April ajkain elégedett mosoly terült szét, amikor a labor egyik hófehér asztalának tetején ülve kitartó próbálkozása végül meghozta gyümölcsét.

A megidézett aranyos-narancssárgás erőtér először csupán egy tenyérnyi, később viszont már egy nagyobbacska gumiabroncs méretű volt.

- Sikerült! – kiáltott fel izgatottan, mire a nyakláncát vizsgálgató Banner egy gyenge mosolyt küldött felé.

A váratlan siker azonban megtörte feszült koncentrációját, az erőtér pedig – April nem kis csalódottságára – néhány pillanaton belül semmivé foszlott.

- Pofás kis trükk – szólalt meg a terem túloldaláról Stark - Mi lesz a következő, előhúz egy nyulat a cilinderből?

April egy pillanatra farkasszemet nézett a férfival, majd egy vállrándítás kíséretében ennyit felelt:

- Az az amatőröknek való. Én a kettéfűrészelésben utazok.

A vadiúj S.H.I.E.L.D.-es dzsekije zsebében pihenő – nem kifejezetten legális módon szerzett - telefonra gondolva türelmetlenül ficeregni kezdett. Azt kívánta, hogy Dr. Banner bárcsak befejezné már a nyakéke vizsgálgatását, lehetőleg az előtt, hogy a feldühödött Coulson a telefonját keresve beront a labor ajtaján.

Hazugság lett volna azt mondani, hogy nem volt lelkiismeret-furdalása, amiért ilyen csúnyán kijátszotta az ügynök bizalmát. A férfi még kávét és egy pulcsit is képes volt szerezni neki, telefonhívást azonban nem tudta elintézni, ezért Aprilnek nem volt más választása, mint a saját kezébe vennie az irányítást.

- Érdekes, a nyaklánc ugyanolyan gamma-sugárzást bocsájt ki, mint a Tesseract és a jogar.

- Tudja, ha levenné azt a bizsut a dokinak sokkal könnyebb dolga lenne.

- Az ki van zárva – motyogta miközben a pultról felkapott egy csavarhúzóra emlékeztető szerkentyűt és szórakozottan forgatni kezdte azt hosszú ujjai között. Tökéletes lesz gondolta magában... - Nem engedem ki a kezeim közül.

Válasza hallatán a körszakállas férfi felhorkantott.

- Pedig nekünk nincsenek olyan enyves ujjaink, mint magának.

- Valami baja van velem Stark? – vonta fel a szemöldökét April, miközben egy pillanatra sem vette le sárga szemeit a férfiről.

- Az attól függ, hogy maga tört-e be három hónapja a Stark toronyba, vagy sem?

- Valaki betört a Stark toronyba? – kérdezett vissza a tőle telhető legártatlanabb arccal. – Erről, hogy hogy nem írt a sajtó?

- Sikerült titokban tartanunk.

- Pedig a negatív reklám is reklám...

- Maga már csak tudja. A fél világ azt találgatja, hogy ki lehetett az az öngyilkos jelölt, aki Stuttgartban úgy magára haragította a nagy kör alakú cellában csücsülő barátunkat.

Tony-nak néhány másodperc is elegendő volt hozzá, hogy az előtte lévő képernyőn babrálva behozza a keresett cikkeket. Amikor a férfi elégedett arccal April felé fordította a monitort, a lány homloka ráncba szaladt.

A világ legkülönbözőbb nyelvein írott szallagcímek alatt illusztrációként valóban a saját - a térfigyelő kamerák kimerevített felvétele miatt - homályos képmása nézett vissza rá.

- Francba...

A monitorra függesztette szemeit, majd lehuppant az asztalról, jobbjával ledöntve a mellette pihenő kávés poharat.

A látszat kedvéért a pulton végigfolyó sötét folyadékot vizslatva szitkozódva hátraugrott, nekiütközve ezzel a mögötte álló Bannernek

- Bocsánat... - szabadkozott a férfire pillantva - Hozok valamit, amivel feltörülhetjük...

- Coulson ügynök azt mondta, hogy...

- De Coulson ügynök tuti nem lenne túl boldog, ha meglátná, hogy egy rászáradt kávéfolt éktelenkedik a csúcsszuper kis laborjuk pultján – érvelt miközben az egyik pult lábánál lévő kukába hajította a leszerelt nyomkövetőt tartalmazó kiürült papírpoharat. – Nem kell aggódni doki, – folytatta megvillantva egy ezer wattos mosolyt – megígérem, hogy jól fogok viselkedni.

