Újabb évet kezdhetek az irodalom szakon. Már alig vártam, hogy belekezdjünk az igazi jóba!

Most vagyok másodéves a Queen Mary-n és ebben az évben már rengeteg angol írót fogunk venni a fakultációkon. A legjobban a klasszikus irodalmat várom, hogy még többet tudjak meg a kedvenc drámaírómról és mások iránta megfogalmazott gondolatairól.

Ahogy sétáltam a folyosókon keresve az órára a termet szembe jött velem Harry az egyik szaktársam modern irodalmon. A bandája is vele volt, akikkel általában lenni szokott.

"Hé Hudson!" próbáltam nem tudomást venni róla, de úgy tűnt nem kerülhetem el. A többiek csöndben maradtak hagyták, hogy a vezérük beszéljen.

"Szia Harry, miben segíthetek?"

"Eljöhetnél a csinos kis popsiddal az esti partira. Tudod ez ilyen évnyitó lesz, a reggeli hivatalos évnyitó után." vigyorogva kaptam meg az invitálást, amit viszonoztam egy kis mosollyal.

"Jól van, meglátom még estig. Most viszont mennem kell órára. Ha megbocsátasz."

"Neked mindig baba." ahogy elmentek mellettem fütyüléseket hallottam és biztatást Harry számára.

Szinte elhányom magam a fiútól annyira illetlen. Sajnos anya azt mondta nem üthetem meg a fiúkat, bár én tudom, hogy akkor csak az ő büszkeségükön esik csorba vagy esetlen az orrukon, amit beverek.

Lassan elértem a szokásos teremhez, amiben a professzor tartani szokta a klasszikus irodalmat. Ahogy beértem még láttam nem érkezett meg az oktató ezért mindenkinek köszöntem.

Egy év alatt jól összebarátkoztam pár emberrel a szakomról így ez megszokott volt nálunk.

Ahogy a helyemre értem észrevettem, hogy egy fiú ül a székem mellett. Még nem láttam ezen az órán, csak az udvaron lévő kertben keltette fel a figyelmemet ahányszor elmentem mellette.

Ahogy felnézett közelebbről is szemügyre tudtam venni. Barna göndör haja volt, igéző, világoskék szeme, már kezdett kialakulni a férfiasságát jelző járomcsontjának a formája, amivel már talán most is vágni lehetett volna. A szája alsó ajka teltebb volt, mint a felső, de mindkettő élénk rózsaszín árnyalatú.

Egy gyors mosolyt mutattam felé mielőtt visszatérhetett volna a laptopjába íráshoz és leültem mellé.

A professzorunk hamarosan megjelent, majd el is kezdődött az óra.

A tanár először a reneszánsz korról kezdett beszélni, ami alatt mindenki folyamatosan gépelt, majd az epikát és lírát átugorva rögtön a dráma műnemével kezdtünk.

"És sokak személyes kedvence a nagy William Shakespeare. Én személy szerint tisztelem és elfogadom a munkásságát bár nem az egyik kedvencem. 1564. április 23.-án született és 52 évvel később 1616. május 3.-án halt meg. Életé..." hirtelen felemeltem a kezem és közbevágtam a professzor előadásába. "Igen, Ms. Hudson, mit óhajt?"

"Shakespeare nem május 3.-án halt meg, hanem ugyanazon a napon amikor született."

"Miért gondolja így? Azt mondja nem vagyok elég tájékozott?" kérdezte felemelve a hangját a professzor mintha veszekedni készülne.

Ketten játsszák ezt a játékot.

"Shakespeare életében a Julián naptárt használták, amely szerint április 23.-án halt meg. És mivel a születéséről vannak feltételezések, nem a haláláról, ezért azt pontosan meg tudjuk mondani, hogy melyik napon történt, ami 1616. április 23.-a."

"Aha! Most megfogtam!" kiáltott fel a tanár örömittasan. "Azt mondja a Julián naptár szerint, de az 1582-ben átvett Gergely naptár szerint, amikor még írónk élt, május 3.-án halt meg."

"A Gergely naptárat csak a katolikus országok vették át, de Anglia vallása az anglikán volt, mely egyházat még Shakespeare előtt alapított VIII. Henrik."

"Az anglikán egyház a katolikusból vált ki..."

"De önálló vallássá fejlődött."

Úgy éreztem, mintha ezzel lezártam volna a vitát, bár a professzor dühösen nézett rám. Semmilyen zaj nem volt a teremben. A többiek is csak járatták a szemüket a tanár és közöttem, aki rögtön a dékánhoz küldött, hogy megkapjam a 'büntetésem'.

Ahogy kiértem a padok közti folyosókra visszanézve láttam, hogy a fiú, aki mellettem ült lenyűgözve néz utánam.