Oh, Anglia, Anglia. Gyönyörű hely, nem túl meleg, sem hideg, pont jó... (Nem mint itt Budapesten, k*rvaanyád 40fok) 

 1970. Július 27.

 Reggel 6 óra volt, mikor Brianna felkelt, hogy megnézze növényeit, amik kint vártak rá a kertben. Halkan kellett lépkednie, nehogy felébressze szobatársát a kényes Rogerinát, aki jó mélyen aludt még. 

Brianna kilépett a szobából, és végig sétált a hosszú folyóson, de az utolsó ajtónál újra lelassított, mert ott másik barátnője, Frederika aludt. Ha Rogerina kényes, akkor Frederika háromszor annyira kényesebb. 

Brianna lassan tette meg lépteit az utolsó ajtó előtt, majd lement a lépcsőn. Nem túl kellemes látvány fogadta... 

Tegnap Rogerina, és Frederika csajos partit tartottak, és a szobában nem lehetett járni: 

hol egy magassarkú cipő, hol egy melltartó, hol egy púder volt, a hajgöndörítőről nem is beszélve, ami Brianna tulajdona volt, és a lányok engedély nélkül csenték ki a szobájából, míg Brianna aludt. 

Brianna nagyon mérges lett,  de ő csak a virágaival akart foglalkozni. Bement a konyhába, ahol ugyanakkora rendetlenség fogadta, mint a nappaliban, ezért inkább úgy döntött, hogy ma nem reggelizik. 

Elindult a kerti ajtó felé, de nem vette észre az előtte lévő hajlakkot, amire szegény lány rálépett, és hátraesett. 

Felordított. 

-ÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

Brianna elkezdett sírni, túl sok rossz dolog történt vele, ami a kis lelkének nem esett jól, és amikor meglátta, hogy Frederika hajlakkján esett el, csak még inkább sírni akart.

Már úgy 5 perce sírhatott, amikor fentről, az emeletről mozgolódás hallatszott. 

-Rogerina, mit mondtam a reggeli ébresztőről! Nem kell köszönöm!!! - ordította Frederika. 

-Ez nem az ébresztőm volt, Brianna sír... valahonnan... - válaszolt a szőke lány. 

-Hol van??? 

-Fogalmam sincs. Ne tőlem kérdezd!!! - mondta felháborodva Rogerina. 

-Tőled kérdezem te lúd, hát te vagy a szobatársa, nem?! - felelt durván Frederika. 

-Ha még egyszer lúdnak mersz hívni, akkor én...

-Rogerina, Frederika!!! Segítsetek!!! A konyhában vagyok!!!- szólt lentről egy ismerős hang. 

Brianna megunta, hogy hallgassa a barátnői veszekedést, inkább útba igazította őket.

Először Frederika érkezett, majd Rogerina, mert a kis szőke lánynak fel kellett vennie a rózsaszín kardigánját, mert fázott.

-Brianna!!! Mi történt??? - kérdezte kétségbe esetten Rogerina. 

-Mentem volna ki a kertbe, hogy meglocsoljam a virágaimat, amikor...

-A hajlakkom!!! Már mindenhol kerestem! - nevetett fel Frederika. 

-Ez itt a probléma, ha a rohadt hajlakkodat elvitted volna a szobádba, most nem fájna a hátam! - mondta morcosan Brianna. 

-Bocsi Brianna, nem tudtam, hogy nem nézel a lábad elé... - mondta Frederika, és elsétált.

Brianna elkezdett reszketni, olyan mérges lett. 

-Brianna, jól vagy? Minden rendben? - kérdezte aggódva Rogerina, miközben segítette fel barátnőjét a földről. 

Brianna felállt, és kiviharzott a kertbe. 

Rogerina nem tudott mit csinálni, tudta, ha utána megy, csak még mérgesebb lesz. Elkezdett hát takarítani. 

Általában mindig Brianna takarított, de néha besegített neki a kis szőke barátnője. Frederika csak is a porszívózást vállalta, szerinte az volt a leghigiénikusabb. 

Rogerina épp mosogatott, amikor lejött az emeletről Frederika. 

-Drága, bajban vagyunk...

-Mi történt? - kérdezte aggodalmasan Rogerina. 

-Hát, nem tudjuk fizetni a lakbért... Sokat gondolkodtam már ezen, de azt látom a legjobb megoldásnak, ha befogadunk egy új lakótársat. 

-Nekem ez nem probléma... csak a pink körömlakkjaimat ne használja el. - nevetett fel Rogerina.

-Ez nem neked probléma, ez nekem probléma... az én szobámba kell laknia, nálatok már nincs hely, és több szoba sincs. - mondta nagyon morcosan Frederika. 

-Ne légy már ilyen negatív!!! Tök jó lesz, lehet hogy ő vele jobban lehet csajos partit tartani, mint Briannával, gondolom már észrevetted, hogy ő mindig bealszik amikor elkezdünk filmezni...

-Nem... én ezt nem akarom... de... nincs más megoldás. 

-Hát akkor ez csak rajtad múlik Frederika. - és ezzel Rogerina lezárta a témát, és tovább mosogatott. 

