(El)

-Mike itthon van?-Kérdeztem minden erőmet összeszedve a lánytól.

-Zuhanyzik tudod mert megyünk a Starcourtba.-Vázolta fel a programjukat.

-Értem.-Bólintottam szomorúan a lányt nézve.

-De ha szeretnéd megvárhatod.-Vonta meg a vállát.

-Inkább nem kösz.-Hátráltam egy lépést majd elindultam haza.

Azt hittem, hogy most majd minden megváltozik de be kell látnom ez nem így megy. Emma elérte a célját. Mármint ha volt neki. Sikerült beférköznie a kapcsolatunkba. Felesleges volt idejönnöm, ez csak egy pofon volt nekem. De mindenki tanul a hibáiból.

(Mike)

Idegesen álltam Max háza előtt nem tudtam pontosan miért vagyok itt. Mármint az okát tudtam csak éppen azt nem, hogy mit fogok mondani. Mert mindent elszúrtam amikor megvédtem az egyik régi barátomat. De én szeretem Elevent. Így hát a szememet lehunyva nyomtam meg a csengőt.

-Mike te meg mit akarsz?-Kérdezte az ajtóban álló Max.

-Eleven itthon van?-Hagytam figyelmen kívűl a bunkó stílusát.

-Elment a házatokhoz beszélni veled.-Nevetett fel.

-Dehát én nem találkoztam vele az idefele utón.-Pörgettem vissza az emlékeimet.

-Az lehet de ő akkor is oda ment.-Adott logikus választ.

-Mindegy figyelj légyszi ne mond neki, hogy itt voltam mert valószínűleg megint én vagyok a hülye és bent ül a házban csak szimplán nem akar velem találkozni.-Legyintettem lemondóan majd elindultam hazafele.

Vajon Max igazat mondott? Járt a kérdés a fejemben. Ösztönösen megtorpantam. Körülnéztem majd azt hittem őt látom de hamar kiderült, hogy csak valaki más volt az. Ilyen az én szerencsém. Most azonban nem a bejárati ajtót használtam mint általában hanem most kivételesen a pince ajtón mentem be a házba. Amikor beléptem nagyon meglepődtem ugyanis Emma ült a kanapén.

-Te meg mit keresel itt?-Kérdeztem döbbenten.

-A szüleimmel elutazunk ide a Hawkins melletti nagyvárosba és ha már itt vagyunk gondoltam beugrom neked köszönni félő volt, hogy már elköltöztetek ebből a házból de azért ide jöttem és bevált.-Mosolygott rám.

-Emma figyelj nem járt itt a barátnőm Jane?- Néztem félve a lányra.

-Nem járt itt senki.-Erősítette meg a szavamat.

-Értem tehát nem járt itt senki.-Meredtem magam elé.

-Mike már mondtam nem járt itt senki.-Nyomatékosította az információt.

-Miért kérded talán összevesztetek?-Érdeklődött.

-Lényegtelen.-Dobtam le magamat a kanapéra.

(Will)

-Ki kell tlaálnunk valamit.-Mondtam a velem szemben ülő Lucasnak és Dustinnak.

-Ki bizony.-Értett egyet Dustin.

-Ez így nem mehet tovább három hete kerülgetik egymást mi pedig nem tudunk ketté szakadni és bármennyire is Mike mellett van a helyünk én ott voltam és Emma tényleg rástartolt Mikera de csak úgy finoman.-Mondtam.

-Tehát akkor Elevennek igaza van.-Értette meg Lucas.

-Igen de akkor már ne feledjük Christ szóval ebben a vitában mindenkinek igaza van.-Fogta a fejét Dustin a hetek alatt már sokadszorra ugyanis nem tudtuk, hogyan oldjuk meg a problémát.

-Valahogy össze kéne hívnunk őket.-Töprengtem.

-Ha három hét alatt nem találkoztak megoldják ezt most is.-Vágta rá kapásból Lucas.

-Ez igaz.-Értettem meg.

(Lucas)

-Mi lenne ha azt mondanánk, hogy Will megint érezte a Demogorgont akkor biztosan mindketten idejönnének elvégre az egy elég fontos ügy lenne.-Dobtam fel egy ötletet.

-Semmi bonyodalom tökéletes megoldás.-Jelezte tetszését Dustin.

-Bezárhatnánk őket a szobák valamelyikébe.-Tettem hozzá a tervhez.

-Ahonnan csak úgy jöhetnek ki ha ki vannak békülve.-Fejezte be a gondolatomat Dustin.

