Jungkook pov.

Kirohantam az éjszakába, a szívem a fülemben dobogott. Vajon a futás, vagy a csók miatt vörös az arcom? A lábamba érdes fájdalom nyilallt, csak akkor vettem észre, hogy mezítláb vagyok, a talpamra pedig kis kövek tapadtak. Megálltam az utca közepén, a hajamba túrtam és hosszasan kifújtam a levegőt. A hűvös éjszakai szél a pólóba kapott, az egész testemet libabőrbe borította. Hosszú idő óta most először érzem úgy, hogy levegőt. Sokkal élesebben, sokkal tisztábban látom a világot. Jimin. A megváltásom neve Park Jimin. Ahogy rá gondoltam eszembe jutott a szerelmi vallomásom. Ahh, mennyivel meghittebb, mennyivel romantikusabb vallomást terveztem. Most mi lesz velem? Mi van, ha elutasít? Akkor ki kell költöznöm. Dehát nincs hova mennem.
A következő pillanatban valami elhomályosította minden gondolatomat. Egy ötlet, egy emlék, egy kép...nem is, az ösztön. Az ösztön, miszerint úsznom kell. Túl sok gondolat kavarog a fejemben.
Összegyűjtöttem minden megmaradt erőmet és az egyetem irányába rohantam. A talpamat karcolták a kis kövek, de nem álltam meg újra, szemeim előtt csak és kizárólag a hűs vizű medence lebegett. Ahogy a sötétben futottam, fejem föltött kis éjszakai rovarok suhantak el, búgásuk betöltötte az éjszakát, a nagyváros csaknem kihalt volt ebben a kései órában. A csillagok, mintha nekem szurkoltak volna, tovább loholtam, kifújt lélegzetem párává vált a hűvös éjszakai levegőben. Lehet, hogy már hónapok óta nem edzettem, de jó formában vagyok. Megérkeztem az egyetem hatalmas vaskapujához, már nyitottam volna ki, de zárva volt. Tanácstalanul megvakartam a tarkómat. Megkerültem a főépületet, a medence és a tornacsarnok épülete mögé lopakodtam. Ha van egy kis szerencsém, akkor a rossz zárat még mindig nem cserélték ki. Óvatosan lenyomtam a kilincset, ami a már jól megszokott csikorgó hangot hallatva beengedett a tornacsarnokba. Lábujjhegyen lépdelve elhaladtam a bordásfalak mellett, és megérkeztem a medencéhez. Hangtalanul letettem a telefonomat a medence szélére majd ruhástól belemásztam a vízbe. Lemerültem egészen a medence aljára, a testem könnyedén suhant a vízben. Igen. Én erre születtem. Nem számít mennyire akarom abbahagyni, mennyire akarom elárkozni a vizet. Ez az életem. És Jiminnek köszönhetem, hogy visszakaptam az életemet. Jiminnek, a rejtélyes rajongómnak.
Nem számoltam a hosszokat, igazából teljesen elvesztem a gondolataim között. Sok mindent kell átgondolnom.
Miután elfáradtam csak simán lebegtem a vízen. Ráfeküdtem a víztükörre és csöndesen lebegtem, már majdnem elaludtam, amikor valaki rámkiabált:

-HÉ! TE MEG MIT CSINÁLSZ ITT?-kiáltott a gondnok. Basszus! Kimásztam a medencéből és megálltam a kopaszodó, kissé testes, és abban a pillanatban kifejezetten mérges férfi előtt.

-Jeon Jungkook vagyok, az úszókhoz tartozom.

-Mit keresel itt ilyen későn?-enyhült meg egy kicsit, mikor megtudta, hogy egyetemista vagyok.

-Edzek.

-Ilyenkor?

-Tudja, minden sportolónak megvannak a maga szeszélyei.

-Ahh, ezek a fiatalok, milyen felelőtlenek! És ha megfázol?

-Ne aggódjon Ahjusshi!-nyugtatgattam.

-Na jó, nem szólok senkinek arról, hogy belógtál, de mostmár menj haza!-intett a kezével és elment. A telefonomat a kezembe vettem és tárcsáztam a számot.

Jimin pov.

Csörög a telefon. Föl kéne venni, de egy kicsit még mindig sokkos állapotban vagyok. Jungkook szerelmet vallott nekem, megcsókoltuk egymást, aztán se szó, se beszéd, elviharzott a lakásból.
Megembereltem magam, és kimentem a nappaliba a telefonért. Jungkook hív. Csak nyugalom, semmi pánik! Mély levegő, és fogadtam a hívást.

-Sz-szia!-szóltam bizonytalanul.

-Szia!-válaszolt Jungkook. De ez nem egy egyszerű ,,szia" volt. Ebben volt valami gyengéd és bódító, ami teljesen megbabonázott.

-El tudnál jönni értem?

-Tessék?

-Ezt most egy kicsit bonyolult lenne elmagyaráznom, de jelenleg az egyetemen vagyok és mindenem tiszta víz. Tudnál nekem száraz ruhákat hozni?

-P-persze, rohanok.

-Köszönöm.

-Nincs mit.

Mindketten tudtuk, hogy le kell tennünk a telefont, de egyikünk sem akarta. Nagyon sok minden történt egy éjszaka alatt, nagyon sok dolgot kell átbeszélnünk. Végül én szakítottam meg  a vonalat.

-Akkor, ott találkozunk.

-Mhm.

Leraktuk a telefont, én pedig őrült gyorsasággal pakoltam a tiszta ruhákat Jungkooknak. Amikor az alsónadrághoz értem egy csöppet elpirultam. Na jó, valójában teljesen zavarba jöttem. Mindent egy sporttáskába raktam, taxit hívtam és pillanatok alatt az egyetemnél voltam. Seokjin sunbae mesélt a tornacsarnok rossz zárjáról, ezért megkerültem az épületet és besiettem a tornacsarnokba. Elfutottam a bordásfalak mellett, és megérkeztem a medencéhez, aminek a szélén Jungkook ült. Érkezésemre felállt, kitárt karokkal felem rohant és nagyon szorosan magához ölelt.

-Köszönöm Jimin! Annyira hálás vagyok!

-Úsztál?-kérdeztem halkan.

-De még hogyan!-mosolygott rám büszkén. Ezután csend telepedett közénk. Van valami, amiről még nem esett szó, de nem tűr halasztást a tisztázása.

-Nézd, arról amit mondtam...-kezdett bele, de félbeszakítottam.

-Én is kedvellek!-kiáltottam mosolyogva. Jungkook arca felderült.

-Lennél a párom?-kérdezte reménykedve.

-Ezt én akartam kérdezni tőled!-nevettem boldogan.-Igen, járjunk!

Nagyon sajnálom a késést, nincs mentségem 🙏
Remélem élveztétek az új részt 💜