April még másodpercekkel a felvétel végetérte után is leszegett fejjel meredt a sötét képernyőre. Idegesen doboló ujjaira fókuszálva igyekezett elkerülni, hogy tekintete találkozzon a rá szegeződő számtalan szempár egyikével.

- Oda van értünk eltaláltam – törte meg a csendet a lila inget viselő férfi, akinek April nem tudta a nevét, majd a lányra pillantva így folytatta - Különösen magáért.

- Nem is tudom, hogy mivel érdemelhettem ki ezt a csodálatos megtiszteltetést... - morogta ujjai pedig akaratlanul is a nyakában viselt medál köré fonódtak.

Semmi kedve sem volt újra azzal az eszelős fickóval társalogni.

- Loki nem fog egyhamar megtörni - töprengett el a kapitány - Szóval Thor, mit akarhat?

A magas izmos férfi gondterhelt arckifejezése nem sok jóval kecsegtetett.

- Van egy serege a Chitauri, nem asgardi, nem ismerjük az eredetét. A Föld ellen akarja vezetni őket, leigázzák magukat, cserébe nyilván a Tesseractért.

- Egy sereg nem e világi lényekből.

- Szüksége lesz egy új kapura, erre kellhet neki Eric Selvig.

Ahogy ez a név elhagyta a lila inget viselő férfi száját a szőkeség - akit a kapitány Thorként emlegetett - felkapta a fejét.

- Selvig?

- Ő egy asztrofizikus.

- Jó barátom.

- Loki valamivel megbabonázta, egy másik emberünkkel együtt.

Romanoff ügynök hangja idegesen csengett, April pedig mintha szomorúságot vélt volna felfedezni a nő zöld szemeiben.

- De miért hagyta, hogy elfogjuk? Így nem tud sereget toborozni. Túl sok a megválaszolatlan kérdés - itt gyorsan a mellette ülő  Aprilre pillantott - ezért lenne nagyon fontos, hogy beszéljen vele.

A lány viszont állta a férfi átható tekintetét.

- Szóval most már úgy táncolunk ahogy ő fütyül? - szűrte a fogai közt.

- Amíg nála van a kocka, addig sajnos nem tehetünk mást.

- Szerintem ne Lokival foglalkozzunk - vette át a szót a lila inges fickó -  Az a pasi nem százas, tiszta lökött, láttam az első pillanatban...

- Vigyázz mit beszélsz - kapta fel a fejét Thor - Loki helytelenül cselekszik, de ő is asgardi, ráadásul a testvérem.

- Két nap alatt nyolcvan embert ölt meg.

Az Romanoff ügynök baljóslatú kijelentése hosszú ideig lógott a levegőben.

Majdnem nyolcvanegyet tette hozzá magában óvatosan megérintve a sötét hullámos  hajzuhataga által eltakart zúzódásokat a nyakán.

- Adoptáltuk.

- Koncentráljunk a technikai részére, iridium. Mire kell neki az irdium? - tette fel kérdést a férfi, April azonban már nem figyelt rá ugyanis a parancsnoki hídra vezető egyik folyosóról lépések zaja ütötte meg a fülét.

- Stabilizátornak - a vezérlőbe érkező körszakállas férfi olyan hangsúllyal adta meg a választ, mintha csak arra válaszolna, hogy mennyi kétszerkettő. -  Azért kell, hogy a kapu ne omoljon össze, mint a S.H.I.E.L.D.-ben.

Elég volt egyetlen pillantást vetnie a Coulson ügynök oldalán besétáló férfira, hogy felismerje benne a magazinok címlapjáról már jól ismert híres neves Tony Starkot.

- Nincs harag Tarzan szépen küzdöttél - mondta miközben Thor mellett elsétálva lesajnálóan megütögette annak izmos karját -  Így a kapu olyan sokáig marad nyitva és olyan nagy lesz ahogy azt Loki szeretné.

