April izzadságtól gyöngyöző homloka az ismerős arcok láttán egy pillanatra kisimulni látszott. Ideje volt, hogy megérkezzenek.

Futva indult meg a híd közepén harcoló három fős csoport felé. Út közben elgáncsolt két chitauri harcost, a harmadikat pedig a kesztyűjével sokkolta le. Csak Romanoff ügynök vörös hajkoronája lebegett a szeme a szeme előtt, ezért csak az utolsó pillanatban tudott erőteret vonni maga és a felé suhanó kerek pajzs közé.

A feladójához visszapattanó pajzs ugyan nem tudott kárt tenni benne, arra azonban elég volt, hogy April felháborodott arccal lelassítsa lépteit.

- Óvatosan Kapitány... Nem buli, hogy előbb dobja a frizbit és csak utána kérdez...

- April...?

A három vele szemben álló alak közül egyik sem volt hajlandó leengedni a fegyverét. A kapitány tiszta kék szemeiben felismeréssel vegyes döbbenet csillant.

- Nyugalom, nem vagyok agymosott zombi módba kapcsolva - válaszolta, az aranyszínű erőtér azonban, a biztonság kedvéért továbbra is ott húzódott közöttük. - Csak segíteni szeretnék.

- De hogyan...

- Bármilyen hihetetlen is, Loki elengedett. Megtenné, hogy nem rám céloz azzal az íjjal? - fejével a másik alacsonyabb férfi felé intett.

Most a vörös hajú ügynöknőn volt a kérdezés sora.

- Miért?

April türelmetlenül megrázta a fejét.

- Kettőt és könnyebbet Romanoff ügynök. - A szemkontaktust tartva lassan leeresztette a saját pajzsát.

Egyedül abban bízott, hogy a S.H.I.E.L.D ügynökök fegyvere nem tud majd akkora sebet ütni a testén, amit a nyaklánca - végszükség esetén - ne lenne képes begyógyítani.

Végül a kapitány volt az első, aki ellazította feszült, védekező testtartását.

- A szeme újra sárga, nem kék, mint amilyen a magáé is volt Barton.

Az íjász - akit ezek szerint Bartonnak hívtak - továbbra is gyanakvóan méregette őt.

- Az nem számít.

Aprilt elöntötte a méreg. Egy idegen invázió kellős közepén képesek voltak egymással marakodni, miközben a város lakosságát fenyegető sereg létszáma percről percre egyre csak nő.

- Nézze Brian - April egy futó pillantással konstatálta, hogy a tudatosan elhibázott név megtette a hatását. A férfi arca a korábbiaknál is komorabb lett. - Elhiszem, hogy nem bízik bennem, de meg kell értenie, hogy én is pontosan ugyan azt akarom, mint maguk. Megmenteni a várost, hűvösre tenni Lokit és bosszút állni Coulsonért.

Miután April elhadarta a mondanivalóját Romanoff ügynök Barton vállára tette a kezét.

- Rendben.

- Szuper... Mi a terv?

A kérdése viszont elveszett a közelükben becsapódó lövedékek és azt követő robbanások sorában.

- Sokan vannak ezek a rusnya dögök - forgatta a szemét April.

- Sok civil bennrekedt. - A kapitány kizárólag a híd alatt menekülő civilekre fókuszált. - Nincs esélyük odalent.

- Megoldjuk, menjen...

- Képesek feltartóztatni őket?

- Kapitány, - ez már az íjával babráló Barton hangja volt - Másra sem vágyok.

Aprilnek nem tudta eldönteni, hogy a férfi kijelentése voltaképpen a bátorságáról vagy a vakmerőségéről tanúskodott, de nem is volt túl sok ideje ezen agyalni. Bele kellett vetniük magukat a küzdelemben.

Egy dologban azonban még a harc hevében is teljesen biztos volt. Mindketten kétségbeesetten bizonyítani akartak valamit.