-Segítek neked rendet tenni... ha ide jön valaki, és ezt az állapotot látja, semmiképp sem akar majd itt lakni. - mondta szomorúan Frederika, és elkezdte törölgetni a tányérokat. 

Brianna éppen jött be a konyhába, mikor meglátja, hogy ezek együtt takarítanak. 

-Mi történt? Jön az anyukád Frederika, miért raktok együtt rendet? - kérdezte megzavarodva Brianna, aki már látszólag nyugodt volt. 

-Nem...épp megbeszéltük, hogy nincs más megoldás, mint...

-LESZ EGY ÚJ LAKÓTÁRSUNK!!! - ujjongott Rogerina, aki sose hagyta, hogy Frederika végig mondja a mondatát. 

-Oh, akkor remélem nem csak én leszek a takarító... - ment ki a konyhából Brianna.

-Ha nem látnád, most én takarítok!!! - üvöltött utána Frederika. 

Rogerina elhatározta, hogy nekilát a nappali kitakarításhoz, míg Frederika megírja a hirdetést. Brianna közben ebédet csinált a lányoknak, az aznapi menü a palacsinta volt. 

-Melyik újságba fogod feladni a hirdetést Frederika? - kérdezte Brianna. 

-Nem tudom még... ezen nem gondolkodtam...

-Mert nekem van egy ismerősöm a suliból, aki pont lakást keres. - mondta Brianna. 

-Hogy hívják? Hányadikos? Lány? - kérdezte gorombán Frederika, hallatszott a hangján, hogy az egészhez semmi kedve nincs. 

-Jaj, hát persze hogy lány. Ha fiú lenne, nem is említeném. Johanna...azt hiszem...igen, Johanna a neve! 

-Tőlem fiú is jöhet - kuncogott fel Rogerina. 

-Pofa be! - vágott vissza Frederika. 

-Szóljak neki holnap? - kérdezte Brianna. 

-Igen, szólj neki, és hozd át ide. Nézze meg egyből, mert ha nem tetszik neki, akkor legkésőbb  holnap már feladnám a hirdetést.

-Oké, ha találkozom vele, mindenképp elhozom! Lányok kész a palacsinta! 

Leültek, jól laktak, majd aludtak. A délutáni alvás után még azért sokat kellett takarítani, a nagy részét így is Brianna csinálta meg a lányok helyett. 

Reggelente mindig Rogerina ébresztette a lányokat, még ha Frederikának ez nem is tetszett. Frederika egy művész iskolába járt, ahol saját ruhákat tervezett, Brianna és Rogerina fizikusnak tanultak, egy nagyon reál iskolában. Rogerina igazából fogorvosnak készült, csak Brianna miatt tanult abban az iskolában.

-Brianna gyere, mert elkésünk!!! - ordibált Rogerina. 

-Megyek, csak nem találom a matek házimat! 

-Majd lemásolod rólam! - nyugtatta meg Rogerina a barátját. 

-Öhm, köszi, inkább nem. - mondta Brianna és elindultak együtt az iskolába. 

 A suliban nem történt sok minden. Rogerina nem figyelt az órákon, inkább a pink körmeit csodálta, Brianna viszont a legjobb tanuló volt az  osztályban. 

 Ebédszünetben Brianna úgy döntött, hogy megkeresi Johannát. 

Kiment hát a kertbe, ahol Johanna ült nagy szerencséjére. 

-Szia Johanna! - köszönt kedvesen Brianna, és leült a lány mellé. 

-Szia! 

-Tudod, múltkor mondtad, hogy kéne egy lakás... nos nálunk most úgy alakult, hogy kéne egy lakótárs. 

-Ha ez igaz akkor ez fantasztikus!!! - örült Johanna, ami majdnem Brianna nyakába ugrott. 

-Azt kérte Frederika, hogy vigyelek át suli után, hogy megtudd nézni. 

-Oké, hát...ez...fantasztikus köszönöm szépen!!! 

-Szívesen, de most menjünk mert mindjárt becsengetnek. 

Elindultak az utolsó órákra a lányok, végig hallgatták nagy unottan az előadásokat, mert csak Johannára tudtak koncentrálni. 

Az iskola után a három lány együtt ment haza. 

-Frederika, megjöttünk! - üvöltött Brianna, miközben lépett be a többi lány is az ajtón. 

-Megyek! 

A lányok körbe vezették Johannát az egész házon, akinek nagyon tetszett minden. 

-Hát itt a vége, ennyi lenne... - fejezte be mondatát Frederika. 

-Hogy tetszik? - mosolygott Rogerina. 

-Hát lányok. Ez az a hely, amit én keresek. Szeretnék veletek itt lakni! 

-Akkor ez megoldódott. - mosolygott Brianna. 

Viszont Frederika nem igazán örült. Nem szerette az idegen embereket, végül is Johannát csak ő nem ismerte. Elszomorította, hogy most már nem csak az egész lakáson kell osztozkodnia, hanem a jól szeretett szobáján is. 

////////////<3////////////////<3////////////////<3///////////////<3////////////////<3////////////////<3/////

Halihó. Ennyi lenne az első rész. Jó gyenge, jó szar, de remélem azért olvasható. <3