Tony a magyarázata közben a parancsnoki híd közepére sétált, majd hirtelen csarnok egyik eldugottabb pontján ülő ügynök felé mutatott és fennhangon így szólt:

- Az a pasi Galagázik. Azt hitte nem látják, de lebukott.

Tony kijelentése nyomán az ügynök olyan sebességgel váltott a képernyőn, hogy ha April nem kapja oda elég gyorsan a fejét talán le is marad a tettenérésről. A férfi szégyentől vöröslő fülére pillantva egy röpke másodperc erejéig együttérzés fogta el őt.

- Fury hogy látja ezeket?

- Odafordul.

Hill ügynök hangja közönyösen csengett, ebből pedig a lány rögtön megértette, hogy nem ő az egyetlen, akit egy picit is untat a férfi arroganciája.

- Fárasztó lehet. A többi alapanyagot Barton ügynök pofon egyszerűen beszerezheti. Csak egy összetevő maradt ki, egy energiaforrás... - April látva, hogy a férfi a mondandója közepén egy aprócska tárgyat helyez el az egyik irányítópanel lábánál finoman felvonta a szemöldökét, de mielőtt még arckifejezése lebuktathatta volna, rendezte az arcvonásait - ...magas energiasűrűségű, amivel a kockát bebikázhatja.

- Mikor lett a termonukleáris atomfizika szakértője?

- Tegnap este.

A férfi válasza hallatán kis híján felnevetett. Nem semmi ez a fickó gondolta magában.

- A leírás, Selvig jegyzetei, extrakciós elmélet. Csak én végeztem el a házit?

- Lokinak speciális energiaforrás kell? - kérdezte a kapitány, zavarodott ábrázatából pedig lerítt, hogy a Stark által elhadart tudományos maszlag nem igazán az ő asztala.

- Fel kell hevítenie a kockát - vette át a szót a lila inges férfi, akinek egyre magabiztosabbá váló testbeszédéből arra következtetett hogy ő, a kapitánnyal és Aprillel ellentétben, otthonosan mozog a témában - legalább 120.000.000 kelvinre, hogy átlépje a coulomb-határt.

- Kivéve, ha Selvig rájött, hogy hogyan stabilizálhatja a kvantum átjárót.

- Ha így van a bolygó bármelyik reaktorában képes ionfúziót létrehozni.

Tekintetét a számára egy teljességgel érthetetlen nyelven társalgó duó között járatva feltápászkodott a helyéről és hangtalanul a vezérlőpultnak támaszkodva Coulson mellé sétált.

- Vigyen oda ahhoz a holdkóroshoz - mondta majd lehalkította a hangját hogy a kerek üvegasztal körül csoportosuló társaság ne hallhassa meg szavait -  mert ebbe belefájdult a fejem...

- Máris... - bólintott a férfi.

- Örök hálám... - mosolyodott el, majd az ügynök után indult.

- Szóval egészen pontosan mit is várnak tőlem most? - kérdezte miután már messze maguk mögött hagyták a parancsnoki hidat. - Faggassam a kockáról?

- Nyíltan ne... Csak legyen megértő, próbáljon meg a bizalmába férkőzni, hátha megoszt önnel valami olyasmit, ami a hasznunkra válik.

A gondolatra, hogy néhány perc múlva azzal a férfival kell majd jópofáznia, aki kis híján végzett vele kirázta a hideg.

- Coulson ügynök... - kezdett bele óvatosan tudva, hogy amit kérni fog jócskán meghaladja majd az aprócska szívesség fogalmát. - Szeretném felhívni az édesanyámat...

Coulson hosszú másodpercekig nem szólalt meg, amit April jó jelnek vett. Legalább elgondolkozik rajta...

- Azt nem biztos, hogy lehetséges - motyogta a férfi, szemeiben viszont együttérzés csillant.

- Ha hallotta a hírekben, hogy mi történt a gálán biztosan betegre aggódja magát...

- Az anyja tudja, hogy...

