- Valószínűleg meg fogom bánni, de meg kell kérdeznem – kezdte Jordan, és komolyan nézett a fiúra. – Mi van közted és Natasha közt?

Hayden félrenyelt.

- Nem tudom, miről beszélsz – nyögte ki rekedten, miután nagy erőfeszítések árán nem fulladt meg.

- Ugyan – vonta fel a szemöldökét lesajnálóan Jordan. – Nem hiszek neked.

- Oké, tudom, miről beszélsz, de az igazság tényleg az, hogy tényleg nincs köztünk semmi – sóhajtott a fiú.

- De lehetne – pillantott rá a lány sokatmondóan.

- Jordan, ez a hajó már elúszott.

- Dehogy úszott el – rázta a fejét hevesen a lány. – Látom, ahogy rád néz. Légy férfi, és mondd meg neki, hogy hogyan érzel iránta.

- Honnan veszed, hogy én...? – ráncolta a homlokát a fiú. – Tudod mit, hagyjuk. Úgy tűnik, te vagy a legokosabb közöttünk.

A lány biccentett.

- Szóval, mikor beszélsz vele?

- Nézd, Jordan, ez nem ilyen egyszerű... Amikor legutóbb ilyesmiről beszéltünk, valami olyat mondtam, amit nem gondoltam komolyan.

- Mit?

- Azt mondtam neki, hogy nem jelentett semmit a csókunk.

Jordan egy pillanatig pislogás nélkül meredt a fiúra.

- Oké, erről lemaradtam. Ti meg mikor csókolóztatok?

- Ó, bocs, tényleg – kapott a fejéhez Hayden. – A gyémántrabláson, csak annyi volt a cél, hogy ne tűnjünk gyanúsnak, és hát, ez jutott eszembe.

- És miért hazudtál neki?

- Mert számonkért azzal kapcsolatban, hogy megcsókoltam Mayát.

- Úgy mégis hány lányt csókoltál meg minden különösebb indok nélkül? – érdeklődött Jordan, de amikor a fiú szólásra nyitotta, inkább meggondolta magát. – Tudod mit? Inkább nem akarom tudni. Azt viszont mondd meg, hogy miért nem beszéltél vele egyből a gyémántrablásos eset után?

- Akkoriban minden nagyon gyorsan történt – magyarázta a fiú. – Akkor volt az, amikor pár hónapra lelépett Glandreáékhoz, emlékszel?

- Aha, még rémlik.

- Remek. És amikor legközelebb megjelent, éppen Noah-val járt vagy valami olyasmi... Innentől pedig ismered a sztorit.

- Oké, de Noah már egy ideje nincsen a képben, azóta miért nem mondtad meg neki?

- Mert úriember vagyok – húzta fel a szemöldökét Hayden. – Még túl friss a seb, és nem akarom feltépni a régieket.

- Te tudod – vont vállat a lány. – Most viszont már szerintem lejárt a gyászidő, szóval mozgósíthatnád magadat.

- Igazad van – sóhajtott a fiú.

******

- Tudom, hogy te voltál az – jegyezte meg Doe. A hangjából nem sütött düh vagy bármilyen érzelem, közömbös volt, mint aki azt állapítja meg, hogy aznap hűvös volt az időjárás.

- Egy kicsit sem lepődtél meg, hogy felkerestelek?

- Őszintén? – érdeklődött a férfi. Felemelte az asztalról boros poharát, és belekortyolt. – Nem igazán. Amint megláttam a körözési plakátokat, tudtam, hogy te dobtál fel, hiszen senki más nem tudhatta azokat az információkat... És az igazat megvallva, Morgane, valahol reménykedtem abban, hogy még látjuk egymást.

A nő állta a pillantását, de nem válaszolt.

- Emlékszel arra, amikor körülbelül egy évvel ezelőtt találkoztunk Párizsban? – folytatta Matias, és járkálni kezdett a kicsiny motelszobában. – Miért kerestél fel akkor, Morgane? Ha közben annyira gyűlölsz, hogy feldobsz a rendőrségen, mint egy spicli...

- Tulajdonképpen nem én dobtalak fel a rendőrségen – motyogta a nő.

- Valóban – csettintett a férfi, mintha hirtelen jönne rá valamire. – Igazad van. Technikailag Esőcsepp dobott fel, de hát ő kitől szerezte az infóját? Tőled. Egyszerűen mással végeztetted el a piszkos munkát...

- Nem is tudom, miért jöttem ide – dünnyögte Morgane.

- Ugyan, pontosan tudod, hogy miért vagy itt – terült szét kegyetlen mosoly Doe arcán. – Mert valahol még mindig szeretsz... Ó, ne rázd a fejed, nem kell mondanod, tudom, hogy így van. Felesleges hazudnunk egymásnak, nagy valószínűséggel ez az utolsó alkalom, hogy találkozunk... Feltéve, hogy nem szeretnél meglátogatni a börtönben.

