Heeeyyo!!
Annyira sok ötsós preferencies-t olvastam az utóbbi napokban, hogy gondoltam én is írogatok hébe-hóba egyet-egyet.

Itt a legelső, remélem tetszeni fog nektek ❤

Amikor finaly szerelmet vall neked.

Már vagy öt hónapja nem láttam T/B/N-t (a te beceneved). A turné kimerített, mint állat, és a menedzser mindíg azzal basztatott, hogy keekeljek/tweeteljek/posztoljak instán/stb a rajongóknak. Félreértés ne esség, szeretem őket, viszont emiatt egyre kevesebb időm maradt a barátimra... Na jó. Rajta kívül nincs más. #forevörölón
Amikor facecam-eztünk, legtöbbször az időeltolódás miatt vagy nagyon késő, vagy nagyon korán volt neki, szerencsétlent sosem hagytam aludni.

-Hayaa!
- 'Estét, Mikel.. - nyögte álmosan a telefonba szemdörzsölés közben. Mióta utoljára találkoztunk rengeteget nőtt a haja. Mikor először szőkítettem az enyém, gyakorlatilag a fele kihullott, és jócskán vágni kellett belőle. Majdhogynem kopasz voltam. Lulzz. Persze akkor nem gondoltam viccesnek. Sírtam.
De mint állat.
Azért, hogy ne érezzem annyira szarnak levágta ő is a haját, épp hogy ért a válláig.
Szóval azért is sírtam.
De most már egész hosszú neki, talán a lapockája végéig is elér.
- Hogy vagy, krumpli? - dünnyögte szélesen mosolyogva.
- Elképesztően! Most lett vége a koncertnek, de úgy érzem, végig tudnék ugrálni még kettőt!
Nevetett. Még mindig ugyanúgy, mint régen.
- Sok volt a Redbull? El ne repülj!
- Hallod! Az egyik fan még egy melltartót is feldobott nekem a színpadra... Vagy lehet, hogy Cal-nak... De én kaptam el, szal az enyém!!
Hangosan kacagott, mire valaki a másik szobából valami érthetetlent kiabált át.
- Bocs, Mum!! - kiabálta vissza - akkor most ezt is elteszed a kis trófeásfiókodba?
- Nem, ezt speciel hordom!
- Wuuut??!?
Kitámasztottam a telefonom az asztalon, távolabb mentem, hogy látszódjon a felsőtestem, majd szépen lassan elkezdtem ringatni a csípőm s közben átbújtattam fejem a pólómon.
Előtte valahogy sosem szégyelltem, hogy milyen a testalkatom. Kövér vagyok, igen. Most már félig kopasz is. De őt ez sosem érdekelte, ezért engem sem.
T/B/N közben végig nevetett.
- Iszonyatosan jól áll.
- Várj, bébi, még nem láttál mindent. - mutatóujjam emeltem a kamera felé, közben csábosan megfordultam, és lassan elkezdtem kikapcsolni a kis ruhadarabot. Mielőtt felhívtam volna T/B/N-t vagy fél óráig szenvedtem azzal, hogy magamra eröltessem, annyira kicsi volt.
- Ezt csak neked, éd...
-Hé, Mike, nem tud... - Luke leesett állal ált velem szemben, az ajtóban - Óóóó, Goshh!! Óóóó, máááj goosh!!! Asszem most megyek... - fordult meg lassan, és még mindig ledöbbenten csukta be maga után az ajtót.
- Baszd meg! - nyögtem elvékonyodó hangon.
- Nem baj, Mikey, nekem retardáltan is tetszel. - kuncogott.
Tetszem neki.
Felbátorodva azon, amit mondott kezembe vettem telefonom, és nyelve egy nagyot nekikezdtem.
- T/N!
- Mond, Mike! Valami baj van? - aggódóan nézett rám, s közben beharapta alsó ajkát szemölldökeit ráncolva. Tudja, hogy sosem szólítom a rendes nevén, csak ha van valami.
- Tudod, már egy ideje el akartam mondani, hogy asszem szer...
Ekkor a telefonom jelezte, hogy lemerült, és elsötétülő képernyővel kikapcsolt.
- Hogy A Jó Kurv...
Vagy fél órán át káromkodtam, és felrugtam mindent, ami csak az utamba esett. Az ágyat nem. Az fájt volna.

Szóval most itt vagyunk, ismét itthon, és a final koncert után végre találkozhatunk. Igaz, hogy csak két órára, de akkor is.
Már hetekkel előre előkészítettem mindent. Posztoltam régi képeket, és megjelöltem néhány tweetben, hogy mennyire jó barátom, és hogy mennyire várom a találkozást, hogy a Fam ne kezdjen el túlságosan kombinálni. Ami viszont meglepett, hogy túlnyomórészt kedves kommenteket kaptak ezek a posztok. Általában nem szoktak örülni ennyien, mikor más lányokkal vagyok.

Már a koncert kezdetén őt kerestem, de annyian voltak a csarnokban, hogy egyszerűen képtelenség volt. A színpad csúszott, nem egyszer estem segre, persze, pont most.
Most az egyszer akarok a Crushom előtt villogni, és pont most.
Viszont mikor nagy nehezen felküzdöttem magam, megláttam Őt. Ott ált a kordonnak nyomódva, és szélesen vigyorogva integetett nekem.
Annyira boldog voltam, hogy eljött!
Csak álltam ott, és néztem, mosolygott rám.
- Michael!! - bökött oldalba Cal. Ja, persze! Zenélnem is kéne.
- Srácok, a következő szám egy kicsit más lesz, mint ami a mi stílusunk. Egy olyan személynek játszuk el, akit nagyon, nagyon rég nem láttunk. Hiányoztál, T/B/N!! - amennyire csak tudtam megpróbáltam rá nézni, és a szemébe, ami a lökdösődő Fam-től elég nehezen ment.
A tömegből egy egységes "aaaaawww" szakadt ki, Ő pedig a szája elé kapta a kezét meglepettségében. Elpirulva mosolygott rám.
Ekkor felcsendült a God Save The Queen intrója és elkezdtem énekelni.
T/B/N az ütemre tombolt, a Fam velem együtt énekelte a refrént. Annyira jó volt nézni.
Mikor a dal véget ért, kipirultan nézett a szemeimbe.
- Annyira szeretlek... - nyögtem, véletlenül hangosan a mikrofonba.

Hát ennyi volt, remélem a Mikelgurlöknek tetszett ❤❤😊