Annyit nevettem az elmúlt öt órában, amennyit életemben még soha. Sherlock igazi mókamester bár ő ezt nem tudja. A nem viccnek szánt mondatai is viccesek voltak, melyekre ez idő alatt próbáltam rávilágosítani, de még mindig dolgozom rajta.

Végig  a könyvekről beszéltünk, főleg a detektív-regényekről. Kiderült, hogy mind a ketten szeretjük őket, ő is sokat olvas Poe-tól, Christie-től és még sok más számomra ismeretlen szerzőt említett meg, akiknek olvasta a történeteit.

Legalább két oldalnyi listát írtam össze az elolvasni való könyvekről.

Most egymás hátteréről beszélgettünk, hogy jobban megismerjük a másikat.

"Oh és a bátyám! Hát ő azt hiszi okosabb nálam és mindig azt mondta nekem kiskoromban, hogy hülye vagyok. Ez volt addig, amíg nem találkoztunk más gyerekekkel. Az átlagos emberek olyan együgyűek és tájékozatlanok, hogy legszívesebben lenémítanám őket." miután észre vette, hogy ez a megjegyzése talán megsérthet aggódó szemekkel fordult felém.

Én csak kíváncsian és izgatottan vártam a következő történetét, nem is figyeltem fel az esetleges sértésre.

"Mi az?" kérdeztem tudatlanul.

"Hát, ilyenkor az emberek ezt sértésnek vennék." bólogattam a fejemmel, hogy én nem és a nevetésemet tartottam vissza, de ő elkezdett magyarázkodni. "Persze te egyáltalán nem vagy olyan, mint mások! Ezt az is bizonyítja, hogy már egy jó ideje itt vagyok veled."

Mosolyt csalt az arcomra azzal, hogy akaratlanul is ennyire aranyos tud lenni.

Lenn ültünk a földön az ágynak támaszkodva és egymás szemébe néztünk. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy milyen színű a szeme és azt figyeltem. A tekintetében már nem volt ott az a hidegség, ami jellemezte a mai nap hangulatát. Úgy éreztem elengedte magát és jól szórakozik.

Örültem, hogy ezt én váltottam ki, a velem töltött idő alatt lett ennyire laza.

Még mindig a szemébe néztem amikor elkezdtem közelebb hajolni hozzá. Láttam, hogy furcsálja a közeledésemet, de ott maradt a helyén és nem hajolt el.

"Ez a veled töltött idő..." kezdtem el suttogni neki.

Imádtam ezt a pár órát, még többet akarok veled lenni, beszélgetni veled, a barátod lenni...

"Basszus az idő!" kiáltottam fel hirtelen. Hátraugrottam és feltápászkodtam az ágy segítségével. Sherlock tehetetlenül nézett utánam lentről. Megnéztem az éjjeli szekrényemen az ébresztő órámat. 19:06 "Francba, már elkezdődött a buli!" gyorsan odarohantam a szekrényemhez, megnézetem a ruhaválasztékomat és kikaptam onnan egy szép, lenge, világoskék rövidujjú ruhát.

Az időre való tekintettel sietve akartam átöltözni a ruháimból és gyorsan le is kaptam a pólómat. Éppen a nadrágom cipzárjához nyúltam volna amikor hangokat hallottam az ágytól.

"Khm... Te tényleg elakarsz menni abba a buliba?" oda néztem és Sherlockot láttam köhinteni és piros arccal rám nézni.

A kezeimet a mellem elé raktam keresztbe, hogy valamennyire takarjam magamat.

"Úristen! Bocsánat, csak sietni akartam és nem szoktam meg, hogy nem vagyok egyedül." megfogtam a kék ruhát és magam elé tettem takarásképpen.

"Szóval?" még mindig nem nézett el. Furcsáltam is hiszen, amikor az ember zavarba jön elfordul, de ő nem tette.

"Ja igen, miért is ne mennék?"

"Hát mondjuk a szobád előtt történtek után nem hiszem, hogy tárt karokkal várnának."

Visszagondolva az eseményekre eszembe jutott, amit a fiúk tettek Sherlockkal és újból feldühödtem.

"Nem is azért fogunk menni, mert akarok hanem, hogy jóvá tegyék, amit csináltak."

"Várj..." egy pillanatra lefagyott amíg értelmezte a szavaimat. "...te most azt mondtad 'mi'. Engem miért akarsz vinni?"

"Nem lesz semmi baj, ha ott vagyok nem engedem, hogy bántsanak."

"Nem az érdekel, hogy megütnek. Szimplán nem akarok annyi ostoba ember társaságában lenni."

"Öt perc és elintézzük a dolgunkat. Különben is ott leszek neked én." mosolyt küldtem a kis szerény irányába, amit egy szájrándulással viszonzott, de én már ennek is örültem.

Megragadtam a kezét és kezdtem kifele húzni a szobából, amikor megállított.

"Mi az?" kérdeztem türelmetlenül.

"Uhm...  még mindig nincs rajtad ruha." jegyezte meg újból pirosodó arccal. Amikor lenéztem magamra láttam, hogy igaza van és csak egy fehér melltartó takar el felülről.

Becsuktam az ajtót, hogy senki se lássa a jelenetet, netán félreértenék.

Szóltam Sherlocknak, hogy várjon meg a szobában, amíg én átöltözök a fürdőben. Gyorsan levettem a nadrágom és felkaptam a lenge ruhámat. Feldobtam magamra egy rúzst és már ki is léptem az ajtón.

Körbeforogtam az ágyamon ülő fiú előtt, akinek semmilyen reakcióját nem láttam. Felvont szemöldökkel néztem rá és vártam a véleményét, de az nem jött ki a száján.

"Most azt várod, hogy megdicsérjelek?" kérdezte tudatlanul.

"Hagyjuk..." nevettem el magam, bár belül azért még is rosszul érintet a dicséret hiánya. "Lehet, hogy egy hatalmas zseni vagy, de az emberi kapcsolatokhoz semmit sem értesz."

Egy ideig még csend volt, majd Sherlock felállt és kinyitotta nekem az ajtót.

"Akkor indulunk?" az egyik kezét a kilincsen tartotta a másikkal pedig kifelé mutatott.

Bólintottam és kiérve bezártam a szobám. Az nyitott koli szobákból kinézve meglepődött lányok arca villant fel, amint látták, hogy kivel megyek le a lépcsőn. Bár semmilyen kontaktust nem létesítettünk útközben ők mégis rosszra gondoltak.

Elmentünk a portásnő mellett, aki kedvesen rámosolygott Sherlockra is.

Az udvaron látszott, hogy már kezd sötétedni. Harry lakása felé vettük az irányt.

A fiúnak annyi pénze van a szüleitől, mint egy ház és szószerint, mert nem is lakást, hanem kertes házat bérelnek neki az egyetem ideje alatt.

Csendben sétáltunk a célunk felé, amikor megtörtem a csendet egy rögtönzött mondattal.

"Tudod, nem bántam volna ha leskelődsz." vigyorogva fordultam a fiú felé, majd rá is kacsintottam, de nem kaptam kielégítő választ.

"Mármint azt akartad, hogy legyek olyan, mint minden más barom és illetlenkedjek a kulcslyuknál?" ahogy így megfogalmazta teljesen rossz színben tüntette fel az egészet, így a fejemet fogtam, amikor rájöttem milyen baromságot is javasoltam.

"Mindegy, hülye vagyok."

"Nem vagy hülye, csak az eddigi férfiak rossz hatással voltak rád."

"És mikor lesznek rám jó hatással a férfiak?"

"Segíthetek ebben ha akarod."