- Hát én ezt nem hiszem el! - háborgott Jongin, miközben Chanyeollal az oldalán sétált a kampuszról kifelé vezető úton. - Végre megtalálom a tökéletes embert, erre kiderül, hogy ő Baekhyun kis cserediákja. Tulajdonképpen olyan, mintha a gyereke lenne.

- Nem a gyereke, azon úgy igazán kiakadnék - morogta Chanyeol, akinek az előző napi eseménysorozat jelentősen rányomta a bélyegét a hangulatára.

Az évek során egészen erősen tudatosult benne, hogy Baekhyun semmi többet nem lát benne egy nagyon jó barátnál. Mégsem gondolta volna, hogy a fiúnak egyszer csak kedve támad asszisztálni a nem létező szerelmi életében. Az egész helyzet nevetséges volt. Nem arról volt szó, hogy elvárta tőle, hogy viszonozza az érzéseit, az mégis tagadhatatlan volt, hogy Baekhyun ezzel az ötletével hatalmas pofont adott Chanyeol egójának.

Persze nem szándékosan. Baekhyun a legkevésbé sem volt rossz szándékú ember, csak - ahogy Sehun mondaná - menthetetlenül idióta.

- De nem baj, Chanyeol, akkor is megszerezzük neked Do Kyungsoot - váltott át hirtelen pozitív hangnembe Jongin, miközben bizakodva átkarolta barátja vállát. - Ha kerítő kell, én vagyok a megfelelő ember. Profi vagyok a témában.

- Igen, volt alkalmam megtapasztalni a szakértelmedet - válaszolta Chanyeol unottan, Jongin pedig büszkén bólogatott, természetesen meg sem érezve a cinizmust a másik hangjában.

Chanyeol beletörődő mosollyal az arcán, alig láthatóan megrázta a fejét, és nyugtázta magában, hogy egyik barátja sem éppen normális, de Jongin különösen nehéz eset még közöttük is.

Nagyjából egy percig csendben sétáltak, mikor Jongin egyszer csak úgy oldalba könyökölte Chanyeolt, hogy körülbelül négy bordája szakadt le ott helyben.

- Hé - suttogta Jongin, még mielőtt Chanyeol bosszúból belökhette volna a legközelebbi bokorba. - Célpont 12 óránál.

Chanyeol először nem értette, hogy Jongin miért beszél úgy, mint a legújabb James Bond film főszereplője, de aztán ahogy felkapta a fejét, kicsit előrébb megpillantotta Baekhyunt és Do Kyungsoot, ahogy éppen az egyik épület ajtaján jöttek ki.

Chanyeol akárhogy próbált küzdeni ellene, az agya most is kizárt mindent Baekhyunon kívül, mint mindig, mikor meglátta. Baekhyun kézfeje teljesen eltűnt a dzsekije ujjában, arca pedig alig látszott ki hatalmas sála mögül. Chanyeol nagyon jól tudta, hogy Baekhyun a legfázósabb emberi lény a földön, mégis muszáj volt elmosolyodnia azon, hogy ő az egyetlen, aki eszkimónak van öltözve szeptember közepén.

Baekhyun mosolyogva hallgatta Kyungsoot, aki szintén jókedvűen magyarázott neki valamiről. Látszólag nagyon el voltak melyedve a beszélgetésben, hiszen észre sem vették, ahogy Jongin és Chanyeol pár méterről bámulja őket.

- Na, gyere barátom, készítsd a sármodat, most odamegyünk - mondta Jongin, majd megragadta Chanyeolt, és vonszolni kezdte a többiek felé.

Chanyeol nem látta értelmét a tiltakozásnak, tekintve, hogy így is úgy is el kellett volna menniük a két fiú mellett, ha ki akartak jutni a kampuszról. Másrészt Baekhyun abban a pillanatban vette észre őket, amint elindultak feléjük. Ahogy a tekintete megtalálta Chanyeolét Kyungsoo válla fölött, az arca azonnal felragyogott, ő maga pedig heves integetésbe kezdett, amit Chanyeol betudott annak, hogy Baekhyunban is legalább annyira tombol a kerítő-ösztön, mint Jonginban.

- Üdvözletem - szólalt meg Jongin amint odaértek. - Szia Do Kyungsoo, Chanyeol nagyon örül, hogy újra láthat - nézett bele sokatmondóan a cserediák szemébe, miközben olyan közel hajolt hozzá, hogy nagyjából egy méterrel sértette meg a komfort zónáját.

Ezután oldalba bökte Chanyeolt, aki a várt nagy lelkesedés helyett azon gondolkozott, hogy vajon miért hívja Jongin Kyungsoot mindig a teljes nevén.

- Ó igen, helló - mosolyodott el Chanyeol udvariasan, mivel mindentől függetlenül nem akart bunkó lenni. - Tényleg örülök.