Coulson ügynök félbehagyott mondata olyan abszurdnak tűnt, hogy Aprilnek nevetni támadt kedve. Vajon tudja-e, hogy a szentéletűnek tartott kicsi lánya mivel is keresi igazából a kenyerét? Hogy nap mint lop, csal és hazudik csak azért, hogy finanszírozni tudja az ő gyógyulásához szükséges méregdrága gyógyszereket?

Nem mintha April bármikor is panaszkodott volna. A nem éppen legális munkájával járó adrenalin hajtotta őt előre, ha pedig valakiért hát az édesanyjáért megérte vásárra vinni a bőrét. 

- Nem. Azt hiszi, hogy fotózni mentem oda. Ugyan már, ismerem a jogaimat - ütötte tovább a vasat - egy hívás igen is jár. Kérem Coulson ügynök...

- Majd meglátom hogy mit tehetek.

- Köszönöm.

- Még ne köszönjön semmit, ez sajnos nem az én hatásköröm alá tartozik. 

Coulson mondata végére megérkeztek az elé a masszívnak tűnő fémajtó elé, amiről April feltételezte, hogy nem lehet más, mint ami abba a helyiségbe vezet, ahol nem sokkal korábban Fury is beszélt Lokival.

- Nos akkor reménykedjünk benne, hogy ezzel szereztem maguknál egy-két jó pontot.

- Ha a telefont nem is ígérhetem biztosra, ha végzett szerzek magának egy matricát.

- Egy kávénak jobban örülnék - mosolyodott el a lány miközben Coulson kitárta előtte az ajtót - széthasad a fejem...

April mély lélegzetet véve lépte át a küszöböt, majd anélkül, hogy a válla fölött hátrapillantott volna az ajtóban várakozó Coulsonra, tovább sétált. Nem engedhette meg, hogy félelmet mutasson.

Hallotta, hogy az ajtó egy halk kattanással becsukódik mögötte, mégsem torpant meg, helyette inkább folytatta az útját az üvegfalú cella felé. Tudta, hogy minden egyes apró mozdulatát árgus szemekkel figyelik.

- Örülök, hogy eljött - Loki bársonyos hangja kellemesen csengett April, azonban nem hagyta magát megvezetni általa.

Az üveg túloldalán álló jóképű férfit egy a prédára leső ragadozó volt, ő pedig nem volt olyan ostoba, hogy a férfi ajkán táncoló aprócska mosoly láttán minderről megfeledkezzen. 

- Nem túl sok lehetőséget hagyott Furynak. Nagyon kell neki az az átkozott kocka - válaszolta miközben ügyelt rá, hogy egy pillanatra se törje meg a szemkontaktust.

Pont, mint a vadállatoknál... Nem szabad pislogni. 

- És maga nem is kíváncsi, hogy mire kellhet neki?

- Nem kifejezetten, szóval spórolja meg magának a próbálkozásait, hogy bizalmatlanságot keltsen bennem Fury irányába. Nem bízok senkiben főleg nem egy olyan fickóban, aki elrabolt miközben eszméletlen voltam, hogy aztán egy szupertitkos S.H.I.E.L.D. repülőn ébredjek kilencezer méterrel a föld felett.

- Nocsak akkor mégsem olyan ostoba, mint azt ahogyan elsőre gondoltam.

A férfi vékony ajkain megjelenő mosoly ezúttal sokkal lesajnálóbbnak tűnt a korábbinál.

- Maga aztán tudja, hogy hogyan kell bókolni egy lánynak.

- Csak nem tiportam bele a lelkébe, kedvesem?

- Távol álljon tőlem - fonta karba a kezét - Tudja az én első benyomásom a magáéval ellentétben helyesnek bizonyult.

- Mégpedig?

Látva, hogy valamicskét sikerült felkeltenie Loki érdeklődését - érkezése óta most először - az ő is elmosolyodott.

- Maga egy igazi pökhendi pöcs.

Loki rövid örömtelen nevetése visszhangozva verődött vissza a tágas kör alakú helyiség falairól. Aprilt nem is maga a nevetés ijesztette meg, hanem a látvány, hogy a férfi szemei olyan fagyosak maradnak közben, mint egy jégcsap.

