(El)

Reggel eléggé kipihenten ébredtem csupa jó dolgot várva a mai naptól.. Így hát boldogan indultam le a lépcsőn. Egyenesen a nappaliba indultam egy kicsit tvzni. Azonban Will már ott ült egy aktuális műsort nézve.

-Jó reggelt.-Köszöntem neki.

-Neked is.-Ásított egy hatalmasat.

-Mi megy most?-Érdeklődtem.

-Jelen pillanatban egy reklám.-Felelte frappánsan.

-Nagyon vicces.-Mondtam cinikusan.

-Egyébként nem tudom szólt e neked Mike de ma átjön olyan kilenc fele.-Mondta rezzenéstelen arccal Will.

-A mozi óta nem beszéltünk.-Legyintettem.

-Hát akkor lesz alkalmatok.-Felelte.

-Persze lenne csak az a helyzet, hogy találkozóm van valakivel.-Bólintottam.

-A parkban igaz?-Megfordultam és a lépcsőn lefele jövő Hoppert láttam meg.

-Igen ott.-Gondolkodtam.

                                 (Mike)

Az ajtó előtt állva vettem egy mély levegőt majd megnyomtam a csengőt utána pedig egy kulcs motoszkálását hallottam meg a zárnál amiből arra következtettem, hogy már nyitják is azt ajtót.

-Szia Will.-Adtam pacsit a legjobb barátomnak.

-Mike szia.-Invitált beljebb.

-El merre van?-Kérdeztem suttogva.

-Fent van szóval nem hall téged.-Adta a tudtomra.

-Szerintem felmegyek és köszönök neki.-Határoztam el magam.

-Vagy nem kell mert már jön is.-Vágta rá egyből Will miután becsukta az ajtót.

-Jó reggelt.-Köszöntöttem a barátnőmet aki a korai időpont ellenére nagyon jól nézett ki.

-Neked is.-Mondta majd átölelt körbenézett és puszit nyomott  az arcomra.

-Az a helyzet, hogy most Willhez jöttem.-Szólaltam meg.

-Rendben.-Vonta meg a vállát majd ellépve előlem a konyhába ment.

Ezen eléggé meglepődtem de azért próbáltam figyelmen kívűl hagyni amikor is Willel együtt felvonultunk a szobájába megvitatni a dolgokat vagyis valami olyasmi.

-Láttad ezt?-Kérdeztem.

-Nem tudom most egész pontosan mire gondolsz.-Rázta a fejét.

-Hát arra, hogy tulajdonképpen le se szart.-Feleltem.

-Ő lány és a lányok már csak ilyenek.-Intézte el Will ezt a témát ennyivel.

-Szerintem ennek a randijához van köze.-Jutott eszembe.

-Viszont nekem meg van egy konkrét tervem találgatások nélkül.-Higasztott le Will.

-És mégis mi lenne az?-Tettem fel a kérdést.

-Hallottam, hogy El és az a valaki a parkba mennek szóval arra gondoltam, hogy.-Kezdte.

-Követhetnénk őket.-Ugrott be az ötlet.

-Na igen ezt szerettem volna mondani.-Biggyesztette le a száját Will.

                                  (El)

Éppen a hajamat fésültem amikor Mike belépett a szobában nagy mosollyal az arcán.

-Akkor mi a mai program?-Kérdezte a barátom mögém állva.

-Nemsokára el kell mennem itthonról aztán még nem tudom.-Fordultam vele szembe.

-Szeretlek ugye tudod?-Kérdezte.

-Én is téged.-Válaszoltam neki majd megcsókoltam.

Mire ő egy kicsit megemelt én pedig persze azonnal a dereka köré fontam a lábaimat Mike egyszer csak lefektetett az ágyamra a csókjaink egyre érzelmesebbek  lettek egyszer csak elkezdtem finoman lehúzni a pólóját amit gyorsan le is dobott magáról majd az én pólóját is lehúzva mindketten eldobtuk a vékony darabot.

-El beszélhetnénk?-Kopogott be a szobába Hopper.

-Igen.-Ültem fel azonnal az ágyon keresve a pólómat amit gyorsan megpillantottam.

-Akkor kinyithatnád.-Tanácsolta.

-Pillanat.-Húztam fel magamra a pólót.

-Mike is itt van?-Kaptam a következő kérdést.

-Igen itt.-Feleltem majd kinyitottam az ajtót ekkor Mike már a szoba másik felében ült.