***

Aprilt sok dologgal lehetett volna vádolni, de azzal, hogy nem küzdött legjobb tudása szerint, biztosan nem. A közelben fekvő - az erőtere által összezúzott - chituari harcosok voltak erre a nem éppen élő bizonyítékok.

Időközben egy szőke üstöke is feltűnt a színen.

- Mi a helyzet odafent.

- A kocka energiapajzsa áthatolhatatlan - csóválta fejét a mennydörgés istene, amikor viszont átható kék szemeinek sugara megakadt a kapitány oldalán küzdő lányon, ráncba szaladt a homloka - Te?

- Nyugi nagyfiú, mint látod veletek vagyok... - válaszolta szavainak, pedig egy újabb fura kinézetű űrlény megrázásával adott nyomatékot.

- Nem érünk rá erre - vágott közbe a kapitány - El kell intéznünk a többit is.

- De hogy csináljuk?

- Csapatként...

April felhúzta az orrát. Nem szeretett csapatban dolgozni, de az ész érvek győzedelmeskedtek az ösztönei felett. Tudta, hogy ezt a harcot nem nyerheti meg egyedül.

- Van némi elintéznivalóm Lokival...

Thor mély hangja a megszokottnál is ércesebbnek hatott.

- Igen? Állj be a sorba.

A csapaton belül kirobbanni akaró vitának újfent Steve vetett véget.

- Ne most... Loki továbbra is ránk koncentrál, ami jó. Nélküle elszabadulnának. Felküldjük Starkot, de szüksége lesz...

Amerika kapitány monológját egy közeledő robogó kipufogójának pöfékelése szakította félbe.

Elégedetten konstatálta, hogy a doktor tekintete egy pillanat alatt átsiklott felette. Örült neki, hogy kivételesen nem kellett bizonygatnia, hogy az érthető feltételezések ellenére, valóban az ő oldalukon áll.

- Hát ez elég rosszul néz ki - állapította meg a robogóról leszálló Banner.

- Láttam rosszabbat.

- Sajnálom.

- Ne. Kapóra jön a még rosszabb.

- Stark! - A férfi a fülében lévő kommunikátorhoz kapott a magyarázata közben - Megérkezett. Ahogy megjósolta.

April lélegzete elakadt a szeme elé táruló látványtól. A vörös-arany színekben pompázó páncélban röpködő Starkot egy hatalmas hernyóra emlékeztető teremtmény üldözött.

- Nem értem, hogy ebben mi a buli... - érkezett meg Romanoff ügynök válasza, az April számára nem hallható megszólalásra.

- Kihagyva érzem magamat - csikorgatta a fogait, miközben sárga szemeit egy pillanatra sem vette le a feléjük tartó lényről.

- Dr. Banner. Itt az ideje, hogy végre dühbe guruljon.

- Épp ez a titkom kapitány. Mindig dühös vagyok.

Banner helyét átvevő Hulk egy ütéssel megfékezte a betont felszántó lényt, amely így nem csak lelassult, de fel is torlódott előttük, azzal fenyegetve a kör alakba rendeződő hét fős csapatot, hogy tetemes súlyával menten összenyomja őket.

A Stark által kilőtt rakéta a szörny oldalába csapódott. Ez ugyan megóvta őket a rájuk zuhanó tömegtől, de a húscafatok és törmelékdarabok gyomorforgató elegye ellen szükség volt April erőterére.

A porfelhő elülése után szorongva pásztázott körbe. Meg akart bizonyosodni róla, hogy a csapatuk egésze épp bőrrel átvészelte az incidenst.

A társai arcán - melyet alig tarkított néhány kisebb harci sérülés - egytől egyig ugyan az az eltökélt kifejezés ült.

A küldetésük világos volt, a bukás lehetősége pedig elfogadhatatlan.

A chitauri harcosok dühös harci kiáltása Hulk bömbölésével vegyült. A Tesseract által nyitott kapun keresztül újabb és újabb egységek özönlöttek be a világukba.

