A labor felé tartva a mellettük elsétáló S.H.I.E.L.D. ügynökök gyanakvó pillantásait magán érezve April fejében - aki munkájából kifolyólag alapvetően jól viselte a feszült helyzeteket - ugyan beindultak a vészharangok, mégis sikerült megőriznie a hidegvérét.

- Bele kéne húznunk Kapitány, – súgta oda a mellette masírozó férfinak - bámulnak minket.

- Átveszem a pisztolyt.

- Az lehet, hogy segít – bólintott tudva, hogy néhány poros aktával a kezében talán egy cseppet kevésbé fog gyanúsnak tűnni.

Az út további része eseménytelenül telt. Az irányukba küldött ferde pillantásokon kívül – habár April imádta volna, ha végre élesben is kipróbálhatja vadi új kesztyűjét - senki se mert az útjukba állni.

A labor kitáruló zsilipajtaja előtt Steve félre állt, hogy előre engedhesse őt. Az udvarias gesztusa minden bizonnyal ösztönös volt, ugyanis a férfi – csak úgy, mint April – maga elé meredve feszülten hallgatta a bent zajló szóváltást.

A lány olyan hangtalanul surrant be az ajtón, mint egy árnyék. A világért sem akarta volna elrontani Steve Rogers drámai belépőjét.

- Mi a második fázis? – kérdezte Stark, mielőtt azonban az igazgató belefoghatott volna a magyarázatba, a Kapitány megelőzte őt.

- Az, hogy a S.H.I.E.L.D. a kocka által fegyvert kovácsol.

Tökéletes időzítés mosolyodott el April a labor egyik sarkában lévő pultnak támaszkodva. Nem akart beleszólni, csak karba tett kézzel figyelte az előtte kibontakozó eseményeket.

- Bocs, a számítógép kicsit lassú volt - folytatta Starknak címezve szavait.

- Rogers, mindent begyűjtöttünk, aminek köze van a Tesseracthoz. Ez nem jelenti azt...

- Elnézést Nick. - vágott a szavába Tony, a férfi felé fordítva az egyik monitort - Mit is hazudik?

A képernyőn valóban egy a kocka által meghajtott rakéta tervrajza volt látható.

- Tévedtem igazgató. A világ nem változott...

A laborban összeverődött társaság Thor és Romanoff ügynök érkezésével hét főre nőtt.

- Maga tudott erről? - fordult a vörös hajú ügynöknő felé Banner.

- Nem szeretne inkább elmenni innen doktor?

- Kalkuttában voltam, az elég távoli hely.

Stuttgart is, mégis itt vagyok forgatta a szemeit April.

-Loki manipulálja magát...

-Miért maga nem azt csinálja?

- Nem azért van itt, mert megrebegtettem a szempillámat.

A laborban szinte vágni lehetett a feszültséget. Átjárta minden porcikáját és borsó méretűre préselte a lány gyomrát, még akkor is, ha amennyire tudott igyekezett kimaradni a civódásból.

- Nézzék nem megyek el, mert hirtelen berezeltek. És tudni szeretném, hogy mért akarja a S.H.I.E.L.D. arra használni a Tesseractot, hogy fegyvert gyártson...

- Ő miatta - mutatott rá az igazgató a szőke hajú istenségre.

- Miattam?

- Tavaly a Földre látogatott egy távoli világ szülötte, akinek a haragja elpusztított egy kisvárost.

Az elméjében homályosan felderengett néhány emlékképek az Új-Mexikói eseményekről. Az egy évvel korábbi incidens olyan nagy port kavart, hogy az emberek még hónapok múltán is erről csámcsogtak a reggeli müzlijük felett, vagy éppen a metrón ülve.

- Nem csak az derült ki, hogy nem vagyunk egyedül, de az is, hogy reménytelenül, nevetségesen gyengék vagyunk.

- Az én népem nem akar háborúzni - jelentette ki a legnagyobb magabiztossággal Thor.

- De mások is vannak Asgardon kívül. Nem maguk az egyetlen veszély. Egyre több az olyan ember, aki veszélyt jelent. Aki kezelhetetlen.

Fury a mondandója végén először Stark, majd April irányába pillantott, gondosan kihangsúlyozva a kezelhetetlen szót.

- Miért a kocka kezelhető? - kérdezett vissza a lány kitartóan állva az igazgató tekintetét.

- Lokit az vonzotta ide, amit a Tesseracttal tettek. És a szövetségeseit is. Ez egy fajta jelzés, hogy a Föld készen áll egy magasabb szintű háborúra.

- Magasabb szintű?

- Maguk kényszerítettek rá, meg kell védenünk...

- Nukleáris hadviselés... - vágott közbe a halántékát dörzsölgetve April.

- ...Mert az lecsillapítja a kedélyeket.

Tony Stark hangjából valósággal csöpögött a szarkazmus.

- Ne kelljen emlékeztetnem, hogy miből is gazdagodott meg Stark...

Hölgyeim és uraim, kommentálta magában az eseményeket egy-egy az állás.

- Szerintem, ha még gyártana fegyvereket biztos...

Új versenyző a pályán, most kezd érdekes lenni.

-Hé, hé, hogy terelődött rám szó?

- Nem minden magáról szól?

Steve költői kérdése teli találat volt, April azonban a helyzet feszültségéből adódóan nem élvezhette önfeledten a két férfi szócsatáját. A legtöbb, amit megengedhetett magának egy köhögéssel álcázott aprócska kuncogás volt.

- Azt hittem az emberek sokkal fejlettebbek.

