el egyes betegeknél. Miután vége lett kisfiús izgatottsággal kopogtam be hozzá. Persze feleslegesen, mert ha nem engedné meg is bemennék hozzá. Vártam két percet, hogy tudatosuljon benne, hogy látogatója lesz. Elsőnek tartottam tőle, hogy benyissak a videó után, de aztán mégis megtettem. Bevallom kicsit csalódott voltam, mikor beléptem, mert egy félig alvó lányt találtam benn. Álmos szemeivel rám nézett és lusta mosolyra húzta a száját. De ennek a mosolynak nem láttam a tükörképét a szemeiben. Valami kioltotta lelkének tüzét.
Lassú kimért léptekkel indultam meg felé. Ő csak visszahajtotta a fejét a párnába és nekem hátat fordított. Nagyon meglepett ez a fordulat. Leültem mellé és csak néztem. Nem látta, hogy vizsgálom a szemeimmel, mert makacsan a fal felé fordult. Kezem magától mozdult a haja felé. Mielőtt megállíthattam volna magam ujjaim végigszántottak a tincsei között. Nem reagált semmit rá, így megismételtem a mozdulatot kicsivel bátrabban. Így visszagondolva nagyon furcsán festhettünk akkor. Ha valaki kívülről lát minket biztos azt hihette, hogy egy pszichopata vagyok akkor éppen a következő áldozatával játszadozik.
-Mit akar?- szólalt meg kicsit reszelős hangon, ami engem nagyon meglepett, mert egy pillanatra el is felejtettem, hogy ott van.
-Beszélgetni akarok veled.-válaszoltam neki nyugodt hangon.
-Húzz a faszomba inkább.- válaszolt durván, de most mást is kihallottam a hangjából. Hogy teljesen megtört. Vajon mi történhetett vele amíg nem voltam benn nála? Jött fel bennem az első kérdés, amit több és több követett. Tudnom kellett, hogy mi történt vele. A bizalmába kellett férkőznöm. Feljött egy ötlet, ami lehet hogy segíteni fog ebben. Magamhoz húztam a szülei által beküldött utazótáskát és kivettem pár ruhadarabot. Lehúztam róla a takarót. Ő csak ernyedten feküdt és a kezével az arcát takarta el tőlem, aminek következtében fentebb csúszott a hálóinge. Elnyomtam magamban a késztetést, hogy végig simítsak a testén. Felöltöztettem, ő pedig készségesen hagyta ezt. Csak a végén emelte rám a tekintetét.
-Ezt most miért csináltad?- kíváncsiságot hallottam ki a hangjából. Most kicsit sem volt kacér vagy buja.
-Mert mutatni szeretnék neked valamit és ezt csak úgy tudom, ha rendes ruha van rajtad-válaszoltam neki és vártam, hogy mit fog rá mondani. Csalódnom kellett, mert csak egy bólintást kaptam tőle, hogy megértette. Segítettem neki kikelni az ágyból, hogy lábát a papucsba tudja tenni. Fél kezemmel átfogtam a derekát és így hagytuk el a kórtermét. Utunkat kifelé vettük a parkba. A mellettünk elhaladó kollégák megfigyeltek kicsit minket, de abban a pillanatban ez nem nagyon izgatott. Mikor kiléptünk a hátsó kijáraton arcunkat megcsapta egy finom nyári szellő, ami a virágok sokaságának illatát hozta magával. Ránéztem, ő pedig a tájat figyelte szemeivel. Kézen fogtam és elindultam vele, hogy körbe vezessem őt. Szinte itta a szavaimat. Valahogy el is feledtette velem, hogy épp hol is vagyunk. Csak mi voltunk, semmi nem számított akkor. Megálltunk a szökőkút mellett, ami nyár lévén ontotta magából a vizet. Láttam rajta hogy elgondolkozott kicsit.
-Tetszik?- kérdeztem meg tőle. Kicsit megremegett a hangomra.
-Igen nagyon szép- közelebb ment hozzá és belemártotta a kezét. Én pedig csak figyeltem a mozdulatai közben.

Lassan délre járt az idő, így el kellett indulnunk visszafelé. Csak akkor tűnt fel, hogy mennyire sápadt. A kórterem fehér falai között valahogy természetesnek tűnt. De idekint még egy hulla is megirigyelné a fehérségét. Már csak akkor kaptam észbe mikor odaértünk a kórteremhez.
-Köszönöm- mondta és ott hagyott a gondolataim között és bement. Nem mentem utána tudtam, hogy most magányra van szüksége. Végszóra meg is hozták az ebédet én pedig ott hagytam mindent és bezárkóztam az irodámba.

Aznap már nem mentem vissza hozzá. Rengeteg más dolgom volt, mert elmaradtam a papírmunkával. Késő délután végeztem vele. Hatalmas kísértést éreztem az iránt, hogy meglessem éppen mit csinál. De erőt vettem magamon és összepakoltam inkább. Úgy mentem ki az épületből, hogy véletlenül sem menjek arra a folyosóra, ahol a szobája van. Kint nem várt dolog fogadott. Esett. Valamennyire nyugtató érzéssel töltött el. Miután eljutottam a kocsiig haza fele vettem az irányt.

Ezúton szeretnék még egyszer boldog születésnapot kívánni neked babom AlexanderTiszai ❤❤ 😍😍

A másik pedig a kedves olvasóimhoz szólnék ha van valamilyen észrevételetek vagy valami akkor várom a véleményeteket kommentben :3