A becsukódó zsilipajtó hangjával a fülében végigmasírozott a folyosón. Nem mert hátranézni, hogy követik-e. Nem akarta a kelleténél is jobban felhívni magára a figyelmet.

Az első alkalmasnak tűnő ajtón átvergődve magát – amely történetesen egy neoncsövekkel kivilágított mosdóba vezetett – hátát a hideg fémburkolatnak vetette és végignézett a helyiségen.

Csak azután merte elővenni a dzsekije zsebéből a lopott telefont, miután A WC fülkék ajtaját egyesével belökdösve leellenőrizte, hogy rajta kívül egyetlen lélek sem tartózkodik a mosdóban.

Szemeit az ajtó és a készülék képernyője között járatva bepötyögte a jól ismert számot.

- Halló anya, hallasz engem? – a lány suttogásra fogta a szót - Én vagyok az April... Minden rendben van?

Mivel hosszú másodpercekig nem érkezett válasz April gyorsan lecsekkolta, hogy biztosan jó számot hívott-e.

Miután végzett az összes számjegy ellenőrzésével édesanyja szótlansága által okozott aggodalma csak tovább fokozódott.

- Anya kérlek szólalj meg, ugye nincs semmi baj?

- April... - a nő hangja erőtlenül csengett.

- Bevetted a gyógyszereidet? Elisabeth ott van melletted??

- Nem kell aggódni mindenki itt van – szólalt meg egy rideg hang a vonal túloldaláról, mire April ereiben megfagyott a vér.

- Mit csinált velük?! – csattant fel, teljesen megfeledkezve arról, hogy a hangoskodásával milyen könnyen felhívhatja magára a közelben lévő S.H.I.E.L.D. ügynökök figyelmét.

- Még semmit, de ez hamar megváltozhat.

April állkapcsa megfeszült a dühtől.

- Egy ujjal se merészelj hozzájuk érni, érted?! Különben én esküszöm, hogy...

- Óvatosan April, nehogy a végén még valami meggondolatlanságot mondj... - csitította a tőle megszokott rideg és kimért stílusban Debronwn, mire April olyan erővel szorította ökölbe a kezeit, hogy elfehéredtek az ujjpercei - Elmondom, hogy lesz. Te szépen elhozod nekem a karkötőt, úgy ahogyan már réges-rég kellett volna, én pedig talán megkímélem a kis család életét.

- Már... Már nincs meg – nyögte ki nagy nehezen, a vonal túloldaláról hallott örömtelen nevetéstől pedig megborzongott.

- Ketyeg az idő April. Tizenkét órát kapsz rá, hogy elhozd a klubomba. Nem ajánlom, hogy elkéss, mert annak anyuci meg az a csinos kis barátnőd inná meg a levét – azzal a vonal megszakadt.

April remegő kézzel vette el a fülétől a telefont és azzal az erővel az egyik falon lévő közeli tükörhöz vágta azt.

A szétszóródó apró üvegszilánkokon lépkedve a csaphoz sétált és megmosta az arcát hideg vízzel. Még soha életében nem érezte magát ilyen tehetetlennek, mint ebben a pillanatban.

Ha a S.H.I.E.L.D. bizonyítékként megtartotta a karkötőt, akkor valahol itt kell lennie a repülőn. A karkötő megszerzése jelentette azonban a probléma kisebbik részét. Az igazi kihívást az volt, hogy hogyan lépjen le egy olyan járműről, ami kilencezer méter magasban lebeg és hemzsegnek rajta az ügynökök.

Ha beszélnék Fury-val talán elengedne... De akkor el kéne mondanom, hogy az egyértelmű tiltása ellenére telefonáltam.

Rendben, mindent csak lépésről lépésre. Először szerezd meg a karkötőt utána foglalkozhatsz a meneküléssel.

Miután nagyjából összeállt a terv a fejében, a rátörő lelkiismeret-furdalással megküzdve lehajolt, hogy felvegye a földről Coulson ripityára tört telefonját.

A törött üvegszilánkok között matatva felszisszent és elkerekedett szemekkel meredt a tenyerén éktelenkedő vágásból kisarjadó vérre.

