Most kivételesen elsőnek szálltam ki a taxiból és a fiúkra hagytam a fizetést. Az étterem előtt álltam, majd visszatekintve láttam, hogy nem John,hanem Sherlock az, aki kifizeti a taxist.

Hát tényleg megváltoztál barátom!

John ért oda hozzám először, rám mosolygott, majd elindult mellettem befelé. Én még megvártam Sherlockot, majd amikor ő is mellém lépett, megragadtam a kezét és befelé húztam.

"Ennyire éhesek vagyunk?" kérdezte szarkasztikusan. Közben elindultam afelé az asztal felé, ahol a doktor már ülve várt ránk.

"Csak azt várom, hogy mikor égeted le magad, hogy mégsem tudod a szerencsesütik szövegét." feleltem ugyanolyan hangsúllyal.

"Arra én is kíváncsi vagyok!" John felé fordítottuk a fejünket, akire én rámosolyogtam, de Sherlock egy elcsitító pillantást vetett rá. Társammal együtt helyet foglaltunk John mellett. Egy négyszögletű asztalnál ültünk, Sherlock én mellettem, John pedig Sherlockkal szemben.
Miután elhelyezkedtünk és felakasztottuk a kabátjainkat egy pincérnő jött az asztalhoz.

"Jó estét! Köszöntöm önöket a Szerencsemacskában! Mit hozhatok?" mosolygott a hármasunkra, míg a szeme meg nem állapodott Johnon. A kelleténél kissé több ideig pihent a flörtölő tekintete a doktoron, aki már kényelmetlenül érezte magát, így kizökkentette a pincérnőt a transzából a torokköszörülésével.

"Én szeretnék egy nagy adag illatos csirkét krumplival és két tányéron, ha lehetne. Osztozunk, ugye Em?" adta le a rendelésünket Sherlock zavartalanul, mintha észre sem vette volna az asztalnál uralkodó feszültséget.

"Ömm... Igen persze." nyögtem ki végül. A pincérnő gyorsan lefirkantotta a rendelést, majd a légkört még jobban nehezítve pilláit rebegtetve fordult Johnhoz.

"És önnek mit hozhatok?" mosolygott fültől fülig. Dr. Watson is gyorsan át suhant a menün, rábökött egy fogásra, amivel eltessékelte a nőt az asztalunktól.

Hogy lehet, hogy az ilyeneket fogja ki? Szegény pára, sokkal jobbat érdemelne egy ilyen hajnalig bulizós, narkós picsa helyett!

"Hát rendben. Én azt mondom erre az ügyre innunk kell. Máris hozom az italokat." törtem meg a csendet és a megkérdezésük nélkül elmentem a pulthoz rendelni. Mivel a pasas háttal volt nekem, biztos épp a poharakat törölgette, ezért odakiáltottam neki. "Szeretnék két vodka narancsot és egy pohár vizet, kérem." a hangom hallatán megfordult és egy nem is olyan csúnya fiú tárult a szemem elé. Zöld szeme volt, szeplői és göndör, vörös haj ékesítette a fejét. Nem tudom miért, de valamiért vonzónak találtam.

Biztos a zöld szeme.

Sajnos amikor elkezdtem felmérni, az ujjain levő sárga foltok azonnal elrontották az összképet. Dohányzik.

Közelebb hajolt hozzám, rátámaszkodott a pultra és suttogva válaszolt.

"Máris hozom, angyalom." és iszik is. A lehelete tömény alkohol szagtól és dohánytól bűzlött. Fintorogva próbáltam hátrálni, de elkapta a kezem. "Itt vannak az italok." odanyomta az üvegeket a kezembe. "Segítsek kivinni?" vigyorgott rám amíg hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejem. Megráztam a fejem jelezve, hogy egyedül is boldogulok. "Esetleg tehetek érted még valamit?" nyomult még tovább, de már elegem lett a pasasból. Letettem a poharakat, megragadtam a pólója nyakát és megrántottam.

"Na ide figyelj te kis szarházi! Egyetlen olyan nő sem, mint én menne el még egy randevúra sem egy olyan alkoholista, füvezős, hűtlen anyám asszony katonájával sem, mint te! Ezt jól vésd az eszedbe!" erősen hátra löktem úgy, hogy nekiesett a háta mögött lévő szekrénynek.

Még szerencse, hogy nem a polcnak ment neki, mert akkor most fizethettem volna ki a kárt!

Minden fej felém fordult és rám szegeződött minden szem ahogy megfogtam az italokat és elindultam az asztalunk felé.

Ahogy közeledtem észrevettem,hogy milyen arccal néznek engem a társaim. John sokkolt állapotban, tátott szájjal bámult. Sherlock arcán azonban keveredett a düh és az öröm. Nem tudtam mire vélni.

"Az italok, uraim." tettem le magam a székre. Magamhoz kaptam egy vodka narancsot és Sherlock elé toltam a pohár vizet. "A sikeres ügyre és a nagyszerű Sherlock Holmesra!" mondtam tósztot. Sherlock megragadta a vizét, aki után John is az alkohol után nyúlt.