- Nem, azt szerintem is kihagyom – biccentett a nő. – Szóval, akkor nem fogsz elmenekülni?

- Eleget menekültem – vonta meg a vállát Matias, és egy húzásra megitta a pohárban lévő maradék bort. – Most már kész vagyok szembenézni a végzetemmel.

- Haragszol még rám, azért, amit tettem? – szaladt ki a kérdés hirtelen Morgane száján.

A férfi mélyen egykori szerelme szemébe nézett, és a gyermeteg csillanás a tekintetében hirtelen nagyon hasonlított valaha volt önmagára.

- Nem – felelt végül Matias csendesen. – Apró darabokra törted a szívemet, de...

- Ez nem úgy hangzik, hogy megbocsátottál volna – dünnyögte a nő.

- Soha senkit nem szerettem úgy annyira, mint téged – mondta némileg közönyösen a férfi. – De már tovább léptem.

- Még Lindsay-t sem? – érdeklődött a nő nem kifejezetten óvatosan.

- Ugyan – legyintett Doe. – Lindsay félreértette a kapcsolatunkat. Viszont remek munkatárs volt...

- Kihasználtad – jegyezte meg Morgane. – Kihasználtad az érzelmeit, és amikor feleslegessé vált, megszabadultál tőle.

Ahogy a férfi szinte ösztönösen tekintett körbe a szobában, a nő ideges, minden vidámság nélküli nevetést hallatott.

- Ugye nem hitted azt, hogy poloskát rejtettem el?

- Senkiben sem bízhatok már – morogta Matias, kerülve a másik pillantását. – Nem akartalak megsérteni.

A nő bólintott, majd pár percig hallgatott.

- Szóval, ennyi volt? – folytatta, karját széttárva. – Meghunyászkodva börtönbe vonulsz? Azt hittem, ennél jobban ismerlek.

- Provokálni akarsz? – vonta fel a szemöldökét a férfi. – Azt hiszed, a hírnevemhez hozzájárulna egy „utolsó nagy dobás"?

- Igen, valahogy úgy – dünnyögte Morgane, és közben úgy festett, mint aki már azt is megbánta, hogy egyáltalán megszólalt.

- Nem, azt hiszem ezt kihagyom – gondolkodott Doe. – Belefáradtam már, Morgane. Azt viszont persze ne hidd, hogy nem tartogatok egy utolsó ajándékot drága Esőcsepp barátunknak...

A nő a homlokát ráncolta.

- Miért haragszol rá ennyire?

- Azt hitte, hogy jobb nálam – vonta meg a vállát egyszerűen Matias. – És ezt senki nem engedheti meg magának.

******

- Annak felteszem, örülnöm kell, hogy már ilyen korán hívott – törte meg a csendet Natasha, aki kezdte kínosan érezni magát.

Wyatt hadnagy furcsa, egészen átható pillantással mérte végig, mintha olvasni akarna benne.

- Hogy megy a körözés? – érdeklődött a lány.

- Elkaptuk.

- Igen? – fújta ki megkönnyebbültem a levegőt Natasha.

- A skót határnál tartóztatta le a glasglow-i rendőrség – folytatta a férfi.

- Ez remek.

- Viszont van egy kis problémánk, Natasha.

- Mi az? – kérdezett vissza összeszoruló torokkal a lány.

- Matias Oliveira, vagyis az általad Doe-ként ismert illető azt állítja, hogy soha életében nem látott téged.

- Hazudik! – vágta rá a pillanatnyi sokk elmúltával.

- Mi is így vélekedtünk – bólintott a férfi. – Ezért vetettük hazugságvizsgáló alá.

- Azt még én is átvertem – méltatlankodott Natasha. – Doe pedig profi bűnöző...

- Mi is így vélekedtünk. Nála azonban egy pontosabb műszert használtunk, illetve több pszichológus is járt nála, akik bár pszichopata személyiségzavart állapítottak meg nála, mindannyian biztosan azt állítják, hogy Oliveira igazat beszél.

Natasha szédült.

- És a beismerő vallomás Lindsay gyilkosságokáról?

- A technikusok azt mondják, hogy a felvételt valaki megpiszkálta.

- Ez nem igaz – suttogta a lány. Végül erőt vett magán, és a hadnagy kétkedő tekintetébe nézett. – Akkor nem is fogják elítélni?

- Dehogynem – biccentett a férfi. – A Moreno fivérek meggyilkolásáért, azt be is vallotta. A rablásokkal azonban nem hozható kapcsolatba... Nem tudom, mit higgyek, Natasha, de pillanatnyilag nagyon rosszul áll a szénád.

A lány ezután nem igazán gondolkodott, csak ösztönösen cselekedett. Felpattant, kirúgta maga mögül a széket, és kezét maga elé emelve erősen koncentrált. Néhány tizedmásodperc elteltével a hatás megtörtént, ujjaiból hullámok csaptak elő, vízzel beborítva a kávéházat.

A kialakult káoszt kihasználva elmenekült a hátsó ajtón keresztül.