A vágás azonban maradt túl sokáig a helyén. Alig, hogy néhány vörös rubintnak tűnő vércsepp a szilánkokra hullott, a nyakékből kisugárzó meleg végigfutott a fel- majd az alkarján elérve ezzel a tenyerén lévő sérülést.

A vágás olyan gyorsan húzódott vissza, majd hegedt be teljesen, hogy ha April pislog kettőt tuti, hogy lemarad róla.

Begyógyult kezére bámulva azt hitte, hogy káprázik a szeme, a szilánkokon éktelenkedő vércseppek azonban emlékeztették őt arra, hogy ez bizony a valóság.

- Erőterek és gyógyítás... Vajon milyen képességeket rejtegetsz még? – motyogta magában felforrósodott nyakláncára szorítva jobbját.

A mosdót sietve elhagyva normális sétatempóra váltott, hogy még véletlenül se keltsen gyanút az esetleg arra tartó S.H.I.E.L.D. ügynökökben. Meg kellett találnia azt a raktárát, ahol a cuccait őrizték.

Emlékezetéből homályosan felsejlett egy biztonsági zárka feliratú ajtó, ami előtt a kihallgató felé tartva Coulsonnal elsétáltak. Az egyetlen probléma az volt, hogy a keresett ajtóhoz vezető út elhaladt a labor előtt, aminek üvegablakai tökéletes rálátást biztosítottak a folyosóra.

April a sétáról futólépésre váltva szelte át az előbb említett folyosót a laborból kiszűrődő beszélgetés hallatán azonban megtorpant.

- Egy hírszerző ügynökség amelyik fél a hírektől. Úgy vélem ez nem nyerő.

Tony Stark hangját ezer közül is megismerte volna.

- Szerintem Loki meg akar félemlíteni minket – válaszolta a kapitány, mire April csak jobban hegyezni kezdte a fülét. - Ez a férfi háborút akar és ha nem figyelünk, sikerrel jár. Parancsot kaptunk. Kövessük azt.

- Nem vagyok túl szófogadó... - érkezett a válasz, April pedig nem tudta megállni, hogy ne forgassa meg a szemét.

- Csak a hírnevével foglalkozik.

- A szobában lévő emberek közül ki van csilivili ruciban, de mégsem hasznos...?

- De Steve, ne mondja, hogy magának nem bűzlik ez az egész.

Dr. Banner hangja ugyanolyan feszülten csengett, mint az első találkozásukkor a vezérlőközpontban.

- Találják meg a kockát.

Az ajtó felé közeledő léptek hallatán April hátrébb húzódott, így várva meg a zsilipajtón kilépő Steve-et.

A férfi távolodó alakja után pillantva egy váratlan ötlet futott át az agyán. A kapitány nyomába eredve olyan hangtalanul követte őt, mint egy árnyék.

- Tudja, hogy igazuk van... - szólította meg végül, amikor már kellő távolságra kerültek a labortól.

Steve April szavai hallatán megtorpant, majd villámgyorsan megpördült tengelye körül, hogy gyanakvóan csillogó kék szemeit a lány arcára függessze.

- Magának nem Coulson ügynökkel kéne lennie?

- A laborban hagyott megőrzésre mert dolga akadt, én pedig utólagos engedélyével kijöttem levegőzni... - vont vállat April, miközben lassú óvatos léptekkel közelebb sétált a férfihoz.

Néhány lépésre tőle megtorpant, hogy oldalát a falnak vetve mellkasa előtt összefont karokkal vizslathassa a magas jóképű férfit, akinek képmásán olyan sokszor elidőzött a tekintete történelem könyvét lapozgatva.

- Utálok adósa maradni bárkinek is... Szeretném törleszteni az adósságomat. - suttogta olyan halkan, hogy a kapitánynak lépnie kellett egy előre, hogy megérthesse a lány ajkait elhagyó szavakat. -  Segíthetek végére járni a dolgoknak...

. ° · 　　　　 ·　. • °
. 　 ⋆ 　　　 ˚ 　✧ * .
*           .       ˗ˏˋ [ 𝔭𝔩𝔰 𝔳𝔬𝔱𝔢 & 𝔠𝔬𝔪𝔪𝔢𝔫𝔱 ] ˎˊ˗       *      .
. ˚ ✧　 * 　　 . 　　° . .
. 　 . ° . .