- Kyungsooval éppen enni indultunk - mondta Baekhyun csevegő hangnemben. - Nem akartok csatlakozni?

- Hát persze, hogy akarunk csatlakozni! - kiáltott fel Jongin kissé túl hevesen. - A számból vetted ki a szót - tette hozzá, mikor rájött, hogy Baekhyun már megint egy lépéssel előtte jár.

Fél óra múlva már a közeli pizzériában ültek, és várták, hogy a pincér kihozza az ételeiket. Bár ennek akkor már nyoma sem volt, Baekhyun és Jongin között kisebb háború alakult ki, melynek kirobbantó oka a helyválasztás volt. Jongin ugyanis mindenáron el akarta őket cipelni valami puccos, amolyan "gyertyafényes-romantikus" stílusú étterembe, mondván, hogy "az majd meghozza a kellő hangulatot a további történésekhez", Baekhyun pedig próbálta nem túl feltűnően lebeszélni erről, olyan ellenérveket sorolva, mint "ne essünk túlzásba" meg "ennek még nem jött el az ideje".

Chanyeol nem tudta, hogy a mellette lépkedő Kyungsoo mennyit ért ebből a beszélgetésből, mindenesetre próbálta szóval tartani a fiút, miközben őszintén reménykedett abban, hogy semennyit.

Így kötöttek ki végül a pizzériában, amely egyfajta arany középút volt Baekhyun és Jongin elképzelései között. Nem mintha igazából számított volna, hogy hová ülnek be. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a "sors" majd szépen közbeszól, vagyis, hogy Baekhyun és Jongin rövid időn belül le fognak lépni. A négyből hárman ezt biztosan tudták, azonban Jongin minél többször nyilvánult meg, Chanyeol annál biztosabb volt benne, hogy Kyungsoo is sejti, mire megy ki a játék.

- Na és mondd csak Do Kyungsoo - hajolt közelebb Jongin a vele szemben ülő fiúhoz. - Szereted a zenét? - kérdezte titokzatosan.

- Igen, szeretem a zenét - válaszolta Kyungsoo, aki szemmel láthatóan jól szórakozott Jongin indokolatlan kérdésein.

- Hallod ezt Chanyeol? Ő is szereti! - lelkesedett Jongin. - Tudtad Do Kyungsoo, hogy Chanyeol három hangszeren is játszik? Dobol, gitározik, és zongorázik. Néha dalokat is ír. Tudod, ilyen szerelmeseket - nyomta meg az utolsó szót.

- Hát ez igazán... figyelemre méltó - bólogatott Kyungsoo, és megeresztett egy mosolyt Chanyeol felé.

Jongin villantott egy "ezt kapd ki"- féle vigyort Baekhyunra, aki azonban csak aggódva figyelte, ahogy a beszélgetés vészesen kínos irányba tart.

- Na és ti honnan ismeritek egymást? - érdeklődött Kyungsoo Baekhyunra és Chanyeolra nézve.

- Ó, mi már gyerekkorunk óta együtt vagyunk - mondta Baekhyun.

Az asztalnál kissé mindenki ledöbbent ezen a kijelentésen, és mikor rájött, hogy mit mondott, Baekhyun szeme is elkerekedett.

- Mármint nem úgy, mi nem... Szóval mi nem járunk, vagy ilyesmi, Chanyeol a legjobb barátom - javította ki magát kínosan nevetgélve, miközben szemmel láthatóan elpirult egy kicsit.

Chanyeol szája alig észrevehetően vékony vonallá szűkült, de az ő arca sem volt kevésbé vörös, mint Baekhyuné.

- Az nagyon fura lenne, nem igaz, Chan? - csapott egyet Baekhyun Chanyeol vállára haveri stílusban, mire a másik akarata ellenére is élesen szívta be a levegőt.

- Szörnyen fura lenne - nyögte ki végül, miközben abban reménykedett, hogy senki nem vette észre az idegességet a hangjában.

De ahogy az lenni szokott, Baekhyunon kívül mindenki észrevette, hogy mi történik: Jongin fájdalmas grimasszal az arcán nézett Chanyeolra, Kyungsoo pedig kissé zavarodottan kapkodta a tekintetét kettejük között, miközben kínos csönd ereszkedett rájuk.

Baekhyun kis ideig az ajkát beharapva gondolkozott, majd előkapta a mobilját, megnyitott egy üzenetet, - vagy legalábbis úgy tett - és olvasni kezdte.

- Ezt nem hiszem el - mondta, aztán olyan hirtelen pattant fel, hogy még Chanyeol is megijedt, pedig ő nagyon jól tudta, hogy mi fog történni. - Jongin, gyere, haza kell mennünk - jelentette ki, miközben magára rántotta a kabátját.

