Yulukah elkezdtem írni főnök 😉😋

Srry a helyesírásért, ragad az ,,e" billentyű

Jungkook pov.

A víz él. Amint elmerülsz benne beléd mar a milliónyi karmával. De nincs okod félni. Csak vájj egy rést a vízen az ujjaddal és bújj át rajta. Ha már benn vagy, kezdj el csapkodni. A víz majd gondoskodik rólad.

Mindig is imádtam úszni. A víz kékség hívogatott. Rajongtam érte. A felnőttek mindig azzal viccelődtek, hogy kopoltyúm van. Az pedig, hogy veled úszhattam, megkoronázta az egészet. Olyan voltál, mint a sellők királya. Amikor a víztükör alatt siklottál, mintha nem is e világi lennél...teljesen elmosódtál és hirtelen a medence túloldalán bukkantál fel. Együtt jártunk versenyre. Mindig nyertünk. Nyaranta lejöttünk a busani tengerhez. Ez is egy ilyen nyár volt. A nap gyönyörűen sütött, a víz csodásan csillogott. Sehol nem volt egy felhő sem. Belegázoltunk a hűs kékségbe. Úsztunk egyre beljebb és beljebb. A part már egészen elmosódott, de nem érdekelt minket. Élveztük a szabadságunkat. Először csak dörgött egyet az ég. Figyelmeztetett minket. A sötét felhők eltakarták a napot. Aztán jött a szél. Hatalmas hullámok gerjedtek. Elmerült a fejed, hosszú pillanatokig nm bukkant elő. Majd amikor feljöttél köpködtél és ziháltál. Megragadtam a karodat. Szorosan fogtam, és tudtam: ki tudlak vinni a partra. Én erős vagyok kettőnk helyett is. Riadtan néztél rám. Elkezdtem erősen tempózni, de ekkor jött egy hatalmas, a többinél sokkal, de sokkal nagyobb hullám. Haragosan sújtott le ránk. Még egyszer utoljára rám néztél, a szemeiddel könyörögtél, hogy mentselek meg. Elmerült a tested a háborgó mélységben, engem pedig messzire sodort a víz. A hullám nekivágott engem egy part közeli sziklának, fájdalom hasított a karomba. Nyilvánvalóan eltörött.

Két nappal a vihar után a víz a partra sodorta a testedet. Borzasztó volt nézni az ázott, élettelen tested. Ernyedten feküdtél az arany homokban. Pár pillanattal később befutott az anyukád és az apukád. Haragudtak. Nem rád...rám.

-Ha olyan jól tudsz úszni miért nem mentetted meg a fiunkat?!

-Miért hoztad őt ide?

Miért.

Miért.

Mi a kénköves francért?

Miért kellett meghalnod?

Még a temetésed napján is haragudtak rám. Talán az én hibám, hogy aznap bevágtad a lábadat a kád szélébe és alig tudtál ráállni? Miattam van, hogy aznap olyan szép volt a víz? Az én hibám a hullám, a vihar? Nem. A picsába is, nem!  Az egyetlen amiről tehetek az az, hogy elengedtem a karodat. 

Azon a napon a nagy kék király haragosan sújtott le két irgalmas szolgájára, csodálójára. 

Azon a napon megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szabad. Nem úszok soha többé. 

Namjoon hyung, sajnálom. Így vezeklek érted. 

A nyár óta két hónap telt el. Fel vagyok mentve a tesi alól. A víz csábítóan kacsintgat rám. Behunyom a szemeimet és hallgatom az uszoda zajait. Mint egy gép zakatolása.

Placcs,

placcs,

placcs.

Valaki leül mellém. Alacsony fiú, haja szalmaszőkére van festve. Mosolyog.

-Helló. Már nagyon sok versenyedet láttam. Te vagy az iskolánk ásza. De...miért nm úszol?

-Már nincs okom úszni.

-Okod?

-Igen. Már egészen mindegy. De te nem a röplabdázókhoz tartozol? Mit keresel az úszóknál?

-Csatlakozni fogok az úszókhoz. Már nekem sincs okom...

-Értem. Sok szerencsét a kék császár meghódításához.

-Várj!

-Mi az?

-Még be sem mutatkoztam. Park Jimin vagyok.

-Jungkook vagyok.

Jimin pov.

