"Na végre, indulhatunk?" tudakolta dühösen a sofőrünknek beálló rendőr.

Lassan felé fordítottam a fejem, majd bólintottam.

"Igen."

Visszanéztem a mellettem ülő detektívre, akinek még mindig ugyanaz a kifejezés ült az arcán. Csalódottság, megbántottság, félelem.

"Ezt neked hoztam." nyújtottam a barátom felé az egyik poharat. Szerencsére az enyém ömlött rám, szóval az övé még teli volt, de már iható melegségben.

Alaposan szemügyre vette a folyadékot, ahogy felnyitotta a fedelét utána magát a poharat is.

"Mit jelent az, hogy Neki?"

Ahogy oda hajoltam, hogy közelebbről is szemügyre vegyem egy szót találtam a poháron felrva alkoholos filccel. Neki.

Jaj, te huncut Annie...

"Semmi, hidd el. Csak a pultos lány vicces kedvében volt." felnéztem a szemébe, majd a zavartságot látva elkuncogtam magam. Ő még mindig nem értette az egészet, majd visszafordulva motyogni kezdett az orra alatt.

"Nekem nem tudsz hazudni..." elkaptam a mondatát, de nem fejtegette tovább a kíváncsiságát.

Viszont én tovább figyeltem, ahogy iszogattam a teámat. Igaza volt Annienek, mennyei ez a tea! Sherlock visszarakta a fedőt a pohárra, majd lassan belekóstolt.

Elégedett arckifejezést mutatott, majd felém fordult.

"Ez a tea igazán ízletes, hogy hívják?"

"Hirtelen Szerelem."

Sherlock megrökönyödésében egy kis kortyot kiköpött, ami az előtte lévő fejtámlán végezte. Nagy, kerek szemekkel nézett rám, törölgette a szája szélét. Köhögni kezdett, szólalni se tudott.

Az elől ülők hirtelen hátrafordultak, a felügyelő rá is nyomott a fékre. Biztató pillantással jeleztem nekik, hogy megoldom csak menjünk tovább.

Én simogatni kezdtem a társam hátát és színlelt aggodalommal vettem körül.

"Minden rendben, Sherlock? Mégsem ízlik a tea?"

"Miért vettél nekem ilyen teát?"

"A pultos lány azt mondta ez egy különlegesség, és gondoltam te is megkóstolhatnád." megfogtam az állát, majd közelebb húztam magamhoz, amire kicsit elpirult és amikor megállítottam a keze, az ajkaim a füléhez kerültek. "Jobban szeretted volna, ha az enyémből kínállak meg?"

Éreztem, ahogy forrósodik a férfi arca, melyre kis kuncogás szaladt ki belőlem és egy kis csókot nyomtam az égő arcára. Amikor találkozott a tekintetünk mosolyogva néztem rá, de ő még mindig megfagyva ült.

"Amúgy is..." elhúzódtam tőle, az ablak felé fordultam és kinéztem rajta karba tett kézzel. "...ha nem ízlik egy új tea, attól még nem kell kiköpni. Tanulj egy kis jó modort!"

Az üvegen visszatükröződve láttam, hogy ellenkezni akar, de ökölbe szorította a kezét és inkább nem szólalt meg.

Érzem, erről még fogunk beszélni. Nagy vita közeleg.