(El)

Volt ott mindenki 001-től egészen 019-ig. Egyszerűen nem tudtam ezt elhinni. Ennyi gyerek van vagyis volt még a laborban rajtam kívűl. Nem értettem, hogy őket én miért nem ismerem.

-Ez meg, hogy lehetséges?-Suttogtam magam elé meredve.

-Mármint mi?-Nézett érdeklődve Sarah.

-Hát az, hogy miért nem tudtam azt, hogy itt rajtam kívűl mások is vannak?-Feleltem.

-Mis sem tudtunk egymásról.-Ismertette velem a dolgokat.

-De mégis miért nem?-Kérdeztem.

-Ez egyszerű mert ha összefogunk simán kijuthatunk innen.-Rántotta meg a vállát.

-Most hol van Brenner?-Érdeklődtem.

-Valószínűleg a reggeli sétáján.-Válaszolt.

-Mindennap itt vagytok?-Tettem fel a következő kérdést.

-Igen de neked most menned kell te vagy az első szobában.-Szólt.

-Akkor holnap reggel ugyanitt.-Búcsúzkodtam majd visszarohantam a szobámba.

Arra gondoltam, hogyha Brenner észrevenne vajon mit tudna kezdeni ennyi gyerekkel? Valószínűleg mindent tud rólunk és így könnyű dolga lenne velünk. De ki tudja mit tenne. Én mondjuk biztos nem. A szobámban egy olyan fél órát ültem amikor is belépett.

-Jó reggelt Eleven, hogy aludtál?-Érdeklődött.

-Hát egészen jól de jobb lenne otthon.-Válaszoltam.

-Majd hazamehetsz.-Legyintett hanyagul.

-Vannak itt mások is?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Van egy fiú One.-Válaszolt.

-Ide hozhatnád.-Mondtam mellékesen.

-Rendben.-Forgatta meg a szemét majd elindult.

Egy egészen szimpatikus fiú lépett be a szobába mellette. Hasonlóan nézett ki mint Mike. Mármint a haja. Annyi különbséggel, hogy ő szőke volt.

-Nyugi ha kimész nem szökünk el.-Nevettem.

Majd Brenner kiment a szobából.

-Szia az én nevem Elven téged, hogy hívnak?-Érdeklődtem.

-One.-Suttogta alig hallhatóan de én tisztán értettem.

-És te honnan jöttél?-Kérdeztem.

-Árvaházból jöttem vagyis hoztak el.-Mondta.

-Árvaház?-Mondtam ki a még számomra ismeretlen szót.

-Még nem hallottál az árvaházról?-Vonta fel a szemöldökeit.

-Nem tudom mi azaz árvaház.-Néztem fel rá.

-Oké szóval az árvaház egy olyan hely ahová az olyan gyerekeket küldik akiknek nincsenek szülei vagy akiket a szüleik leadtak még a kórházban.-Mondta el nekem az árvaház fogalmát.

-Oh értem sajnálom de tényleg.-Görbítettem le a számat.

-Ha te nem árvaházból jöttél akkor honnan?-Érdeklődött.

-Ez egy elég hosszú történet.-Kezdtem bele minden elmesélésébe egyetlen részletet sem hagyva ki elvégre az egyik társam ül velem szemben így neki mindent elmondhatok.

-Wow várj szóval Mikeot nem bírja Hopper és emiatt ti egyszer szakítottatok?-Vesztette el a fonalat One ami miatt nem hibáztattam elég bonyolult éveken vagyok túl.

-Majdnem de igazából a baj az volt, hogy hazudott nekem.-Biccentettem oldalra egyet.

-De a fakunyhóban miért nem mondtad, hogy hallottál mindent?-Akadt fent egy részleten.

-Na ez egy jó kérdés fogalmam sincsen lehet nem éreztem helyénvalónak.-Vallottam be.

-De ez a történet akkor is aranyos.-Nézett boci szemekkel.

-Nekem mondod?-Kérdeztem vissza.

-Van valami aminek örültél azon az omniózus napon?-Nézett rám félénken.

-Habár nem tudom mit jelent az omniózus szó gondolom, hogy a szakításra gondolsz de egy valaminek örültem aznap kaptam meg Max barátságát.-Mosolyodtam el.

-Igen a szakításra gondoltam.-Szólt One.

-Egyébként azt a szakítást se vonnám vissza ha lehetne.

-Azt se néznéd meg, hogy milyen lenne ha nem lett volna az a szakítás?-Kérdezte.

-De lehet azt megtenném.-Bólogattam.