- Hallgatjuk Kapitány...

- Jól van figyelem! Amíg nem tudjuk bezárni a kaput itt kell tartanunk őket. Barton menjen fel a tetőre, tartson szemmel mindent, melyik merre megy - adta ki az utasítást a férfi. - Stark maga az őr, aki három blokknál messzebb jut azt visszafordítja vagy megöli.

Miután a Barton és Stark elfoglalta a számára kijelölt pozíciót, Steve a szőke félisten felé fordult.

- Thor, foglalkozzon a kapuval, lassítsa le őket! Szórjon villámot, pörköljön oda neki!

- Ez pedig a magáé... - azzal a kapitány a kezébe nyomott ez aprócska kommunikátort. - Romanoff ügynök, maga meg én a földön vesszük fel a harcot.

April egy gyors bólintással nyugtázta a dolgot. A kommunikátor már a fülében volt, így a csapattársai minden egyes szavát kristálytisztán hallhatta.

- És Hulk... - Amerika Kapitány mindössze egy egyszavas, lényegre törő utasítással látta el őt - ...Zúzzon!

A harc - habár ők hárman a földi egységekkel vették fel a küzdelmet - nem zajlott kisebb intenzitással, mint a levegőben repkedő alakok tusája.

April egy szétzúzott üvegű taxi mögé húzódott, hogy nyerjen magának egy szusszanásnyi időt. Újdonsült képességeinek használta - öngyógyítás ide vagy oda - szinte az összes energiáját kezdte felemészteni.

Hátát a kocsi hűvös oldalának vetve végiggondolta az elmúlt pár nap eseményeit. Ha nem vállalja el azt az átkozott stuttgarti küldetést, most ő is egy lenne az utcán menekülő civilek közül.

Riadt és tudatlan, akinek fogalma sincs, hogy mekkora erő lakozik a mellkasához simuló nyakékben.

Se Loki, se S.H.I.E.L.D. se fölösleges veszély, aminek a szeretteit oly könnyelműen kitett.

Több van benne, mint mint gondolná, ahogy magában is... Coulson ügynök hangja szemrehányóan visszhangzott a fejében.

Kipattantak a szemei. Úgy tűnt enyves kezei újfent segítségre lehetnek.

- Romanoff ügynök - az apró elcsent fémgolyókat felvillantva szólította meg őt - mik ezek egészen pontosan?

- Miniatűr energiacellák - érkezett a válasz bal kéz felől - de ezt meg mégis hogy szerezte?

- Szakmai ártalom...

- Pont jókor mivel kezdenek kifogyni a kesztyűmben lévők.

Szuper pár flancos elem, forgatta a szemeit April, miközben egy kivételével az összes energiacellát átadta az ügynöknőnek. Ennél hasznosabb dolgot el sem hozhattam volna.

Az Romanoff ügynök az új energiacellák birtokában nem tétlenkedett. Feltöltötte a kesztyűjét a maradék kettőt pedig a fedezék mögül kihajolva az ellenségre dobta. A golyók azonban nem érkeztek le a földre, ugyanis a nő profi céllövőket megszégyenítő ügyességgel találta el őket.

A felrobbanó energiacellák akkora erővel taroltak le mindent a közelükben, hogy a robajától még a föld is megremegett.

Mindent visszavonok.

- Szép lövés volt... - dicsérte meg őt a melléjük siető kapitány.

- Szélmalom harcot vívunk amíg nyitva a kapu...

- Nem tudjuk megsemmisíteni.

A felismerés szikrája az előbbi robbanás sebességével száguldott át az elméjén.

- Maguk tényleg nem... Én viszont talán igen.

- April...

- Hallgasson végig Kapitány - szakította félbe. - A jogar, a nyaklánc és a kocka is ugyan azt a gamma sugárzást bocsájtja ki. Ez lehet az egyetlen megoldásunk!

- Hogyan akar feljutni anélkül, hogy meglátnák? - most Romanoff ügynökön volt a kérdezés sora.