-Jó de most csak úgy hívjuk fel őket?-Kérdeztem.

-Nem inkább délután elvégre ez most elég feltűnő lenne.-Szólt Lucas.

-Igazatok van akkor mondjuk addig legyünk kicsit titokzatosak.-Ajánlotta Dustin.

-Hülye vagy minek legyün titokzatosak ha egyszer úgyse látnak.-Vette el az ötletet Lucas.

-Jó ez igaz.-Tette túl magát az eseményeken Dustin.

-Hívjuk csak fel őket szerintem inkább most.-Tettem pontot az ügy végére.

(El)

-Az a csaj nyitott ajtót és azt mondta, hogy Mikeal mennek a plázába.-Töröltem le ismét egy könnycseppet az arcomról immár sokadszorra.

-Ezt a szemetet aztán még van bőr a képén idejönni.-Dühöngött Max.

-Mi?-Néztem rá értetlenül mert ezt a részletet nem említette.

-Mike itt volt de amikor azt mondtam, hogy náluk vagy akkor csak legyintett egyet meg azt mondta, hogy biztosan csak itt bent ülsz mert nem akarsz vele beszélni.-Ismertette velem a dolgokat Max.

-Jobb is így érted nem is szakítottunk és ő meg már randizgat.-Ültem le idegesen egy párnával a kezemben amikor megszólalt a telefon amit én vettem fel.

-Haló.-Vettem fela készüléket.

-Max figyelj egy fontos dolgot kell mondanunk.-Közölte Lucas.

-Fiúk várjatok nem Max vagyok hanem El.-Világosítottam fel őket.

-Oh az még jobb figyelj történt egy dolog.-Hallottam meg feszült hangját.

-Mi történt?-Kérdeztem aggódva.

-Will érezte a Demokutyát.-Suttogta.

-Úristen oda megyünk.-Tettem le a telefont.

-Mi hova megyünk?-Ült értetlenűl a lány.

-Will érezte a Demogorgont.-Feleltem.

-Dehát kinyírtuk nem?-Kérdezte.

-Ezekszerint nem.-Vettem fel gyorsan a cipőmet.

(Mike)

-Wheeler lakás.-Vettem fel unalmasan a telefont.

-Mike vörösz kód ismétlem életbe lépett a vörösz kód.-Kiabált Dustin.

-Mi miért?-Jutott hirtelen eszembe.

-Will érezte a Demoizét.-Adott választ.

-Basszus Byers és Nancy lakás fél óra múlva?-Tudakoltam az infót.

-Igen de siess.-Tette le a telefont.

-El kell menned.-Jelentettem be Emmának.

-Mi mégis miért?-Kérdezte hisztis hangon.

-Nem mondhatom el csak menj.-Löktem ki a hátsóajtón a már idegesítő lányt.

A házból kilépve azonnal kulcsrazártam az ajtót majd felpattantam a biciklimre és megsem álltam Nancyék házáig. Már jól ismertem a járást. Nem kellett senkinek bemutatnia. Így kicsit csapzott am levegő után kapkodva érkeztem meg.

-Megjöttem.-Üdvözöltem mindenkit egy pacsival azonban El előtt megtorpantam.

-Szia.-Köszöntem neki kissé kínosan.

-Hello.-Üdvözölt érzelemmentesen.

Gyönyörű haja mint mindig hullámok van omlott a vállára barna szemei csak úgy csillogtak azonban rám teljesen idegesen vagy pedig hidegen nézett.

-Srácok bemennétek Jonathan szobájába?-Zökkentettek ki a bambulásból.

-Persze.-Feleltem majd magam elé engedve Elt bementünk Jonathan szobájába.

-Miért van itt ez a sok kaja?-Kérdezte El az asztalra nézve.

-Bocsi.-Mondták majd becsapták az ajtót.

(El)

Igazság szerint egyikünk sem próbálkozott kimenni pedig én egy másodperc alatt kijuthattam volna de nem akartam tudtam miért zártak be minket ide úgy ahogy ezt Mike is. Le szerettem volna zárni ezt. Mármint ha neki így jó akkor elfogadom ezt. Nyugodtan randizgasson bárkivel. Azt akartam hinni, hogy nem érdekel azonban legbelűl tudtam, hogy másra se vágyom csak a csókjára.

Sziasztok ez lenne a következő rész aminek egy külön története van ugyanis hajnali ötkor kezdtem el írni szóval remélem tetszik.