- Nem figyelmeztették magát, hogy úgy kell bánnia velem, mint egy hímes tojással?

- Talán említették, de az engedelmesség sosem tartozott igazán tartozik az erényeim közé... Szóval kérem kezdjen el csicseregni, lehetőleg még az előtt, hogy egy német börtön falai közt találom magam.

- Szóval ezzel zsarolják.

- Talált süllyedt Sherlock - forgatta meg a szemeit April - Tudja, ha nem egy ilyen ormótlan kalitka közepén dekkolna kapna tőlem egy elismerő vállveregetést.

- Nagy szavak ezek valaki olyan szájából, aki ugyan olyan fogoly itt, mint amilyen én magam vagyok.

Loki szavai hallatán összepréselte az ajkait. Hiába volt igaza a férfinak, mégsem volt képes megállni, hogy ne feleseljen vissza.

- Az lehet, de én hamarabb lépek le innen, mint maga.

- Azt majd meglátjuk.

Loki vigyora még a korábbi nevetésénél is fenyegetőbben hatott. April kénytelen volt elkapni a tekintetét, utána pedig nehezére esett visszatérnie korábbi összeszedett stílusához.

- Oké Houdini bökje ki, hogy mit akar, nem érek rá egész nap.

Szánalmas, korholta magát. Még a vak is látta, hogy már rég kicsúszott a kezéből az irányítás.

- Furyhez mégsem mehet vissza üres kézzel, szóval jobban teszi, ha helyet foglal és válaszol a kérdésemre.

Egy pillanatra lehunyta a szemét és egy mély lélegzetet véve megindult a kettőjük között félúton lévő szék felé. Ujjaival lágyan végigsimította a szék támláját majd megkerülve azt lassan helyet foglalt rajta.

- Ügyes kislány, látja mégis képes engedelmeskedni – April ökölbe szoruló jobbjára pillantva azonban így folytatta – bár még mindig kicsit forrófejű és a modorán is lenne mit csiszolni...

A lány magában számolva lassan ellazította a kezeit, hogy aztán már tiszta fejjel nézhessen farkasszemet a csínytevés zsíros hajú istenével. 

- Semmi epés megjegyzés? Le vagyok nyűgözve...

- Tele vagyok meglepetéssel.

Ugyan az az idegesítő mosoly mérgelődött magában a férfi sötét hajkoronával keretezett arcára meredve

- Azt látom. De térjünk is inkább a tárgyra. Világosítson fel, hogy jutott egy ilyen magafajta jelentéktelen midgardi halandó egy ilyen ékszerhez? Csak nem lopta ezt is valahonnan?

- Hogy aztán én is kapjak egy a magáéhoz hasonló csinos kis égési sérülést? Kösz nem... - morogta, majd néhány másodperc múlva saját józan eszét háttérbe szorítva folytatta.

Rendes választ kellett adnia, ha rá akarta venni a férfit az együttműködésre.

- A nyakamban viselem mióta csak az eszemet tudom.

- Családi relikvia? - Loki zöld szemei kíváncsian megcsillantak és a testtartása is megváltozott valamicskét.
Finoman előre hajolt, mintha csak jobban akarná hallani a lány mondanivalóját.

- Fogalmam sincs, ezzel együtt találtak meg az árvaház lépcsőjén.

- Szóval semmit sem tud az igazi családjáról...

- Az igazi családom egy aprócska New York-i virágboltban sürgölődik, és köszöni szépen jól van.

Hazugság ordította egy makacs hang a fejében, April azonban igyekezett figyelmen kívül hagyni növekvő aggodalmát.

- Maga a vér szerinti szüleimről beszél - folytatta hangja viszont furcsán erőtlennek tűnt.

- Máskor is viselkedett így a nyakék?

- Soha... - rázta meg a fejét - De kérem, ha tud valamit a vér szerinti szüleimről akkor mondja el.

