– Fáj? – simít végig ajkaimon, ez az állat egy apró mosoly kíséretében. Úgy viselkedik, mintha órákkal ezelőtt semmi se történt volna. Bezárt ebbe a retkes szobába és nem engedett ki, hiába ütöttem az ajtót és kiabáltam. Ott volt, tudom, mert hallottam, ahogy felkuncogott egy-egy szitkozódásom közepette. Hogy mi volt ebben vicces nem tudom, de nem is érdekel, csak az, hogy minél előbb kijussak innen. – Miért kényszerítesz, hogy bántsalak? Nem akarom megtenni, de kihozod belőlem – mondja lágy hangon, ami a helyzethez képest kellemes. Ha eltekintünk ettől az állat énjétől, igenis értelmes ember, ez a Taehyung. Nem szóltam semmit, hiszen nem tudtam mit mondhatnék. Nem tudom, mivel bántom meg legközelebb és ismét megver, vagy ne adj isten megöl. Bár még az is jobb lenne minthogy bezárva tartson egy szobába, és kénye kedvére játszadozzon velem. Mivel látta, hogy nem fogok válaszolni, közelebb hajolt hozzám, hajam fülem mögé tűrve, aztán óvatosan birtokba vette ajkaim. Nem akartam visszacsókolni, undorodtam tőle, ugyanakkor rettegtem attól, hogy mit fog tenni ha ellenkezek, ezért inkább felsóhajtva ejtettem le állam. Belemosolygott csókunkba, lassan hátra döntve az ágyon, miközben ő felém tornyosult. – Imádom a csókod – vigyorodik el diadalmasan, mindvégig szemeimbe nézve. Oh, ha tudnád, hogy legszívesebben képen hánynálak, beléd rúgnék vagy hatvanszor majd bezárnálak egy koszos pincébe, nem igen vigyorognál így. Esküszöm, megtenném ezt vele. Ha volna elég hatalmam és erőm, megtenném, közben folyton lejátszanám neki ördögi nevetésem, hogy még akkor is rettegjen, ha nem vagyok ott. – Benned akarok lenni – búgja fülembe, mitől megijedek. Nem akartam hinni a fülemnek. Jó, persze tudtam miért vásárolt meg, és azt is, hogy egy nap erre is sor kerül, kivéve ha addig nem szököm meg. De ez nekem nagyon gyors. Nem várhatja el, hogy alig pár óra ismeretség után széttegyem neki a lábam, főleg úgy hogy khm...még nem voltam úgy senkivel. Nem fogom egy ilyen seggfejnek, csakúgy odaadni magam.

– Nem akarom – pislogok rá ártatlanul hátha ez segít, bár kétlem. Ennek fagyosabb a szíve mint a jégkorszak.

– Ugyan miért? Ne játssz az ártatlan kislányt. Tudom, hogy vágysz rám – kezdi el csókolni a nyakam, mire megpróbálom eltolni magamtól. Ám ahelyett, hogy eltávolodna, még inkább beindult és erősebben kezdte el csókolgatni a nyakam.

– Hagyj már békén – taszítok rajta egy hatalmasat, amire meglepetten nyög fel.

– Mi az isten van veled? Nem meg mondtam, hogy ne pofázz vissza – hangja ezúttal sokkal mélyebb, egy szikra kedvesség sincs benne, szemeit dühösen fúrja az enyémbe, amire megijedtek. Nagyot nyelek bosszús alakjától, attól tartva, hogy bármelyik pillanatban nekem esik, és talán még meg is fojtana. Azonban vagyok olyan makacs és nem hallgatok rá.

– Szűz vagyok – csúszik ki a számon meggondolatlanul. Ebben a pillanatban, szívesebben verném magam agyon. Most komolyan? Azt véletlen nem akarom elárulni neki, hogy milyen családi hátterem van?

– Imádom a szűz lányokat – hajol ismét ajkaimra egy rövid csók erejéig – Imádom, hogy az ártatlan kis testüket én mocskolom be – irdatlan nagy vigyorra húzza ajkait. Úgy fest akárcsak egy gyilkos. Egy gyilkos ki nem ismer kegyelmet, azonban valami megmagyarázhatatlan ott csillog szemeiben. Pár apró puszi után, szenvedélyesen tapadt ajkaimra, miközben egyik kezével a csuklóim fogta közre, majd a fejem föle emelte, míg a másik kezével felsőm alá simította kezét. Valamilyen szinten jól esett érintése, hiszen nem durván ért hozzám, viszont akaratom ellenére, ezért nem tudta magam elengedni.

– Taehyung – sóhajtom nevét két szenvedélyes csók között, amit én ugyan nem viszonozok de ezt őt egy kicsit sem érdekli. – Kérlek, hagyd abba – könyörgöm neki mindhiába. Egy mozdulattal tépte le rólam a felsőm, amire felsikítottam. Neki ez látszólag tetszett, ugyanis vigyorogva nézet végig remegő testemen, mérhetetlen vággyal szemeiben.

– Szórakozni akarok, ezért is vettelek meg. Ne ellenkezz és még talán élvezni is fogod babám – mondata közben nyakam csókolgatta, a kezével pedig próbálta kioldani melltartóm pántját. Mikor ez sikerült neki, erősen fogod államra – Nem számít mit akarsz, azt kell tenned amit mondok, különben megbüntetlek, és azt hidd el nekem babám, hogy nem akarod – puszit ad homlokomra, majd folytatja a dolgát mintha ez a beszélgetés meg se történt volna. Nem tudom mikor sikerült neki levennie rólam az összes ruhám, annyira el voltam azzal foglalkozva, hogy nem akarom ezt, és csak azt vettem észre, hogy előtte térdelek, merev tagjával szemezve. Nagyot nyeltem, hiszen nem éppen kis mérettel rendelkezett, na nem mintha én annyi hímvesszőt láttam volna.

– Vedd a szádba – utasított ellentmondást nem tűrően, mindvégig farkára nézve. Fejem ráztam kimutatva nemtetszésemet, mire felmordult – Azt mondtam vedd a szádba – üvöltött rám.

– Inkább ölj meg – néztem szemeibe, de abban a pillanatban meg is bántam. Olyan düh lapult benne, amit még soha nem láttam azelőtt. Állam megfogja kényszerítette, hogy kinyissam a szám, és amint ez sikerült, azt az undorító farkát számba tolta. Mivel nem mozdultam, megragadta a hajam és fejem hátrahúzva kezdte az még jobban farkára húzni. Öklendezni kezdtem a szokatlan helyzettől, de ez sem tántorította el tervétől.

– Aish, te ribanc – az ágyra lök, miután úgymond megkarcoltam nemi szervét fogammal. Reagálni se volt időm, ugyanis már felettem volt és figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Könnyeim egyből útnak indultak, a leírhatatlan fájdalom miatt. Mintha valaki késel döfné testem minden egyes porcikáját. Annyi erő még volt bennem, hogy felpofozzam. Természetesen ezt sem hagyta büntetlenül. Erősen nyakamra fogott szinte az ágyba nyomva, miközben könyörtelenül hatol újra és újra belém. Alig vártam, hogy végre befejezzen és eltűnjön innen, én meg a sarokba sírjam ki a lelkem.