Na sziasztok! Egy icipici késéssel, de remélem elfogadható határidőn belül hoztam nektek a folytatást. Remélem tettszeni fog! 💕

L O K I

— Mi a fenének kell ennyire rohannunk? — kérdezte Loki az előtte siető Jessy-től.
— Le fogjuk késni a gépet. — nem nézett hátra, szeme továbbra is a becsekkoláshoz vezető táblákat figyelte, jelentsen a becsekkolás bármit is...
— Nem azt mondtad, hogy háromkor indul a gép? — nézett a férfi az egyik falon lévő órára. — Még csak háromnegyed egy van.
— Tudod, Loki, a reptérre sokkal előbb ki kell menni, hisz rengeteg biztonsági dolgon kell átmenni.
— Mint a becsekkolás?
— Igen. Mint a becsekkolás. — zárta le a témát a lány, majd tovább siettek a folyosón.
Szóval ez a becsekkolás...Gondolta Loki, amint meglátták a hosszan kanyargó sort.
— Mit is kell itt nekünk csinálnunk?— kérdezte idegesen a férfi.
— Át fogják nézni a táskánkat, hogy nem viszünk-e be semmilyen fegyvert vagy robbanóanyagot. — magyarázta a lány, a homlokát törölgetve. — Jól megizzadtam a sietésben! — nevette el magát csengő hangján.
Nem...nem lenne szabad így gondolnod a lányra. Figyelmeztette magát Loki, miután észrevette, hogy Jessy dekoltázsát bámulja. Zavartan elpillantott az egyik sarok felé, ahol valami érdekeset vélt felfedezni.
— Jessy...- suttogta. — Kik azok a furcsa alakok ott?
Jessy odakapta a fejét, ahova a férfi mutatott, majd gyorsan maga felé fordította a férfit.
— Loki, ők a rendőrség! — kapott a fejéhez a lány. — Feltehetően észrevették a nem mindennapi kinézeted! Gyorsan, hajtsd fel a kapucnid!
Loki tette, amit a nő mondott, próbálta megállni, hogy ne nézzen a zsarukra. — Most mit csinálunk? — nézett társa lilás-kék szemeibe.
— Hagyd csak rám. — szólt Jessy, majd egy kicsit lábujjhegyre állt, hogy Lokiéval egy szinten legyen az arca.
— Jessy, mit akarsz csinálni? — bámulta Loki a nő közeli ajkait.
— Csak maradj nyugott. — suttogta, majd két kezével megfogta a férfi arcát és közelebb húzta a sajátjához, és óvatosan szájon csókolta.
Loki először meglepődve reagálta le a lány tettét, de miután észrevette, hogy milyen jól is csókol a lány, a folytatást csak az ösztöneire bízta.
Miután a csók véget ért, Loki mintha egy álomból ébredt volna fel. Meglepődött azon, hogy kezei a lány derekán pihennek, így gyorsanel is húzta őket onnan.
— Miért is volt jó ez? — nézett rá a lányra értetlenül. — Nem mintha rossz lett volna...— húzta egy ferde mosolyra a száját.
— Ha nyilvános helyen csókolózol valakivel, az másokat kellemetlen helyzetbe hozhat. — tette csipőre a kezét idétlenül vigyorogva. — Amúgy haladt a sor. Állj előrébb.
A becsekkolás után már majdem a repülő jött.
— Bocs, Loki, még sajnos be kell szaladnunk a boltokba, remélem élvezni fogod! — húzta szemét mosolyra a száját a lány.
— Az előbb te mondtad, hogy sietnünk kell. — húzta össze a szemöldökét az asgardi.
— Így is úgy is van még fél óra a beszállásig, úgyhogy gondoltam ezt az időt ne egy kényelmetlen székben töltsük. — sietett el a kirakatok felé Jessy.
— A többi utasnál mintha nem lenne nála a csomagja. — követte a lányt Loki.
— A mi csomagunk kézipoggyász méretű. Nem kellene folyamatosan aggódnod.
Betértek egy nagyobb üzletbe, ahol szinte mindent lehetett kapni. Jessy mintha célirányosan járkált volna az üzletben, Loki ellenben csak unottan lődörgött.
— Vettem pár üveg vizet, ugyanis szomjan fogunk halni a kb. 8 óra alatt, vettem négy extra drága szendvicset is...— hallgatta unottan Jessy-t, ahogy magyarázott neki.
— Várjál, mi a kb. 8 óra? — kapta ijedten a nő felé a fejét.
— Az út. New Yorkból Londonba nagyjából 8-9 óra az út.
Te nagyságos Loki....hogy fogom én azt kibírni? Gondolkozott magában.
Az emberek lassan kezdtek el tűnni mellőlük, amiből a férfi arra következtetett, hogy megkezdődött a beszállás.