- Mi van? Minek? Még ki se hozták a kajámat - értetlenkedett Jongin.

- Sehun kizárta magát a lakásból, és be kellene engednünk.

- Miért nem engedi be Junmyeon?

- Mert neki estig órája van. Gyere már, Jongin - nézett rá Baekhyun jelentőségteljesen.

Itt egy kisebb néma párbeszéd következett kettejük között, mielőtt Jonginnak leesett volna a tantusz.

- Ó - mondta megvilágosodva. - Hát persze, hogy segítünk szegény Sehunnienak - bólogatott lelkesen, és ő is öltözni kezdett. - Hiszen mihez is kezdene, ha mi most nem lépnénk le innen, egyedül hagyva titeket, nem igaz? Chanyeol, majd hozd haza a pizzámat - mondta, aztán el is indult kifelé.

Baekhyun alig láthatóan megrázta a fejét, aztán mosolyogva Kyungsoohoz fordult.

- Ugye nem gond, ha Chanyeolra hagylak? Ő majd hazakísér.

- Persze, menj csak nyugodtan - mondta Kyungsoo kedvesen.

- Remek - vigyorodott el Baekhyun. - Holnap találkozunk, Kyungsoo, addig is jó szórakozást - intett egyet, aztán ő is elindult Jongin után.

Visszafordulva játékosan rákacsintott Chanyeolra, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött.

- Nos... - szólalt meg Kyungsoo pár másodperces hallgatás után. - Nehéz eset ez a Jongin, nem igaz?

- Nekem mondod? Azt se tudom, hogy minek barátkozom vele, de komolyan.

- Olyan, mint aki kávét iszik víz helyett - mondta Kyungsoo.

- Ne aggódj, ő már így született - nevetett fel Chanyeol, a másik pedig csatlakozott hozzá.

Ebben a pillanatban érkezett meg a pincér, ők pedig - miután egyetértettek abban, hogy mindketten farkaséhesek - azonnal enni kezdtek.

Az evéssel párhuzamosan viszonylag élénk beszélgetés bontakozott ki közöttük, Chanyeol pedig örült, hogy nem telepedett rájuk az a kínos csönd, amire számított. Kyungsoo nem beszélt sokat, viszont egyáltalán nem volt zárkózott, és mivel jó hallgatóságnak bizonyult, nagyon könnyű volt vele beszélgetni.

Miután megették a pizzájukat, és Chanyeol kötelességtudóan elcsomagoltatta Jonginét is, elindultak Kyungsoo kollégiuma felé.

Útközben is folytatták a beszélgetést. Kyungsoo beszélt az otthonáról, Chanyeol pedig vicces egyetemi történeteket mesélt neki, de olyan átlagos dolgokról is szó esett, mint a zene, a filmek, vagy az, hogy kinek melyik fagyi a kedvence.

- Köszönöm, hogy hazakísértél - mondta Kyungsoo, mikor a kollégium elé értek.

- Semmiség - felelte Chanyeol. - Hát... akkor én megyek is - mondta, miután mindketten vagy fél percig gondolkoztak azon, hogy mit kellene kezdeniük magukkal.

- Rendben van, majd még találkozunk - intett egyet Kyungsoo, aztán elindult a kollégium ajtaja felé.

- Igen, mindenképpen - bólintott Chanyeol a fiú távolodó alakját nézve.

Ekkor hirtelen megrezzent a telefonja. Gyorsan kihalászta a zsebéből, és megnyitotta a Jongintól jött üzenetet, amely csupán ennyi volt:

"Hívd el a bulimra! Jövő hét péntek, este 8, nálunk."

Chanyeolnak fogalma sem volt, hogy Jongin miféle buliról beszél, éppen ezért maga is meglepődött, mikor ösztönösen Kyungsoo után szólt.

- Hé, Kyungsoo! - kiáltotta, mire a fiú hátrafordult. - Jövő pénteken lesz egy buli nálunk. Nincs kedved eljönni?

- Ott leszek - mosolyodott el Kyungsoo, aztán intett egy utolsót, és eltűnt a kollégium kapuja mögött.

Chanyeol vidáman indult el hazafelé. A Kyungsooval töltött idő pozitív csalódásként maradt meg benne. Hogy mit gondolt róla így, hogy kicsit jobban megismerte? Chanyeol szerint Kyungsoo rendes srác volt, és tényleg mindenről el lehetett vele beszélgetni. Ha akarta sem tudta volna tagadni, hogy a délután gyorsan elment, ő pedig jól érezte magát. Be kellett hát ismernie, hogy Jonginnak és Baekhyunnak igaza volt abban, hogy Do Kyungsoo a maga módján tényleg tökéletes.

Csupán egyetlen hatalmas baj volt vele: hogy ő nem Byun Baekhyun volt.