Chanyeol nem is sejtette, hogy ennyi év után történik majd valami, ami fordulatot hoz az ő megszokott - és enyhe túlzással élve tragikus - életében. Ő a maga részéről lezártnak tekintette a történetet. Baekhyun volt a legjobb barátja, ő pedig napról napra próbált csak Baekhyun legjobb barátja maradni, és ez volt a dolgok rendje. Az idő múlásával beletörődött, hogy Baekhyun soha nem fog benne többet látni egy egyszerű barátnál.

De ahogy az lenni szokott, egy szép napon a sors közbeszólt, mégpedig nem más, mint Do Kyungsoo személyében.

Chanyeol éppen a kampuszon sétált Jongin társaságában, akinek természetesen aznap is megállás nélkül járt a szája. Éppen az előző napi fergeteges buli eseményeit ecsetelte kimerítő részletességgel. Chanyeol a szemét forgatva hallgatta barátja újabb és újabb részeg kalandjait, közben pedig akaratlanul is Baekhyunra gondolt, aztán pedig arra, hogy miért nem tudja egy pillanatra sem kiverni a fejéből a fiút. Azt kívánta, bárcsak képes lenne egyik pillanatról a másikra elfelejteni a mögötte álló éveket, pedig tudta, hogy ez lehetetlen. Baekhyun túl fontos volt a számára ahhoz, hogy ilyen könnyedén eldobja magától a hozzá fűződő emlékeit.

- Chanyeol! - ordította el magát Jongin hirtelen, ezzel kizökkentve a másikat a gondolatai közül. - Figyelsz te rám egyáltalán? Életem bulijáról beszélek, legalább tegyél úgy, mintha érdekelne!

- Jongin, a legkevésbé sem érdekel, hogy hol csaptad szét magad tegnap - mormogta unottan Chanyeol.

- Ó barátom, dehogyisnem érdekel. Péntek este te is eljössz velünk, és ugyanúgy szét fogod csapni magad, mint minden normális egyetemista - jelentette ki Jongin ellentmondást nem tűrő hangon.

Chanyeol zsebre dugta a kezét, és úgy sétált tovább.

- Azt hiszem, el kell hogy keserítselek, mert az egyetlen dolog, amivel szétcsapom magam, az az extra pepperonis pizzám lesz, semmi több.

- Tudod, nem rohadhatsz örökre a kanapén. Egyszer tovább kell lépned, mert így tönkre fogod tenni magad, haver - jelentette ki komoly hangon, Chanyeol pedig nagyon jól tudta, hogy miről beszél, mégis úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog.

- A kanapén ülve is tovább tudok lépni, hidd el nekem - jelentette ki Chanyeol, mire Jongin idegesen az ég felé dobta a kezét.

- Nem, Chanyeol, nem tudsz. Ha állandóan csak ott ülsz és sajnálod magad, miközben nézed, ahogy Baekhyun le-föl flangál a szobában a csinos kis seggével, akkor nem fogsz tudni tovább lépni.

Chanyeol összeszorított szájjal hallgatta barátja szavait, de nem tudott haragudni rá amiatt, amit mondott. Be kellett ismernie, hogy Jonginnak a stílusa ellenére az esetek nagy részében igaza volt.

- Én viszont tudom, hogyan segíthetünk ezen a problémán. Csupán annyit kell tenned, hogy felemeled a hátsód, és elvonszolod magad a küszöbön túlra, ahol felejthetetlen kalandok, rengeteg pia, és dögös csajok várnak rád - folytatta Jongin lelkesen. - Szedj össze valakit, Chanyeol, és felejtsd el egy kicsit őt.

- Mintha ez olyan nagyon egyszerű lenne - dörmögte Chanyeol az orra alatt.

- Istenem, Yeol. Én tényleg csak jót akarok neked - mondta Jongin szónoki hangvétellel.

- És ezért próbálsz rávenni, hogy "szedjek össze valakit" valami indokolatlan buliban?

- Na de kérlek, ez nem holmi indokolatlan buli - kapott a szívéhez Jongin, mint akit vérig sértettek. - Ez a lánykolesz - halkította le a hangját, mintha éppen egy állami titkot osztott volna meg.

Chanyeol ennek hallatán csak a szemét forgatta, miközben rántott egyet a hátizsákja pántján.

- Jongin, nem megyek - jelentette ki. - Nem egy emberrel próbáltam felejteni, de elegem van. Minden buli ugyanolyan. Semmit nem segít az, ha idegenekkel fekszem össze - mondta Chanyeol halkan, de Jongin persze meghallotta, és azonnal fel is háborodott rajta, tekintve, hogy ezzel Chanyeol az ő szeretett életstílusát illette kritikával.

- Nagyon nagyot tévedsz, barátom. Komolyan haver! - tette rá a kezét Jongin Chanyeol vállára apáskodó stílusban. - Neked döngetned kell egyet. - jelentette ki nagy bölcsen.

Chanyeol csak a szemét forgatva sóhajtott egyet, és már éppen tiltakozott volna Jongin remek tanácsa ellen, azonban ekkor valami - vagyis sokkal inkább valaki - hatalmas erővel csapódott neki a mellkasának.

