- A nyomkövető nem fog elárulni minket?

Steve kérdése hallatán April elvigyorodott és hátrapillantott a válla fölött.

- Milyen karkötő? - kérdezett vissza,
miközben felemelte a jobb karját, hogy a dzsekije ne takarhassa el a csuklóját.

A kapitány meglepett de elismerő pillantása hatására April mosolya csak még szélesebb lett.

- Itt is volnánk... - szólalt meg nemsokára, fejével a biztonsági zárka feliratú ajtó felé bökve.

A drámai hatás kedvéért megropogtatta az ujjait és az ajtót kinyitó panelhez lépett, hogy munkához lásson, de közeledő lépések zaja figyelmeztette őket, hogy igencsak fogytán vannak az idejük.

Steve, aki mind ez idáig homlokráncolva figyelte April ténykedését az ajtóhoz lépett nemes egyszerűséggel felfeszítette azt.

- Igy is lehet - morogta bosszúsan miközben a kapitány a derekára tette a kezét és beterelte őt az ajtón.

A nehéz ajtó egy halk kattanással bezárult mögöttük így a páros, ha csak egy rövid időre is de fellélegezhetett. 

- Egészen pontosan mit is keresünk itt?

- Bármit, ami bizonyíthatja, hogy a S.H.I.E.L.D. sáros – válaszolta a férfi, mire April száját egy halk kuncogás hagyta el.

- Hát ez nem igazán segített leszűkíteni a keresést. De tudja mit? Megyek és körbenézek, hátha találok egy Hogyan legyünk gonosz titkos kormányszerv kezdőknek? című kézikönyvet, ami igazolhatja a...

April azonban nem tudta végigmondani a talán egy csöppet túlságosan is szarkasztikusra sikeredett mondatát, ugyanis Steve a szájára szorította a kezét.

A hirtelen beálló csöndben a lány füleit is megütötte a talajnak ütődő acélbetétes csizmák semmi mással össze nem téveszthető hangja.

A férfi kezét ellökve az arca elől lehetséges menekülőutak után kutatott. Sárga szemei megakadtak a fölöttük lévő fém hídon, amely a hatalmas raktár második emeletének két pontját köthette össze egymással.

Aprilnek nem kellett túl sokat mutogatnia, hogy megértesse magát a férfival, ugyanis Steve – mint aki olvasott volna a fejében – néhány lépést hátrálva behajtotta a térdeit és kitartotta karjait, hogy bakot tartson a lánynak.

A híd és az aktuális szintük közötti távolságot saccolgatva csak reménykedni tudott, hogy a kapitány karjairól elrugaszkodva elegendő lendületet tud majd nyerni és nem fogja elhibázni a veszélytelennek épp nem mondható ugrást.

Nem most szerette volna kitapasztalni, hogy a nyaklánca a vágások meggyógyítása mellett a törött csontokat is képes-e beforrasztani.

A lány egészen addig hátrált amíg háta hozzá nem simult a folyosóra vezető ajtóhoz, majd egy feszült sóhajtás kíséretében sprintelni kezdett a férfi felé.

A manőver meglepően hangtalanra sikeredett, ez persze sokkal inkább Steve érdeme volt mintsem az övé. A férfi olyan magasra repítette, hogy könnyű szerrel elkapta korlát tetejét, hogy aztán egy gyors mozdulattal átlendülhessen rajta.

Biztos volt benne, hogyha a kissé pocakos, kopaszodó volt gimnáziumi tornatanára látta volna, most nagyon büszke lett volna rá. Aprilnek azonban nem maradt túl sok ideje nosztalgiázni, ugyanis a kapitány néhány pillanat múlva - egy hivatásos tornászt is megszégyenítő eleganciával - földet ért mellette.

Felvágós gondolta magában.

- Több sikerrel járunk, ha szétválunk – javasolta.

Esélye sem volt, hogy megtalálja a karkötőt, ha Steve folyamatosan a nyomában liheg.

- Húsz perc múlva az ajtó előtt – érkezett kisvártatva a válasz, mire April katonásan szalutált egyet és megindult a raktár egyik széle felé.

A keresés első tíz perce nem volt kifejezetten sikeres, az egyetlen dolog, amin megakadt a szeme egy az első látásra teljesen szokványosnak tűnő ujjatlan fekete bőrkesztyű volt, ami kitűnően passzolt fekete S.H.I.E.L.D.-es dzsekijéhez.

A kesztyű azonban több volt egy egyszerű kiegészítőnél. Rövid próbálgatás után kiderült ugyanis, hogy - azon kívül, hogy megerősített belsejének köszönhetően akár bokszernek is használható, - ha a viselője ökölbe szorítja a kezeit a tenyér része sokkolóként működik.

Túlságosan is tetszett neki ahhoz, hogy visszarakja, ezért is döntött úgy, hogy megtartja magának. Különben is teljesen fegyvertelenül beállítani Debrown klubjába majdnem olyan vakmerőség lett volna, mint az ha a karkötő nélkül érkezik.