-Az erőddel is kinyithattad volna.-Rántotta meg a vállát Hopper.

-Nem szeretném feleslegesen használni.-Találtam indokot azonnal.

-Ez mondjuk érthető.-Mondta Hopper.

-Miről szeretnél beszélni?-Érdeklődtem Mikera pillantva aki fordítva vette fel a pólóját.

-Nem lényeges majd megbeszéljük később egy dolog érdekelne.-Méregette furcsán a fiút.

-Hopper mondd nyugodtan.-Bíztattam.

-Mike miért nem tud felöltözni rendesen?-Kérdezte komolyan mire én csak nevettem.

-Reggel siettem mert Will azt mondta, hogy korán jöjjek.-Vonta meg a vállát.

-Akkor viszont ahogy látom rossz szobában vagy a csukott ajtó mögött.-Hangsúlyozott.

-Csak átjöttem köszönni.-Tette fel a kezét védekezően Mike.

-Hopper hagyd már őket kettesben.-Húzta ki a szobából Joyce Hoppert.

-Az ajtó maradjon nyitva.-Tette fel a mutatóujját Hopper.

-Ha akarjátok csukjátok be.-Legyintett Joyce.

-Rendben.-Mondtam majd a kezem kitételével becsuktam az ajtót.

-Tényleg meg kéne fordítanom ezt vagy le is vehetem és csinálhatnánk úgy mintha ez meg sem történt volna.-Szólalt meg Mike majd kibújt a pólójából legalábbis a kézrészéből így ott lógott az anyag a nyakában.

-Az tényleg jó lenne de nekem mennem kell.-Húztam el a számat.

-Figyelj mi lenne ha elmennék veled?-Tette a derekamra a kezét.

-Will miatt jöttél.-Álltam lábújhegyre majd megcsókoltam.

-Ezt tudom de.-Tárta szét a karját.

-Mike ne már egyébként indulok persze csak ha nem gond.-Bámultam rá unottan.

-Nekem nem.-Engedett előre.

-Köszönöm.-Mosolyogtam rá.

-El már mész is?-Lépett ki a szobájából Will.

-Igen szia öcsi.-Hívtam a becenevén amit tudom, hogy utál aztán megöleltem.

-Jó utat.-Engedett utamra gyorsan.

(Mike)

-Aztán úgy tesz mintha semmi nem történt volna megy a kis randijára.-Panaszkodtam.

-Nyugi Mike lehet rosszul hallottam.-Vetette fel ezt az opciót Will.

-Az lehetetlen de akkor kövessük a tervet.-Pattantam fel az eddigi helyemről.

-De ez nem túlzás mármint érted neki is van magánélete.-Próbált logikusan gondolkozni.

-Igen ezt nagyon jól tudom de ez most más.-Gondoltam át.

-Jajj ne már.-Rázta a fejét Will.

-Akkor most jössz vagy sem?-Kérdeztem meg.

-Ha azt hiszed itthon maradok jó hülye vagy.-Felelte azonnal.

-Tudtam én.-Figyelmeztettem.

-Hova?-Csukta be maga mögött a fürdőszoba ajtaját Joyce.

-Arra gondoltunk sétálunk egyet.-Találtam ki valamit.

-Siessetek vissza mert mindjárt kész az ebéd.-Mondta Joyce.

-Szerencsénk van mert a park innen gyalog öt percre van.-Informált Will.

-De miért ilyen közel jöttek?-Kerestem az értelmet.

-Na ez egy jó kérdés mármint én biztos a város másik felébe mentem volna.-Válaszolt Will.

-Hidd el én is.-Nevettem fel kínosan.

-Ott vannak.-Mutatott egy fiúra és egy lányra Will akik egy távolabbi padon ültek.

Természetesen mi mint szuper nyomozó kémek hátulról támadtunk és mindig megbújtunk egy fa vagy egy bokor mögött. Éppen milyen lehetőséget adott a természet. Legbelül reméltem, hogy nem El az. Dehát ki tudja lehet csak nem mer szakítani. Viszont ahogy közelebb értünk úgy vált számomra egyértelművé, hogy ő az.

-Ki vagy te szemét?-Húztam fel a pólójánál fogva a srácot és nagyon meglepődtem.

-Mike te meg mit keresel itt?-Értetlenkedett El.

-Téged csak tudod nem tudtam, hogy Dustinnal vagy együtt.-Borultam ki.

Huhh hát elhoztam egy újabb részt ami remélem tetszik nektek.