"És a csodálatos partnerére, Emily Hudsonra!" emelte rám a poharát Holmes. Mosolyognom kellett, hiszen ritka alkalmak egyike, amikor elismeri a partnerségemet. Mire ajkunkhoz emeltük volna a poharakat, láttuk ahogy John az utolsó cseppig kiitta a vodkanarancsát valami olyat suttogva, hogy az új barátokra, de ne is törődjenek velem. Ezen elkuncogtam magam. Sherlock és én csak egy-egy kortyot ittunk.

Pár pillanat múlva már ott is volt az előző pincérnő a vacsoránkkal. Lerakta elém és Sherlock elé a csirkét, John elé pedig az ő levesét. Mielőtt távozott volna nem annyira diszkréten megsimogatta a doktor felkarját és rákacsintott.

Csendben elkezdtünk enni, amikor John váratlanul felszólalt.

"A közvetlenségtől eltekintve nem is olyan rossz." majdnem félrenyeltem egy falatot, amikor ezt meghallottam.

Még hogy nem is olyan rossz?! A tudtára kell adnom, hogy mit is becsült túl az imént.

Nevetni kezdtem, majd lenyugodva így folytattam.

"Drága John, nem tudod miről beszélsz. Az a nő cseppet sem olyan kedves és szép belül, mint az kívülről tűnik. Először is, ha jól megnézed a haját látszik, hogy sok hajlakkot használ ami arra utal, hogy vagy nincs ahol megmossa vagy csak nagyon ritkán jut el vízhez. Vagy hajléktalan vagy borzasztó körülmények között él. Az ujja sárga a nikotintól, sokat dohányzik, de nem csak azt, mivel a lehelete fű és alkohol szagú. Rossz közösségbe jár és még drogozik is, ezt láthatja a bal karjának hajlatában a kis szúrásnyomokon. A pupillája háromszor olyan tág, mint egy normális embernek. Ez vagy azt bizonyítja, hogy igazam van vagy azt, hogy nagyon tetszel neki. A szoknyája még combközépig sem ér, buliba készül, legalábbis egy klubba vagy diszkóba. Hidd el John nem olyan lány kell neked." Watson döbbenten nézett rám. Máris szóra nyitotta a száját, de mielőtt egy hang is kicsúszott volna rajta Sherlock letette a villáját és közbevágta.

"Lenyűgöző, Em. Napról napra egyre jobban következtetsz." elégedetten dőltem hátra, huncutul rámosolyogtam a barátomra.

Oh még nem fejeztem be.

"Még hátra van egy dolog, ami biztosan el fog riasztani a nőtől, John. A pincérnő és a pultos srác együtt vannak, hacsak nem egymástól lopták a szájszagukat. Gyanítom, hogy a szerelmi láng nem ég olyan hevesen, mint rég. Abból, ahogy a nő veled flörtölt és ahogy a férfi próbált rám nyomulni kiderül, hogy nem annyira hűségesek." Sherlock mosolya hirtelen eltűnt és egy haragos nézés váltotta fel, mely a pult felé irányult.

Most mindannyian csendben voltunk. Én mosolyogva nyugtáztam a sikerem, Sherlock még mindig haragosan bámult a vállam fölött. John megvárta még mondok-e valamit, de amikor észre vette, hogy elhallgattam visszatért a táljához és egy falattal a szájában megjegyezte.

"Egyébként az étteremre értettem. A személyzet közvetlenségétől eltekintve, nem is olyan rossz az étel." kínos csend. Ez jellemezte az elkövetkezendő pillanatokat.

"Oh..." törte meg a hallgatást Sherlock. John csak tovább evett. Amíg észbe nem kaptam csak bámultam a doktorra, majd én is befejeztem az evést. Egész idő alatt egy szót sem szóltam.

Én csak jót akartam.

Lecsúsztattam a maradék koktélomat és újra elindultam a pult felé, mostmár fizetni. Mielőtt egy lépést tehettem volna hátulról hosszú, nyúlánk ujjak tekeredtek a csuklóm köré.

"Ezt majd én elintézem. Várjatok kinn dr. Watsonnal." irányított Sherlock. Bólintottam, felvettem a szürke szövetkabátomat, nyakam köré tekertem a piros sálamat és intettem Johnnak, hogy kövessen.

Pár percbe telt mire a társam is csatlakozott hozzánk. Visszanéztem a válla mellett és elégedetten láttam, hogy a pultossrác, aki flörtölt velem most a vérző orrát fogja. Ez megmosolyogtatott, de rögtön visszatért a hibás következtetésem emléke.

Leintettünk egy taxit, elsőként John szállt be, de Sherlock meggátolt a beszállásban azzal, hogy megint megragadta a karom, de most magához húzott és a fülembe súgta.

"Azért szép volt."