- Már megbocsásson, de nem mi robbantgattunk a maguk bolygóján - háborodott fel Fury, a lány pedig titkon igazat adott neki.

- Nem bízik a saját embereiben...

- Maga nem az én emberem.

-Tényleg ennyire naivak? - vette át a szót Romanoff ügynök - A S.H.I.E.L.D. minden veszélyforrást megfigyel.

- Amerika Kapitány, mint veszélyforrás? A lányt még megértem, de...

- Ugye tudja, hogy itt állok? - tette csípőre a kezeit, a doktorra szegezve dühtől szikrázó sárga szemeit.

A vita eközben egyre hevesebbé vált, mindenki makacsul a saját igazát szajkózta, meg sem hallgatva a másikat. Banner megszólalása után Aprilnél is kezdett betelni a pohár. Képtelen volt tovább fékezni a nyelvét.

- Hát nem látják, hogy Loki pontosan ezt akarja? Hogy egymás torkának essünk? - magyarázott miközben ellökte magát a pulttól - Külön-külön egyikünknek sincs esélye de...

- De mi? Ha összefogunk, ezt akarja mondani? Mint egy csapat? Ezek lennénk mi? Nem, nem inkább egy kémiai vegyület, ami káoszhoz vezet, egy időzített bomba...

Banner egyre hisztérikusabban csengő kérdései hallatán önkéntelenül is hátrálni kezdett. Ha valakinek, hát neki nagyon nem kellene elvesztenie a fejét...

- Maga jobb, ha lehiggad.

- Miért ne engedhetné ki a fáradt gőzt? - kérdezte Stark.

- Pontosan tudja miért. Hagyja abba.

- Alig várom, hogy provokáljon.

- Igen nagy hős talpig páncélban, de ha leveszi mi marad?

- Zseni, milliárdos, playboy és emberbarát...

- Ismertem olyat, aki tízszer többet ért... - válaszolta Steve egy pillanatra sem törve meg a szemkontaktust az előtte álló férfival - Ismerem a történetét. Akiért harcol az csak is önmaga. Nem hajlandó feláldozni magát másokért. Nem tűri, hogy a többiek a maga hátán jussanak feljebb.

- Odakészítek egy sámlit.

- Kibúvókat keres. Lehet, hogy nem jelent veszélyt, de legalább ne adja elő, hogy hős.

- Hős, mint maga? Maga egy laboratóriumi kísérlet Rogers. Minden, ami különleges magában egy kémcsőből jött.

A két férfi céltalan kakaskodása talán még szórakoztató is lett volna, ha a Debrown által adott határidő nem lihegett volna annyira a nyakában. Így azonban April - Bannerhez hasonlóan - kezdte elveszíteni a türelmét.

-Vegye fel a páncélját és menjünk ki.

- Annyira szánalmasak... És kicsik.

Thor kijelentése hallatán April elgondolkodott, hogy vajon az összes asgardi ilyen arrogáns, pöffeszkedő alak, mint az a kettő, akit volt (bal)szerencséje megismerni.

- Romanoff ügynök visszakísérné Dr. Bannert a...

- Hová? A cellámat kiadta...

- Azt csak arra az estere, ha meg kell ölnie? Nem fog menni, próbáltam... Nem lehet - Banner szavai nyomán néhány végtelenül hosszúnak tűnő másodperc erejéig feszült csönd borult a laborra. - Magam alatt voltam, nem láttam kiutat, ezért pisztolyt dugtam a számba, de a másik kiköpte a golyót. Így feladtam, az emberek megsegítésére koncentráltam. Jól voltam. Egészen addig amíg vissza nem rángatott ide, mindenkit veszélybe sodorva... Eláruljam a titkomat Romanoff ügynök? Tudja, hogy miért nem változom át?!

A doktor szorongása lassanként agresszióvá alakult, mire Fury és Romanoff ügynök - egy a képzetlen szemek számára alig észrevehető mozdulattal - lassan az oldalukon viselt pisztolyaik után nyúltak.

- Dr. Banner... Tegye le a jogart.

A pattanásig feszült helyzetet végül a labor egyik szegletében elhelyezett számítógép hangos csipogása hűtötte le. A jelzés hallatán egy emberként kapták fel a fejüket, Banner pedig - mint aki valamifajta transzból ébredt volna - lerakta Loki jogarát és a gép irányába sietett.

- Bocs srácok, de most mégsem fogok átváltozni...

- Megtalálták a Tesseractot?

- Én érek oda legelőször...

Tony Stark gyerekes mondata hallatán April grimaszolni kezdett. Hol vagyunk, az oviban?

- A Tesseract Asgardé, - szállt vitába a férfival Thor - ember nem uralhatja.

- Nem mehet egyedül...

Steve figyelmeztetően Tony vállára tette a kezét, a férfi azonban ellökte onnan.

- Meg akar állítani?

- Öltözzön fel és küzdjünk meg.

- Nincsenek aggályaim vénember.

- Vegye fel a páncélt.

Azt mondják vigyázz mit kívánsz, mert a végén még valóra válik. April viszont - habár lehet, hogy nem kellett volna - magasról tett a hasonló közhelyes bölcsességekre.

Átkozottul unta már a gyerekes vitatkozást, hiszen tudta, hogy minden egyes tétlenkedéssel töltött másodperc az édesanyja és Lizzy túlélési esélyeit rontja.

Azt kívánta bárcsak kiszabadulhatna ebből az nyavalyás kutyaszorítóból, amibe belekeveredett, legyen bármi is az ára. Arra azonban nem számított, hogy kívánsága néhány pillanaton belül az egész hajót megrázó robbanásnak köszönhetően válik valóra.