(El)

-Egy másodperc alatt ki tudom nyitni ha szeretnéd.-Árultam el.

-Nem szükséges.-Rázta a fejét.

-Bocsi csak azt hittem sietsz vagy valami.-Mondtam.

-Miért kéne sietnem?-Nézett kérdőn.

-Talán az új barátnődhöz mert már biztos nagyon hiányol.-Mondtam gúnyosan.

-El nem is szakítottunk meg semmi, meg különben is miért lenne új barátnőm?-Tette fel ironikusan a kérdést ami érdekes.

-Hát Emma amikor ott voltam ő mondta, hogy fürdesz mert mentek a plázába.-Árultam el.

-Emma és köztem még mindig nincsen semmi és különben is Emma azt mondta nekem, hogy nem voltál ott de viszont amikor én nálad voltam akkor Max azt mondta.-Kezdte el de én félbeszakítottam.

-Várj te voltál Maxnél?-Akadtam fent ezen a kis részleten.

-Igen de szóltam Maxnek, hogy ne szóljon mert azt hittem csak nem akarsz látni.-Magyarázta.

-Oh értem.-Értettem meg aztán egy picit elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz?-Kérdezte Mike.

-Semmin csak tudod á hagyjuk.-Legyintettem.

-Engem érdekel.-Dőlt el az ágyon.

-Tényleg?-Kérdeztem egyre nagyobb vigyorral az arcomon.

-Persze.-Ült fel majd megfogta az arcomat és szorosan magához húzva megcsókolt.

                                 (Mike)

A csókjaink egymás után követték a másikat ez az El apja által egyszerűen ,,sohasem hagyják abba a csókolózást pillanat volt." Ez volt a mi békülésünk. Három felesleges hét egymás nélkül. Emiatt a kis semmiség miatt.

-Huhh bocsi.-Takarta el a szemét a belépő Jonathan mire El gyorsan elszakadt tőlem majd a sarokba ugrott és szégyenlősen nézte a földet.

-Semmi gond már úgyis menni készültünk.-Túrtam a hajamba zavartan.

-A zárt ajtón át?-Értetlenkedett Jonathan.

-Képesség.-Suttogta a már régóta hallgató El.

-Ja értem akkor nem szólok Hoppernek.-Mondta csak úgy mellékesen.

-Azt  megköszönném.-Szóltam halkan.

-Nyugi skacok amúgy sem akartam szólni neki mert ismerem és Mike valószínűleg már nem élne de ki tudja minden ember változik.-Vonta meg vállait.

-Ezzel megnyugtattál.-Motyogtam.

-Élve jobban szeretlek.-Lépett mögém El majd puszit nyomott a számra.

-Mindent értek.-Bólintottam majd felkaptam a hátamra és így rohantam le vele a lépcsőn.

-Mike Wheeler azonnal tegyél le.-Nevetett miközben bökdöste a vállamat.

-Ezennel megjöttünk kedves El Hopper.-Tettem le.

-Köszönöm a fuvart.-Kaptam puszit Eltől miközben karjaimat a dereka köré fontam.

-Szóval Szent a béke?-Kérdezte Will.

-Párterápia? Forduljanak hozzám.-Forgott Lucas majd pisztolyt mutatott.

-Köszönjük.-Mondta El mire a többiek meghajoltak.

-Na és milyen volt ott bent?-Nézett kérdőn Max.

-Hát jót tett az egész dolog mármint a bezártság.-Válaszoltam.

-Na annak örülünk.-Lelkendeztek a többiek.

-Ünnepelünk?-Kérdezte meg végül Will.

-Irány a Schops Ahoy!-Indult meg Lucas.

-Menjünk.-Fogta meg barátja kezét Max.

(El)

A plázába menet végigbeszélgettük az egyébként unalmas utat majd amikor megérkeztünk mosolyogva néztünk a pláza bejáratára.

-Hogy is volt az a mondat?-Kérdezte nevetve Max mire mind elnevettük magunkat.

-Doblak a francba.-Elevenítette fel Mike a régi emléket.

-Utána emlékszel mit csináltunk?-Nézett rám Max.

-Hát persze magazin fiúkat nézegettünk.-Jutott eszembe az emlék.

-Várj mi az akkor volt?-Gondolkodott Max.

-Igen pontosan.-Válaszoltam nyomban.

-Várj miket nézegettetek?-Fordult felénk Lucas és Mike.

-Hát eléggé helyes dolgokat.-Csípte le a mondat végét Max.

-Azt ne tudjátok meg.-Szálltam be a szivatásba.

-Megvan még az a magazin?-Kapcsolt rögtön a másik lány.

-Nem tudom biztos ilyeneket csal nem dobunk ki.-Mondtam komoly arccal.

-Ezt hagyjátok abba.-Fújt egy nagyot Lucas.

-Cuki vagy amikor féltékeny vagy.-Csattant el egy puszi a már régóta hallgató Mike arcán.