Vadi új kiegészítőivel a kezén folytatta tovább a keresgélést, ami néhány nevetségesen könnyen feltörhető láda kinyitásával sikerrel zárult.

April nem csak a karkötőt találta meg – ami immáron a melltartója mélyére csúsztatva pihent - , de egy csomó gyanús régi aktát is, amely az ügynökség majdnem ötven éves fennállása alatti tetteit taglalta.

April az aktákkal a kezében a korábban megbeszélt időpont lejárta előtt néhány perccel visszaosont a folyosóra vezető ajtóhoz. Az iratokat tartalmazó dossziékat meglóbálva a rámosolygott a férfire – aki hozzá hasonlóan szintén nem érkezett üres kézzel - majd egy gyors biccentéssel jelezte neki, hogy ideje indulni.

Már meg sem próbált az ajtót nyitó biztonsági panellel szórakozni, egyszerűen csak félre állt, átvette a Steve által talált fegyvert és nézte ahogy a férfi izmos karjaival felfeszíti az ajtót. 

- Mi is ez egész pontosan? - kérdezte a mellkasához szorított fegyverre gondolva, amikor már jó messze maguk mögött hagyták a biztonsági zárkát.

Nehezére esett lépést tartani az előtte haladó férfival, aki annyira belemerült a lány által megszerzett akták átfutásába, hogy elsőre meg sem hallotta a neki címzett szavakat.

- Egy a Hydra által készített fegyver...

April türelme a kapitány szófukarsága miatt vészesen fogyni kezdett. Megszerezte amiért jött, egy rosszban sántikáló titkos kormányszervezet leleplezése már nem tartozott a mai tervei közé.

A gondolatai a menekülés körül forogtak, vakmerő és kivitelezhetetlen ötleteken kívül azonban semmi más nem jutott az eszébe.

Tudta, hogy - habár rajta kívül eső okok miatt keveredett bele - kénytelen lesz egyedül kiutat találnia ebből a kalamajkából.

A rendőrséghez nem fordulhat, a rövid és egyértelmű 'maradj a laborban' parancs megszegése, Coulson ügynök telefonjának ellopása és a biztonsági zárka fosztogatása miatt pedig az ügynökség részéről sem számíthatna túl sok jóindulatra.

- Oh igen a Hydra, - válaszolta szórakozottan - így már minden világos.

- Bocsánat... - suttogta Steve miközben lelassította lépteit,
hogy átható tekintetű kék szemeinek sugarát a lány sárga szempárjába fúrhassa.

Az éppen olvasott aktát becsukva belefogott a magyarázatba.

- A Hydra egy titkos katonai szervezet volt, még az én időmből. Ők is - csak úgy, mint Loki - a kocka erejét akarták felhasználni arra, hogy világuralomra törhessenek. A háború alatt nem egyszer gyűlt meg velük a bajom, de végül sikerült kiiktatni az akkori vezetőjüket Johann Schmidtet, így a szervezet végül végleg összeomlott.

April homlokráncolva hallgatta Steve szavait.

Szuperhősök, titkos szervezetek, hataloméhes őrültek megalomán törekvései és ennek tetejébe egy nem várt történelem óra - amely visszarepítette őt az 1940-es évekbe - egy kicsit sok volt egyszerre April halandó elméjének.

- De ha ezek a Hydrások voltak a rossz arcok, akkor a S.H.I.E.L.D. miért rejtegeti a raktárukban a fegyvereiket?

April fejében megfogalmazódó lehetséges válasz még az igazgatóval való közelgő konfrontációnál is jobban nyomasztotta.

Habár imádta, ha igaza van - azt meg pláne ha mindezt mások orra alá és dörgölheti - most azonban azt kívánta bárcsak tévedne. A világnak nem volt szüksége több fegyverre, amivel az emberek kedvükre irthatták egymást, pláne nem olyanra, amit egy nem is Földi eredetű világító kék varázskocka lát el energiával.

Steve hosszú szótlansága és férfi az arcára kiülő aggodalomból nyilvánvalóvá vált, hogy neki is az Apriléhez hasonló nyomasztó gondolatok vertek tanyát a fejében.

- Ez is az egyike lesz azoknak a kérdéseknek, amire Furynak mihamarabb válaszolnia kell...

　　　  ✧　　　 ⋆ 　　        · * .      · . 　 　 ·      ·　 　　　　　.. ✷ 　 ✧ . . 　 　　　 · + 　　　 　 ·　 * ✫ 　　 * ✷ ⊹ * ˚ 　　　 　. . + 　　　 　　· 　 ⋆ 　　　　　　 * 　　 　 　
.    *.     Köszi szépen a 2k megtekintést skacok, *      .
✷.          .       nagyon hálás vagyok nektek! <3         +       .
*　 · 　　　 　 . · 　 · + 　. 　 　　　　 · ** ˚ 　　　 　. . + 　　　 　　· 　 ⋆ 　　　　　　 * 　　 　 　 . 　　 　　 　　 * . 　 　 . ·　 . 　 · 　　　 .