- Nocsak, sikerült felkeltettem az érdeklődését, kedvesem? Mondja ahelyett, hogy a családegyesítés lebegne a szeme előtt, magának nem a Tesseractról kéne faggatóznia?

Loki szavai fájdalmas pofonként csattantak az arcán visszarángatva őt a valóságba. Egy olyan korábban teljességgel elképzelhetetlennek tűnő valóságba, ahol a saját és ezáltal az édesanyja jövője egy nyamvadt kocka megtalálásán múlott.

- Szó sincs családegyesítésről. Akaratom ellenére tartanak itt és ennek tetejébe még arra is rávettek, hogy magával bájcsevegjek, pedig elhiheti nekem, hogy azután, amit velem tett a pokolba kívánom - köpte dühösen a szavakat az őt vizslató férfi felé.

- Csak nem haragszik egy ilyen apróság miatt?

- Az apróság alatt azt érti amikor rám lőtt a végzet villámló botjával, vagy azt, amikor kis híján megfojtott? Csak hogy tisztán lássak.

Loki oldalra billentett fejjel figyelte őt egy pillanatig, mintha csak az ajkait hamarosan elhagyni akaró szavak súlyát mérlegelné.

- A nyaklánca viszont csodával határos módon megvédte az életét. Legyen hálás, mert különben erre a kellemes kis párbeszédre sem kerülhetett volna sor.

April nem épp a Loki által használt szóra gondolt volna, ha arra kérik, hogy a beszélgetésüket jellemezze.

Izgalmas? Igen. Szórakoztató? Olykor-olykor... De hogy kellemes? Talán csak annyira, mint egy kiruccanás az urológushoz.

- Emlékezzen vissza, hogy mi történt, amikor a legutóbb használta.

- Semmi kontrollom nem volt fölötte, azt teljesen magától csinálta.

- A hangulatára is reagál, tudja? Biztos érzi ahogy felmelegszik a nyakában - Loki sóvár tekintete lassanként elhagyta a szemeit, hogy aztán lejjebb vándorolva megállapodjon egyszerű szürke pólója v kivágását kihangsúlyozó ékszeren - nem mindennapi látvány ahogy azokkal a bájos sárga szemeivel egyszerre ragyog fel.

- Próbálja meg használni.

Loki halk szavai sokkal inkább hasonlítottak parancsra mintsem kérésre.

- Fogalmam sincs hogyan kéne.

- Akkor kezdjen gyakorolni, mert még szüksége lehet rá.

A hirtelen beálló csöndben April kitartóan állta a férfi vesébe látó tekintetét. Szemei már szúrni kezdtek, ő azonban nem törődött velük. Túlságosan is makacs volt ahhoz, hogy feladja.

Végül kettőjük közül Loki volt az, aki megtörte a szemkontaktust. Fejét az ajtó irányába kapta, April pedig követte a tekintetét. A hangtalanul kinyíló ajtó látványa egyértelmű jelzés volt a számára, hogy ideje indulnia.  

- Fárasztó lehet világuralomra törni - fordult ártatlan ábrázattal a férfi felé, miközben feltápászkodott a cella felé fordított székről - szóval most hagyom pihenni.

- Ez roppant figyelmes magától.

- Ne menjen sehova...

Loki tekintetét mindvégig magán érezve elsétált, az ajtóban azonban megtorpant és gyorsan hátrapillantott a válla fölött.

Ahogy a sárga szempár találkozott a zölddel, April meglepetten konstatálta, hogy a férfi mosolyra görbülő ajkaihoz - beszélgetésük során most először - egy pillanat erejéig szemei is csatlakoztak.

- Meglátogathatna máskor is, élveztem ezt kis eszmecserét - szólt utána mire a lány csak a szemét forgatta.

-Ne reménykedjen - mondta azzal kisétált a helyiségből.

⋆✧—— ✧ *⋆* ✧ * ⋆* ✧——⋆✧

Naa mit gondoltok az új részről és a moodboard & felfrissített playlist kombóról ?:)