— Jessy, szerintem sietnünk kéne. — pillantott a lányra. — A többi ember elkezdett beszállni.
— Még van időnk. — pillantott az órájára, majd elcsodálkozott. — Igazad van Loki, mennünk kéne beszállni.
Amint a sort végig állták, egy cső szerű folyosón keresztül végre ténylegesen is beszálltak.
— Ez egy repülő? Hát, pont nem ilyenre számítottam. — húzta össze a szemöldökét Loki. — Asgardban tökre másmilyenek.
— Hát, Midgardon ilyenek. — mondta Jessy, majd Lokit maga után húzva kereste a helyüket.
Miután elfoglalták a nekik szóló üléseket kényelmesen, véget is ért a légiutas kísérő tájékoztatása az oxigén maszkokról, habár hogyha még figyelt volna, Loki akkor sem értett volna semmit se belőle.
Épp az előtte lévő ülés hátuljába rakott dolgokat nézegette, mikor a gép megindult, és zötykölődve a kifutópálya felé vette az irány.
— Mondd Jessy, ez egész végig ilyen kellemetlenül rázkódni fog? — kérdezte idegességel az arcán.
— Nem, csak addig, amíg fel nem szállunk. — kapaszkodott a lány az ülés karfájába. — Iszonyatosan utálok repülni! — hisztizett összeszorított szemmel.
— Miért? Annyira nem tűnik rosszna...— szakította félbe Lokit a gyomrában érzett rántás. Érezte, ahogy felemelkednek a földtől, és átkozta a midgardiakat a hülye találmányaikért.
Asgardban egyátalán nem ilyen...Gondolta miközben összeszorított fogakkal várta, hogy elmúljon a kellemetlen érzés.
— Na, hogy tetszik? — kérdezte Jessy fel sem pillantva a könyvéből.
— Nagyon...borzalmas. — nyögte Loki, miközben próbált nem tudomást venni a repülő negyvenöt fokos szögbe dőlt testéről. — Ráadásul ez az öv nagyon nyom.
— Ne aggódj, mikor elérjük a teljes magasságot, kikapcsolhatod.
— Mit mondtál, hány órás is lesz az út?
- Nyolc vagy kilenc. — csapta össze a könyvét a nő, majd Lokira nézett. — Úgyhogy kénytelenek leszünk beszélgetni.
— Sajnos...— sóhajtott az istenség.
— Miért? Azt hittem már kezdez megkedvelni...— biggyesztette le az ajkát Jessy, de szemei játékosan mosolyogtak. — Na jó, tudod mit? Játsszunk egyet!
— Mégis mire gondolsz? — vonta föl a szemöldökét az asgardi.
— Egy igazság két hazugság. Egy tök jó játék! — nevetett.
— Biztos akarsz te ilyet játszani a hazugságok istenével? — húzta gonosz mosolyra a száját Loki.
— Úgyis átlátok rajtad! — makacskodott vigyorogva a lány. — Na, a játékszabály az az, hogy kell magadról vagy az életedről három állítást mondanod, amik közül csak az egyik lehet igaz. Te kezdesz!
— Oké... - hajolt közelebb a lányhoz, hogy hallhassa majd a válaszát. — A szüleim örökbe fogadtak, Van egy öcsém, voltam már házas.
— Az első. Ez egyértelmű. — tette karba a kezét a lány. — Na, most én jövök. Nem végeztem el az iskolát, mivel el kellett tartanom a testvéreimet, az apám megcsalta anyámat, illetve tudok repülőt vezetni.
— Az első? Nem, várjál, a második az igaz, csak ugrattalak. - mosolygott szélesen az isten. — Újra én jövök.
A játék egészen addig tartott, míg szinte mindent meg nem tudtak egymásról.
— Loki, én álmos vagyok. Azt hiszem alszom egyet. — nyújtózkodott el az ülésen Jessy, akárcsak egy macska.
Loki csak bólintott egyet, miközben az ablakon át szemlélte a midgardi szürkületet. De a lány olyasmit tett, ami teljesenkizökkentette Lokit a bámészkodásból. A férfi érezte, hogy Jessy finoman a vállára hajtja a fejét, csak hogy kényelmesebben aludhasson.
— Bocsi Loki, de ezek az ülések olyan kényelmetlenek...— motyogta álmosan.
— Köszönöm Jessy. Még sosem hasonlított senki sem össze egy székkel. — próbálta megróni az istenség, de a lány fittyet hányva a megszólalására, elszenderedett.
Loki, nem találva más lehetőséget, beletörődött, viszont a lány hajának fahéjas alma illata őt is elálmosította.
Bárcsak ennyire egyszerű életem lenne...gondolta még egyszer utoljára, majd ő is lehunyta a szemét.