-Mi én nem vagyok féltékeny.-Tagadta.

-Persze és Lucas sem.-Rázta a fejét Max miközben a barátját nézte az újságosnál aki éppen a lány magazinokat nézte akihez hamar csatlakozott Mike is ezen persze Will és Dustin jót nevetett.

-Ott van Emma.-Böktem az egyik üzlet felé ahol ott állt.

-További jó keresést mi addig benézünk az egyik üzletbe.-Nevetett Max.

-A barátok nem hazudnak.-Léptem oda Emma elé.

-Nem vagyunk barátok.-Mondta és még csak rám se nézett.

-Emma te történetesen a barátom egyik barátja voltál szóval őszintén ez mire volt jó?-Tártam szét a karomat mert nem sejtettem semmit azt hiszem.

-Mert hozzám sokkal jobban illik mint hozzád.-Húzta gúnyos mosolyra a száját.

-Igazán-Döntöttem oldalra a fejemet ami miatt Emma táskája millió darabra hullott a földön.

-Mit műveltél?-Kapott hiszti rohamot.

-Én igazán semmit csak itt álltam.-Tettem fel védekezően a kezeimet majd kisétáltunk.

-Wow ez elég jó volt csajszi.-Adott pacsit Max.

-Csak a dolgomat végeztem.-Játszottam a szerepem.

(Mike)

-Lucas szerintem adjuk fel különben is az már egy éve volt.-Hagytam fel a kereséssel.

-Remélem kiszórakoztátok magatokat.-Nézett idegesen a két fiúra Lucas.

-Hálásak vagyunk eme csodás szórakozásért.-Mondott köszönetet Dustin.

-Igazán viccesek vagytok.-Forgatta a szememet.

-De hol vannak a lányok?-Kérdezte Will.

-Valahol itt.-Adtam cseppet sem logikus választ.

-Itt vagyunk.-Jött hozzánk El és Max.

-Mehetünk?-Tartottam a kezemet El felé.

-Persze.-Mosolygott rám kedvesen a barátnőm.

-Egyébként merre mentetek?-Érdeklődtem.

-Az mellékes.-Szólaltak meg gyanúsan egyszerre.

-Ha Emmát még mindig otthon találom akkor biztosan feljelentem.-Határoztam el magam.

-Tedd azt.-Bíztattak a többiek.

Viszonylag gyorsan felértünk az emeleti folyosókra ahol kiválasztottuk a fagyi ízeinket. Így a desszerttel a kezünkben indultunk el. Azonban ki nem mehettünk mert ott túl meleg lett volna és elolvadnak a desszertjeink. Ezért választottuk a benti padok egyikét ami a desszerteknek is megfelelő hely volt. Így voltunk ott mi hatan plusz a desszertek.

-Basszus.-Nézett Dustin az órájára.

-Mi történt?-Kérdeztem tőle.

-Willel hivatalosak vagyunk egy iskolai klub mostani gyűlésére.-Rohantak el a fiúk.

-Ha nem bánjátok mi pedig szeretnénk egy kicsit kettesben lenni.-Indult el a másik páros.

-Sziasztok.-Intettünk utánuk.

-Hello.-Köszöntek vissza.

-Azon gondolkoztam, hogy ezt vajon direkt csináltáke vagy sem.-Avattam be az agyamba.

-Nem is tudom.-Adott csókot El.

(El)

-Tiéd az elsőbbség.-Nyitotta ki előttem az ajtót Mike majd megvárta ameddig bemegyek.

-Azta micsoda úriemberrel van dolgom.-Néztem körbe a már ismerős ház előszobájában.

-Szerintem még nincs itthon senki.-Tette bele a kulcsát az egyik szekrényen lévő tálba.

-Csak le ne bukjunk Mike végülis csak évek óta járunk.-Tártam szét a karomat egy kicsit megsértődve.

-El én nem úgy gondoltam, ha szeretnéd akár várhatsz is ameddig meg nem jön anya apa meg Holly.-Vetette fel az ötletet amire mosoly húzódott a szám.

-Nem szeretném semmiképp se rád erőltetni.-Tiltakoztam.

-Tudod nagyon jól, hogy ez nem erőltetés és ennek már tényleg ideje van.-Mosolyodott el hirtelen mire meg szerettem volna csókolni.

-Ezt a lépcsőt már ismered igaz?-Indult el a szobája felé.

-Igen.-Néztem mélyen a szemébe majd hosszasan megcsókolt.

A csókjai egymást váltották amikor valószínűleg nem hallottuk az ajtó nyílódását illetve annak a csukódását ami azt jelezte, hogy valaki jött.

-Anya ki ő?-Szólalt meg egy hang mellőlünk mire mindketten odakaptuk a fejünket.

-Nem tudom Holly de tényleg Michael ki ez a lány?-Nézett kérdőn Mike anyukája.