Először tetszett a röplabda. Tényleg. Élveztem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nincs hozzá tehetségem. Alacsony vagyok védőnk, feladóhoz, túl ügyetlen vagyok. Liberó poszton játszok, d lassú vagyok. A reflexeim akár a fáké. De nem mertem ezt soha elmondani Taehyungnak. Az ő ötlete volt a röpi. Nincs helyem a csapatban.  Az edző, a csapattársak ugyan nem mondták ki, de kellemetlen tényezőként kezeltek engem. Aztán eljött a csapat legfontosabb meccse. Az első szettet 12-25-re elvesztettük. A második szett 08-25-re vesztettük el. Mind frusztráltan néztek rám. És minden okuk megvolt. Egyetlen egy labdát sem tudtam visszaütni. Aznap hallottam a csapatkapitányt és az edzőt arról beszélni, hogy mostantól a kispadra fognak ültetni engem. És mégis...Taehyung a vereségek ellenére imádott velem játszani. Hónapokig nm jártam be az edzésekre. Helyette az úszócsapat edzésire ültem be. Ahogy Jungkookot néztem úszás közben olyan volt, mintha minden gondom elszállt volna. Megvan az az érzés, amikor a kertedben lévő fáról egy csomó levél a kertedbe hull? Össze kéne gereblyézd, de nem akarsz vele vesződni? És ugye milyen jó, amikor a szél magától elfújja őket onnan? A röpi edzőm arcán ilyen megkönnyebbült arckifejezés suhant át, épp csak egy fél pillanatra, amikor megmondtam neki, hogy átigazolok az úszókhoz. Holnap lesz az első edzésem. És most, hogy Jungkook már nem akar úszni...csak még elszántabb lettem. Olyan leszek, mint ő. Sőt, nem is. Jobb leszek, mint ő. Le fogom őt pipálni. 

***másnap***

Az úszócsapat egy kissé meghajolt előttem és folytatta az edzést. A kapitány, egy jóképű, magas, széles vállú fiú mosolyogva fordult hozzám. 

-Kim Seokjin vagyok. Üdvözöllek az úszóklubban. 

-Én köszönöm, hogy bevettetek. Habár nem vagyok olyan magas, mint ti...

-Az úszásban nm számít a magasság.-Paskolta mg a hátamat és fejest ugrott a klórszagú vízbe.

Levetettem a ruháimat, megigazítottam a fürdőgatyámat, a fürdősapkát, a szememre raktam az szemüveget és én is fejest ugrottam a kékségbe. Kellemes. A víz melegen ölelt át. Aztán gyorsúszásban elkezdtem tempózni. Leúsztam öt hosszt megállás nélkül. Fáradtan evickéltem a medence széle felé. A lelátóra néztem, ahol megláttam Jungkookot. Enyhe döbbenttel az arcán nézett engem. Egy darabig csak farkas-szemeztünk egymással, majd ő kisétált az uszodából. 

Tizenöt hosszt úsztam le  összesen. Remegő lábakkal indultam meg az öltöző felé. Jin karolt belém hátulról. 

-Jó a technikád, de az állóképességed egyenesen pocsék. Adhatok egy tanácsot?

-Igen sunbae, kérlek! 

-Naponta, iskola előtt vagy után fuss egy-két órát. Attól majd jól megizmosodsz és jó lesz az állóképességed.-Mondandója nyomatékosítására rácsapott a két izmos combjára.

***másnap***

Egy kicsit korábban keltem, mint szoktam. A rendes cipőm helyett egy tornacsukát húztam. Pont két órányira lakok az egyetemtől. Megreggeliztem és kiléptem a csípős levegőre. 

Izzadtan botorkáltam az uszodai zuhany felé. Még van húsz percem lezuhanyozni tanításig. Magamra eresztettem a frissítő vizet. Jaj, el is felejtettem, hogy a táskámban van a dezodorom, amit a lelátón hagytam. Egy szál törölközővel a derekamon elindultam a dezodorért. Megcsúsztam a nedves kövön és elestem. Vagyis belestem valakinek a karjaiba. Riadtan néztem fel, hogy ki lehet az. Jungkook vörös fejjel tartotta a gyakorlatilag pucért testemet. Meghajolni készültem, hogy megköszönjem, hogy elkapott, amikor leesett a derekamról a törülköző. Jungkook a szeme lé kapta a kezét én pedig a törülköző után nyúltam, amit az óvatlan mozdulatommal a medencébe löktem. Ha ez még nm lett volna elég pont befutott Jin. A nevetéstől meg kellett támaszkodnia. 

-Ha tudnátok, hogy ez hányszor fordult velem elő. A lelátón hagytad a dezodorodat, igaz?-És nevetett tovább. Én gyorsan kikaptam a vízből a törülközőt és vörös fejjel elvonultam öltözködni.

Itt is az első rész, egy jó barátnőm (Yulukah ) bíztatott, hogy kezdjem el írni ezt a kis szösszenetet

bye bye