- Ha ezt el mondom arra fogsz gondolni, hogy akkor most miért vagyok itt.-Gondolkodott.

-Na mondd már.-Nevettem.

-Na szóval az van, hogy tudok utazni az időben.-Nyögte ki.

-Akkor jogos az amit mondtál.-Tűrtem egy hajtincset a fülem mögé.

-Tudod nem véglegesen tudom csinálni a dolgokat.-Mondta.

-Ezt, hogy érted?-Kérdeztem.

-Ha visszamegyek az időben és megváltoztatok valamit akkor az csak addig lesz úgy ameddig vissza nem jövök ha nagyon szeretném akkor ott is maradhatok de egy rossz mozdulat és minden megváltozik.-Mesélte.

-Akkor esetleg?-Utaltam arra, hogy mostmár kiváncsi vagyok.

-Mehetünk mármint ha Brenner nagyon akar vissza tud hozni minket.-Rántott fel az ágyról.

-Mehetünk?-Nézett mélyen a szemembe.

-Először lehetne, hogy egy a szakítás előtti napra megyünk vissza?-Kérdeztem meg.

-Hogy a viharba ne.-Fogta meg a kezemet majd Hopp ott termettünk az ágyam mellett.

-Mi okunk volt idejönni?-Kérdezte.

-Itt most bejön Hopper és utána elviszi Mikeot kiváncsi vagyok, hogy mit mond neki.-Nagyon izgatottan mondtam ezt ki mert tényleg eléggé kiváncsi voltam. Gyorsan el is mentünk. Vagyis elkísértük őket. Hát eléggé meglepett ha ezt tudom biztos nincsen szakítás.

-Mehetünk?-Keltett fel a sokkból One.

-Persze.-Válaszoltam.

-Van kérésed?-Kérdezte.

-Te kívülről figyelsz én pedig saját magam leszek.-Mondtam ki magabiztosan.

-Ez is volt az eredeti terv.-Ugrottunk az időben és hirtelen Max mellett találtam magam amint kifele megyünk a bevásárlóközpontból és megpillantjuk a fiúkat.

-Mit keresel itt?-Kérdezte Mike.

-Vásárolunk.-Néztem a földre.

-Na és ti mit kerestek itt nem beteg a nagyid?-Nézett kérdőn Max.

-De nagyon beteg.-Könyökölt bele a mellette állóba Mike.

-Igen szörnyen.-Helyeselt Lucas.

-Jöttünk ajándékot venni a nagyinak és neked de az én zsebpénzemből nem jön ki semmilyen ajándék ezért most haza indulunk aztán nem tudom mi lesz.-Nézett Mike bűnbánóan.

-Mike tudom, hogy hazudsz.-Eresztettem le a kezemet a fagyival együtt.

-Mi én.-Hüledezett gyorsan.

-De nem baj tudom miért teszed és ez a lényeg.-Léptem oda hozzá majd hosszasan megcsókoltam ő pedig mosolyogva viszonozta nekem.

-Mehetünk haza elvégre nem szabadna találkoznunk.-Mondta.

-Persze.-Bólintottam majd felültünk Mike bicajára.

-Ti nem jöttök?-Kérdezte Mike a többieket akik még mindig ott ácsorogtak.

-De megyünk.-Ült fel mindenki a biciklijére vagyis Max csakúgy mint én csak ő Lucas mögé. Egyszer csak minden elsötétült. Én pedig egy másik helyen találtam magam. A mostani házunkban. Örömmel léptem ki az ajtón majd hirtelen megtorpantam mert Chris állt velem szemben.

-Jane Hopp már lent vár rád.-Mosolygott rám Chris majd megpuszilta a számat.

-Mit keres itt Chris?-Értem le a lépcsőn.

-Mármint ezt, hogy érted ő a barátod.-Válaszolt Hopper.

-Hogy mi?-Ijedtem meg.

-Baj van?-Kérdezte apa.

-Nem nincs.-Hazudtam szemrebbenés nélkül. Ismét sötétség majd most a laborban voltam Oneal szemben állva aki érdekesen nézett rám kicsit aggódó arccal.

-Jól vagy?-Lépett közelebb hozzám.

-Igen de mi történt?-Kérdeztem.

-Mivel nem történt meg a szakítás elmentél a csapattal de mikor hazaértél Hopper rájött mindenre így eltiltott Miketól te pedig szót fogadtál meg tulajdonképpen az apukád kamuzott és a barátod helyett szakított veled ennyi történt de ha szeretnék megnézheted magad.-Invitált egy újabb utazásra.

-Inkább nem nézném meg de köszi mindent.-Hátráltam

Ez a legújabb rész.