*****

Matthew a konyhában ült, és a kávéfőzőt szuggerálta, hátha attól gyorsabban elkészül az ital. Ezt azonban már nem nézhette végig, ugyanis a következő pillanatban azonban kivágódott az ajtó.

- Natasha, mi újság? – érdeklődött a férfi szinte oda sem figyelve.

- Houston, van egy kis problémánk.

- Mi történt?

Natasha mély lélegzetet vett, és lehuppant a kanapéra. Haja szanaszét állt, tincsei izzadtan tapadtak a homlokára, mintha éppen most futotta volna le a maratont.

- Doe rám keni a rablásokat.

- Mi van!? – fordult felé elkerekedő szemekkel dr. Frances. Hirtelen már nem volt olyan érdekes a kávéja.

- Nincs sok időm – sóhajtott a lány a hajába túrva, és szaggatottan vette a levegőt. – Most találkoztam Wyatt-tal, és elkapták Doe-t, aki beismerte a Moreno testvérek gyilkosságát, azonban azt állítja, hogy soha életében nem látott engem, és a felvételt valaki állítólag megpiszkálta...

- De hát az lehetetlen – ráncolta a homlokát Matthew. – Hiszen egész végig nálunk volt...

A lány nem felelt, csak széttárta a karját.

- Natasha, szia – sétált be a helyiségbe nyugodtan Hayden. Kinyitotta a hűtőt, és kivette a tejet, majd hosszan végig mérte a lányt. – Van egy perced?

- Most nem igazán alkalmas – legyintett idegesen a lány. – Wyatt pár percen belül itt lehet, hogy letartóztasson.

Hayden pislogás nélkül meredt rá.

- Miről maradtam le?

- Doe be akar mártani engem – tájékoztatta Natasha.

- De miért csak téged? – értetlenkedett a fiú. – Hiszen mindannyian benne voltunk...

- Egyelőre csak engem, mert arra gondol, hogy én voltam a leginkább felelős, de azután lehet mindenkit megvádol – vont vállat.

- És te miért nem menekültél már el? – meredt rá a fiú. – Futás!

- Nem, azzal nem mennék sokra – sóhajtott a lány. – Doe-t is elkapta. Beismerte a Moreno-gyilkosságokat, de azt állítja, hogy semmi köze nincsen hozzám, és a poligráf is alátámasztotta ezt.

- Még lenne valami, amit nem értek – szólalt meg Hayden lassan.

- Mi az? – dörzsölte meg az arcát a lány fáradtan.

- Ha már egyszer Doe bevallotta a marseille-i gyilkosságokat, akkor miért keni rád a rablásokat? – kérdezte a fiú. – Hiszen így is, úgy is életfogytiglant kap, nem?

- Bosszú – suttogta Natasha. – Bosszút akar állni azért, amiért bemártottam. Akkora idióta voltam!

- Hé, nyugalom – lépett közelebb hozzá Matthew. – Ezt nem tudhattuk előre.

- Willa megmondta, hogy nem szabad megbíznom egy rendőrben...

- De hát Wyatt nem árult el, csak a munkáját végzi... - motyogta a férfi.

- Igen, de ha miatta nem keveredek bele ebbe a mókuskerékbe...

- ... Akkor már az első találkozásotok után letartóztatott volna – fejezte be a mondatot Hayden. – Helyesen döntöttél, higgy nekünk.

- Ezt már sosem tudjuk meg... - sóhajtott Natasha, majd elhallgatott. A hangokból ítélve odakint egy autó parkolt le a ház elé.

- Minden rendben lesz, hallasz engem? – kérdezte Hayden halkan.

A lány nem felelt.

- Mindenki fel a kezekkel! – jelent meg a konyhában Wyatt hadnagy, fegyverével előre mutatva. – Natasha, mennünk kell.

- Egy percet kaphatnék? – motyogta a lány, miközben felemelt kézzel felállt.

- Semmi piszkos trükk, Miss Scott – figyelmeztette a férfi, kissé lejjebb eresztve a pisztolyát. – Az embereim körbevették az épületet...

- Nem akarok megszökni – válaszolt, és megállt Hayden előtt.

- Meg fogjuk oldani – mondta a fiú, mintha nem tudná, mit várna tőle a lány, csak mindenképpen akarna mondani valami biztatót ebben a nem különösebben biztató helyzetben. – Ígér...

Natasha félbeszakította; közelebb lépve hozzá megszüntette a köztük lévő távolságot, és a fiú nyakát átkarolva megcsókolta őt. Testük szorosan összesimult, Hayden keze a lány derekára siklott, aki a hajába túrt, és néhány percre a világ teljesen megszűnt létezni a számukra.

Majd a pillanat tovaillant, ahogy elhúzódtak egymástól.

- Szeretlek – suttogta Natasha a fiú ajkára olyan halkan, hogy senki más nem hallhatta.

Mielőtt Hayden bármit is reagálhatott volna, a lányt már bilincsben vezették el.