(El)

-Eleven kérlek ne haragudj én nem akartam rosszat.-Szomorodott el One.

-Mi One nem tettél semmi rosszat csak gondolkodtam.-Vallottam be őszintén.

-Mégis min?-Nézett kérdőn.

-Hát, hogy haragudtam Hoppra amiért szólt Mikenak de azt te is hallottad és most rájöttem, hogy ha nem ilyen vigyázatos vagy nem is tudom ezt miként kell mondani akkor most azzal a szemétládával járnék.-Vázoltam fel az életem másképpen alakulását.

-Eleven az életed a lehető legjobban alakult.-Ismerte be a helyzetemet.

-Ez eléggé igaz csak tudod fura így a dolgok mögé látni.-Nevettem el magam kínosan.

-Nekem ilyen az életem.-Tárta szét a karját.

-Sajnálom.-Mondtam teljesen őszintén.

-Nem a te hibád és érdekelne a story, hogy Mikeban mi olyan nagy szám mert valaminek kell benne lenni ha elrabolta a szívedet vagy tévedek?-Ült le az ágyamra.

-Mikeban az a jó, hogy ő mindig őszinte velem vagyis csak egyszer nem volt velem az na meg persze ő volt az első ember aki mellettem állt befogadott és gondoskodott rólam.-Válaszoltam.

-Akkor biztos jó fej lehet.-Kezdett el felvidítani One.

-Igen az na meg persze vicces is.-Húztam mosolyra a számat.

                               (Mike)

,,-Különben is ő a barátnőm.-Puffogtam.

-Megértettük.-Hátrált Dustin egy lépést."

-Még jó, hogy megértitek.-Vágódtam hanyatt az ágyon.

-De Mike egyvalamit elfelejtesz.-Figyelmeztetett Lucas.

-Mégis mit?-Kérdeztem haragosan.

-Amikor mi Willt kerestük ott volt nekünk El.-Felelte.

-Igazatok van de akkor mit csináljunk?-Kérdeztem kétségbeesetten.

-Mike várnunk kell jelen pillanatban csak ennyit tehetünk.-Skandálták egyszerre.

-Talán igazatok van.-Ismertem be.

Pár óra múlva már biztosan tudtam......

-Wheeler beszélhetnénk.-Nyitott be az ajtón Hopper mire én felültem az ágyon és bólintottam majd elindultam Hopper után aki benyitott a szobájukba.

-Igen?-Kérdeztem félve mindig ez van amikor vele beszélgetek.

-Lehet, hogy ma ellátogat hozzánk Chris de arra kérlek semmilyen meggondolatlanságot ne kövess el itt gondolok arra, hogy mondjuk ne üsd le ha nem muszáj.-Mondta.

-Rendben.-Helyeseltem azon nyomban.

-Lenne itt még egy valami van valami terved?-Kérdezte.

-Hát persze, hogy van.-Mondtam.

(El)

Oneal mi teljesen megértjük egymást de úgy igazán. Mert hát ő is olyan mint én. Kicsit sem normális. Vagyis én mostmár félig az vagyok de ettől most tekintsünk el. Mi ketten szerencsére pont úgy tudtunk beszélgetni mintha ezer éve ismernénk egymást és hát én így is éreztem miközben vele beszélgettem. Persze azért eléggé hiányoztak a többiek is. Olyan 14:00 óra fele One kiment a szobámból vissza a sajátjába ugyanis elmondása szerint ebben az időben van az úgynevezett én ideje amikor csak alszik. Ezt szomorúan vettem tudomásul de megértettem. Legalább végre van egy olyan ember akivel itt bent jól érezhetem magam.

-Bejöhetek?-Kérdezte az ajtóban álló Chris.

-Ha tudod mit gyere nyugodtan.-Legyintettem.

-Csak gondoltam szólok, hogy most indulok Mikeékhoz.Ült le elég közel hozzám.

-Ha nem mehetek akkor igazából ez az információ nagyon felesleges.-Mondtam.

-Sajnálom.-Tetetett nagyon nagy művészi játékkal Chris.

-Tudom, hogy nem.-Láttam át a dolgokat.

-Nem ismersz rendesen ha ezt feltételezed rólam.-Szólt.

-Az egész laborosdit sem feltételeztem rólad.-Vallottam be.

-Pedig ez vagyok én.-Mutatott körbe.

-Dehogy vagy én sem vagyok az amit Brenner gondol csak irányít téged.-Kiabáltam az arcába.

-Mert bízom benne.-Fröcsögte a szavakat.

-Átver téged én nagyon jól tudom.-Idéztem föl az emlékeket.

(Mike)

Pár óra múlva csöngettek is mire mi mindannyian az én tervem szerint egyszerűen lefogtuk a belépő Christ és egy székhez kötöztük. Lehet régimódi de bevált. Ezután már csak a kihallgatás volt hátra. De mi mit sem sejtve vágtunk bele.

-Akkor beszélj Chris vagy követem belőled a szavakat.-Fenyegetőzött Hopper.

-Nem beszélek nyugodtan üss csak meg.-Mondta gúnyosan.

-Nekünk csak egy hívásba kerül és ez az egész világ amit ti építettetek Brenerrel össze fog dőlni mert én tudok olyan dolgokat a laborról amik lehet nem szivároghatnak ki dehát ki tudja.-Mondta tovább Hopper.

