A Scotland Yard előtt kiszálltunk a kocsiból. Miután Sherlock kisegített kiszállni elengedte a kezem, majd az övét zsebre tette és megállt a rendőrség bejáratánál.

Mellé léptem és tudva, hogy Johnt várjuk nem szóltam egy szót sem. 

Sherlock végül idegességében nem tudott mit kezdeni a kezeivel és folyton ki-be rakosgatta  a zsebébe, a háta mögé, maga mellé. Egyik alkalommal, ahogy a háta mögé tette az ujjai nem akarták abbahagyni a mozgást, így a tettek mezejére léptem.

Közelebb húzódtam hozzá és az egyik kezemet a háta mögé nyújtottam. Amikor a férfi megérezte, hogy a kezéért nyúlok, hirtelen megszeppent, mély levegőt vett és továbbra is előrenézve mindkét kezével megszorította az enyémet.

Szokatlan volt tőle ez a közvetlen testi kapcsolat. Neki az intimitás már egy gyors kézfogásnál is jelentkezik, ezért soha nem ér hozzá senkihez sokáig.

De úgy éreztem hozzám máshogy viszonyul. Rendkívül boldog voltam, hogy ma mennyiszer fogta meg a kezem.

Oldalra néztem, mert nem bírtam ki, hogy ne csodáljam. Az állkapcsa megfeszült, a járomcsontja még élesebbé vált a pillantásom hatására. A szemöldökét összehúzva figyelte az utat, de a kezemet nem engedte el.

"Tetszik a látvány?" kérdezte suttogva alig mozgó ajkaival.

A saját mondataimat használod ellenem?

Még egyszer végigmértem a látványt. Az arccsontjain, a telt ajkain, a kis cuki orrán át végig néztem az igéző szemein, s végül a göndör fürtjein kötöttem ki, melyek a szellő hatására össze-vissza gabalyodtak.

"Nagyo..." nem tudtam befejezni a mondatomat, mert egy érkező taxi dudája megzavart benne.

John szállt ki dühösen az ajtón. Odaszaladt hozzánk és megállt Sherlock előtt. Látszott rajta, hogy jól bemosna a nyomozónak, de erősen koncentrál, hogy visszafojtsa magát, mert az emberek már így is nézték a dudálás miatt. Az összeszorított öklét lassan elengedte, majd rám sem bagózva bement az üvegajtókon.

Időközben elengedtem Sherlock kezét, mert a duda megijesztett és visszaálltam a helyemre. 

Mi is a doktor után indultunk. Sherlock nyitva tartotta nekem az ajtót, s ahogy beléptem rajta előre nézve suttogtam neki.

"Ezért még biztos kapsz." elnevettem magam a saját megjegyzésemen. Sherlock szorosan mögöttem jött egészen a felügyelő irodájáig. 

Ott helyet cseréltünk és ő ment elől. John már ott várt minket a férfi asztala előtt összekulcsolt karokkal, dühös ábrázattal. A rendőr a székében ült és Sherlockot észrevéve sem állt fel csak pillantást vetett a doktorra, majd vissza ránk.

"Mi szél hozta a Sco..."

"Brian Lukis, szabadúszó újságíró, megölték a lakásában." kezdett bele a tájékoztatásba. Kölcsönvette a felügyelő laptopját és keresni kezdett rajta a cikk után. Amikor megtalálta a férfi felé fordította és tovább folytatta. "Az ajtók belülről voltak zárva."

John duzzogva állt mellettünk, meg sem szólalva. A gyerekes viselkedésén megforgattam a szemem, majd helyette is megszólaltam.

"Mindkettő gyilkosság zárt falak között történt, egy olyan gyilkossal, aki valahogy bemászott hozzájuk. Ne tagadja, hogy hasonlít a két ügy." a rendőr felnézett rám, majd vissza a cikkre.

Sherlock nyugodt hangján folytatta az érvelésünket, melyet meglepően nyugtáztam. Örültem azért, hogy próbál megfelelően kommunikálni az általa alacsonyabb rendűnek értékelt emberekkel. Ez egy kicsit megmosolyogtatott.

"Felügyelő, ne mondja, hogy azt hiszi, hogy Van Coon öngyilkos lett." a székben ülő férfi csak oldalra nézegetett, nem válaszolt. Úgy éreztem kételkedik bennünk és szerintem Sherlock is ugyanerre gondolt. Vett egy mély levegőt, majd már megint lenéző hangon kezdett szólni. 

"Gondolom már megkapta a ballisztikai jelentést."

A rendőr csak bólintani tudott. 

"A gyilkos golyót a saját fegyveréből lőtték ki?"

"Nem."

Már annyira felhúzott az egész rendőrség, hogy nem ismerik el Sherlockot, hogy közbe kellett szóljak.  

"Persze, hogy nem! Talán gyorsabban haladna a nyomozás, ha hallgatnának a profikra!" a kezemet Sherlock kabátjára helyeztem, majd amikor ő hátranézett egy biztató csukott mosolyt mutattam felé és megszorítottam a vállát.

A tanácsadó nyomozó örült a támogatásomnak, majd újra a rendőr felé fordult és amikor látta, hogy még mindig kételkedik felhúzva magát oldalra nézett. Rátámaszkodott az asztalra, a laptop fölé hajolt és hadarni kezdett.

"Most ajándékoztam meg egy gyilkossági üggyel. Öt percet kérek a lakásban."