Az egész olyan volt, mint valami nyálas, romantikus filmből kiragadott jelenet. Chanyeol elvesztette az egyensúlyát, és hanyatt vágódott, miközben az alacsony termetű jövevény vele együtt borult le a földre. A kampusz zengett a madarak énekétől, az idegen fiú elejtett papírjai pedig kecsesen szállingóztak a levegőben, ahogy a két fiatal megtalálta egymás tekintetét.

Chanyeol nagyokat pislogva nézte a rajta kiterülő fiút, aki látszólag teljesen a sokk hatása alatt állt. Hatalmas szemei tágra nyíltak félrecsúszott, vastagkeretes szemüvege mögött, csakúgy, mint szépen ívelt, furcsa szívalakot formáló ajkai.

Aranyos srác volt, és riadt tekintetéből szinte sugárzott, hogy nem odavalósi. Pár pillanatnyi feszült csend és kínos szemezés után a srác magához tért, és ijesztő gyorsasággal pattant fel Chanyeol testéről, hogy aztán egy halk bocsánatot elmotyogva kezdje el összeszedni a szanaszét szóródott papírjait.

Chanyeol egy pillanat erejéig csodálkozva nézte a fiút, de aztán ő is felkelt, hogy segítsen neki. Jongin egy kis ideig tátott szájjal bámulta a jelenetet, de egy perc sem telt belé, és már ott virított a fején a jól ismert ördögi vigyor.

Miután a másik kettő sikeresen felszedte az összes papírt a földről, az idegen fiú halványan rámosolygott Chanyeolra, és miközben megigazította a szemüvegét, gyorsan köszönetet mondott, aztán már rohant is volna tovább, azonban Jongin ezt a pillanatot találta megfelelőnek a közbelépésre.

- Szia - ragadta meg a fiú kezét, és hevesen rázni kezdte. - Jongin vagyok, és ő itt a barátom, Chanyeol. Tudod, ő egy igazán jó ember - hajolt közelebb a szemüveges fiúhoz, akinek enyhe zavarodottság tükröződött a tekintetében.

- Igen, feltételeztem, hogy az, különben nem hagyta volna, hogy ráessek, nem igaz? - nevetgélt kínosan a srác, aztán Chanyeolra pillantott, aki megajándékozta egy apró mosollyal, miközben gyanakvó pillantásokat vetett Jonginra.

- Na és te ki vagy? - érdeklődött Jongin lelkesen. - Biztos vagyok benne, hogy Chanyeol még soha nem látott erre, igazam van? - bökdöste meg az említett személy oldalát, aki csak kifejezéstelen tekintettel meredt rá.

Nagyon jól tudta, hogy Jongin miben mesterkedik, és semmi kedve nem volt ahhoz, hogy része legyen barátja egy újabb kerítő-akciójának, de a szemüveges fiút sem akarta megbántani. Ezért csak aprót bólintott, és a srác felé fordult.

- Igen, tényleg soha nem láttalak még erre.

- Nos, ez minden bizonnyal azért van így, mert ez az első napom itt. Cserediák vagyok - mosolyodott el a fiú, kivillantva ragyogóan fehér fogsorát.

- Hát ez nagyon érdekes - bólogatott lelkesen Jongin. - Ha bármi segítségre van szükséged, keresd nyugodtan Chanyeolt, tudod, ő imád segíteni. Kommunikációra jár, abba a nagy-nagy épületbe ott szemben - kacsintott rá, a fiú pedig lopott pillantást vetett Chanyeolra - aki mellesleg hitetlenkedve meredt Jonginra - aztán mosolyogva bólintott.

- Mindenképp így lesz. Tulajdonképpen most is elég jól jönne egy kis segítség - sóhajtott, látszólag figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy Jongin perverz mosolyra húzta a száját. - Én irodalom szakos vagyok, de nem találom a B épületet, ahol már nagyjából öt perce tart az órám. Ezért rohangáltam a kampusz közepén - szomorodott el a fiú.

- Hallod ezt? Irodalom szakos. Az irodalom szakosok okosak - mormogta Jongin Chanyeolnak, aki azonban teljes mértékben figyelmen kívül hagyta barátját.

- Igazából teljesen jó helyen vagy. Pont a B épület előtt állunk - mutatott rá Chanyeol a nem messze lévő épület falán díszelgő hatalmas B betűre.

- Oh - nevette el magát a fiú. - Köszönöm, Chanyeol - mondta, majd egy utolsó hálás mosolyt villantva új ismerőseire, sietősen elindult a B épület bejárata felé.

- Hé, várj - kiáltott utána Jongin. - Hogy hívnak?

A srác megtorpant és visszafordult, majd így szólt:

- Kyungsoo vagyok. Do Kyungsoo.

Íme itt az első része ennek a történetnek. 🤗

Tudom, hogy egy darab chanbaek se volt benne, de azért remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. 😊💕

Szerdán jön a következő rész, addig is a közelgő comeback szellemisége járja át a lelketeket! (Who needs karácsony when you can have love shot)