-Hah persze.-Nézett továbbra is Chris a távolba.

El eltűnésének 5. napja:

-Van egy utolsó esélyed még mielőtt begurulok.-Idegbetegeskedett Hopper. Mindhiába. Már négy napja ez megy. Nem mond semmit mi pedig fenyegetőzünk. Már rutin szerűnek mondanám. Viszont remélem Brenneréknél is ilyen unalmasan teltek el ezek a napok.

-Rendben de már késő.-Vallott színt Chris.

-Mi az, hogy már késő?-Ordítottam fel majd hirtelen lendülettől fogva felpofoztam az előttem ülő Christ akinek azon nyomban vérezni kezdett az orra.

-Wheeler mit beszéltünk meg?-Neheztelt rám.

-Na ne mond, hogy ez már nem járt ki neki.-Vágtam vissza.

-Na jó igazad van egyébként szép ütés.-Adott pacsit.

-Köszönöm.-Hajoltam meg csak úgy viccből.

-Akkor mondjam az infót?-Kérdezte unottan Chris.

-Megtisztelnél.-Szólalt meg gúnyosan Hopper.

-Van egy raktár a sugarstreet sarkán na ott van de már ott van az agymosó.-Felelte.

-A mi mosó azonnal induljunk.-Pattant fel Hopper majd beszállt a kocsiba a nyomában a még mindig sokkos állapotban lévő többiekkel és természetesen velem is.

Majd elindultunk.......

(El)
Ma van az a bizonyos nap. Ma jön az agymosó. Igaz Chris már négy napja nem tért vissza de úgy tűnik nem beszélt senkinek. Ami az én agyam vesztét okozza.

-Készen állsz?-Lépett be a szobába Brenner.

-Erre készen lehet állni?-Kérdeztem Vissza.

-Igazad van de gondolj szép emlékekre és akkor biztos mindig az fog az agyadban járni nem pedig butaságok élvezd ki az életed azon részét amire emlékezni fogsz vagyis amire emlékeztél.-Válaszolt.

-Próbálok de nem nagyon megy.-Sírtam el magam már sokadjára.

-Nyugi.-Simította meg a hajamat Brenner.

-Az utolsó gondolatmeneteimet lehetne egyedül?-Kérdeztem

-Persze.-Lépett ki az ajtón Brenner.

(Mike)

Szélsebesen száguldottunk az úton akadályt nem ismerve.

-Itt vagyunk!-Pattant ki a kocsiból Hopper.

-Merre jutunk be?-Kérdeztem Christ.

-A főbejáraton inkább ne sétáljatok be.-Utasított.

-Ha most nem segítesz akkor Eleven rád sem fog emlékezni.-Tette fel mutatóujját Hopper.

-Pontosan.-Szólt Lucas.

-Na merre van az a rohadt ajtó?-Kezdett toporzékolni Max.

-Mond már.-Kiabált mostmár Dustin is.

-Le kell menni a csatornába és ott van egy csapóajtó szerűség pontosan egy szellőző nyílás ott fel kell mászni és akkor kikerültök a hangárba.-Mondta az utat Chris.

-Téged itt hagyunk nehogy valami galibát okozz.-Bilincselte meg Hopper Christ az egyik villanyoszlopnak döntve nehogy véletlenül szabadulni tudjon.

Mi pedig elindultunk a csatornába.

(El)

Éppen a nagy terem felé vezetett szorosan maga mellett tartva Brenner amikor rossz érzés fogott el nagyon rossz nem tudom miért ès hogyan de ott volt bennem és nagyon nem tetszett.

-Kedves Eleven most itt maradsz mindjárt jön a doki.-Lökött egy székre Brenner.

-Értettem.-Kezdtem fészkelődni a széken. A szellőzőnyílásból éles zaj hallatszott amit elengedtem a fülem mellett mert most nagyobb problémáim voltak annál.

-Eleven bemutatom neked Dr.Ovbi ő lesz az orvos aki segít felejteni.-Tapsolt egyet.

-Üdvözlöm önt kisasszony kérem lazuljon el.-Tette le a táskáját egy kis asztalra.

(Mike)

A csatorna elég ismerős volt vagyis inkább hasonló mint amikor a Demogorgonokat üldöztük. Ezt meg is említettem a srácoknak akik csak motyogtak egy Jajj de jó félét. Na akkor már egyre jobban közeledtünk a fedél felé. Én pedig egyre jobban izgultam.

-Ez nem nyílik.-Ugrott le a kis kaparásunkról Hopper idegesen.

-Várjatok csak én nálam mindig van csavarhúzó.-Vett elő Dustin a táskájából egyet.

-Ezt normál körülmények között furcsállnám de így most átsiklok efelett.-Legyintett.

(El)

-Először egy kis altatót fogsz kapni.-Kezdte el tölteni a kis tartályt.

-Kérem ne.-Csuktam be erősen a szememet.

-Muszáj lesz Eleven sajnálom.-Hajtotta le a fejét Brenner.

A tűt a férfi már a kezem felé tartotta amikor hangos reccsenéssel a földre hullott a csatornafedél és Mike ugrott ki rajta nyomában mindenkivel. Ott állt szeme alatt óriási karikákkal.. Olyan aranyosan nézett ki. Ahogy rám pillantott majdnem elolvadtam.

Olvassátok sok szeretettel.