- Megoldom, van ott helyismeretem.

- Tudtam!

Tony Stark hangja olyan elégedetten csendült fel a fülében, mintha csak egy rossz gyereket kapott volna rajta a cukorka lopáson.

- Biztos benne? - A férfi szemében tükröződő aggodalom már-már egyenesen hízelgő volt.

- Korántsem, de szeretem tesztelgetni a határaimat.

***

Másodjára másodjára betörni a Stark toronyba, még az első alkalomnál is sokkalta egyszerűbb vállalkozásnak bizonyult. A biztonságiak nagy része a többi emberrel együtt az általuk biztonságosnak vélt alagsorban keresett menedéket.

- Hol van egészen pontosan a jogar? - ezt már a lift irányítópanelját tanulmányozva kérdezte.

- Loki elejtette dulakodás közben, valahol a torony erkélyén lesz. - érkezett kisvártatva a válasz a kommunikátoron keresztül.

- Rajta vagyok.

A fölfelé suhanó lift falának támaszkodva karba tette a kezeit. Csak egy lusta pillantást vetett nyúzott tükörképére. Enyhén borzos hajkorona, szakadt ruhák és elcsigázott tekintet.

A tökéletes arculat egy intergalaktikus portál bezárásához.

- Húzzon bele mert az agancsos barátunk is arra tart.

- Szuper.

Türelmetlenül dobolni kezdett a panelen. Nem volt ínyére, hogy a sors kegyetlen tréfájából esetleg újfent farkasszemet kell néznie a férfival.

Nem is a rá leselkedő nyilvánvaló veszély volt az egyetlen ok, ami miatt olyan nagyon el akarta kerülni a találkozást.

A férfiből áradó kiszámíthatatlanság nem csak a körülötte lévő világot állította a feje tetejére, de April - máskor olyan józan - érzékeit is teljesen összekavarta. Nem tudta kiszámítani a következő lépést, ahogyan azt sem, hogy a férfi közelsége vajon mit vált ki belőle.

A düh és a félelem racionális emberi reakciók voltak a részéről. Végzett Coulsonnal, többször az életére tört és romba dönti a városát. Egy eszelős rosszfiú, akit saját magán kívül senki sem érdekel.

Ez nem teljesen igaz... Volt rá bármilyen körmönfont oka is, segített nekem.

Ennyi homályos folt és felmerülő kérdőjel mellett a kíváncsisága is érthető volt. Biztos volt benne, hogy a férfi többet tud a nyakláncáról annál, amit az orrára köt. A nyaklánc pedig egyenes utat jelenthetne a vér szerinti szülei kilétének megismeréséhez.

Tagjait furcsa zizegéssel feltöltő izgalom viszont már teljesen más tészta volt. Ez már korántsem tartozott a könnyen megmagyarázható érzelmek közé.

Tedd bele egy ládába, dobd el a kulcsot, majd ásd el jó mélyre... Ez volt az egyetlen használható tanács, amivel fáradt elméje képes volt előrukkolni, April pedig nem késlekedett eleget tenni nekik.

A feladatára kellett koncentrálnia, nem a lelki világának tutujgatására.

Nos a remény, hogy még Loki előtt ér a jogarhoz a liftajtó kitárulásával szerte is foszlott.

Ott állt teljes életnagyságban, a letörölhetetlen arrogáns mosolyával az arcán, magasan és nem mellesleg jóképűen.

- Nem gondoltam volna, hogy valaha is viszont látlak téged April.

Hiába beszélt bársonyos hangon, amikor Loki kiejtette a nevét, April gerincén borzongás futott végig.

Gyanakvó sárga szemeit mindvégig a férfin és a jobbjában tartott jogaron tartotta. Megfontolt lépésekkel hagyta el a liftet, mint aki egy aknamezőre készül betévelyedni. 

- Kellemetlen meglepetés ez mindkettőnknek.