Másnap késön keltem, mivel az éjszaka sokat beszélgettünk a fiúkkal és nem is nagyon tudtam aludni. Kikeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni egyet. Utána kiválasztottam egy nyári szettet

majd lesiettem a konyhába ahol a többiekkel találkoztam. Mindenkinek köszöntem, majd egy bögre kávéval csatlakoztam  hozájuk.
- Cath, ugye tudod, hogy vagy ezer nem fogadot hivasod van és egy csomó SMSed?- kérdi Ash és felémcsusztatja a telefonom.
- Nem, kitől?- veszem kezembe a telefonom, és tényleg tele voltam nem fogadottakkal. A legtöbbet Cameron keresett de hívot Aaron , Rock is biztos Cameron kérésére hátha nekik felveszem. Utána az SMSeket néztem Camerontól jöttek mind.
,, Beszélhetnénk??"
,,Cath! Kérlek hallgas meg én nem ellened dolgoztam"
,,Ugye holnap este ott leszel???"
A többi is leginkább erről szólt és ugy gondoltam nem válaszolok és nem is hivok vissza senkit  a telefont csak leraktam magam mellé majd feláltam és ledobtam magam a kanapéra nézni valami mesét.
A fiúk is beültek , majd Ash megszolal:
- Nem hívsz vissza senkit??
- Nem, most nem- húzom meg a vállam és figyelmemet újra a Tvnek szentelem. Kb 5 perc múlva elkezd megint csengeni a telom, mire mindegyik fiú felém néz.
- Hadd csengjen- mondom, még vagy 2xszer csenget de a 3diknál már Ash felpattant és felvette.
- Hello Ash vagyok- mutatkozik be majd felém néz- Igen, jól van, itt van velünk ne agódj- szünet biztos a másik felett hallgatja- Hát ő most nem nagyon akkar veled beszélni. Ja és lehet este se megy el. Áttadnám az üzeneted de nem kiváncsi rá- mondja Ash a telefonba mire kitágul a szemem, felállok és oda rohanok hozzá.
- Add ide, ne beszélj hülyeséget- mire halál nyugodtan felémnyújtja a telot egy hatalmas mosollyal.
- Cameron?- kèrdezem
- Cath te vagy?
- Nagyon ugy néz ki.
- Jól vagy? Minden oké? Meghallgatsz?
- Cameron megvagyok, jó helyen vagyok barátokkal. De még nincs kedvem beszélni.
- Jó megértem, de tudnod kell hogy én nem akkartam titkolozni elötted és nem akkartam semi rosszat neked.
- Tudom, mostmár de mindegy.... Este amugy ott leszek.- ezzel letettem a telefont és vissza trapogtam a kanapéhoz.
- Kösz Ash igazán kösz- mondom szarkasztikusan
- Igazán nincs mit- vonja meg a vállát, mire idegesen a vállába boxoltam.- Oo na kislány igy végre beszéltetek- hajol oda hozzám mire felé fordulok.
- De mivan ha én még nem akkartam vele beszélni??
- Ez nem töled függött.
- Hát kösz.- duzzogok be
- Na ne hari!!
- Jóvan, ezért ma egyikötök eljön velem este és te Ash nem jöhetsz.
- De miért??
- Mert megin ügyködnél valamit azért.
- Bevállalom én- emeli fel kezét Luke a kanapén feküdve.
- Köszönöm- mondom és kinyújtom a nyelvem Ashfelé.
~Este~
       Idegesen lépek be a koncerthelyszinre Luke- al az oldalamon, a géppemet hoztam csak mert másra nem volt szükségem. A folyosokon végén beléptünk a tágas helyiségre ahol a koncert lesz. Mindenki felénk nézet és a fiúk egyszerre örültek meg hogy vissza jöttem. Luke mögöttem sétált, mert azt mondta mielött kiszáltunk az autóból, hogy egy percre se hagy magamra, aminek nagyon is örültem. A fiúk mind egyszere kezték el kérdezni, hogy minden oke e, mire felnevettem és egy igennel válaszoltam nagy mosollyal az arcomon. Azonban a mosoly hamar lehervadt, mikor a szinpad felé néztem és Cameront láttam ahogy csak áll ott és figyeli a jelenetett. Tekintettünk összeakadt és csak figyeltük egymást mert nem tudtuk mit kéne csinálni. A pillanatott Luke szakította félbe, megbökte a vállamat:
- Kicsilány, minden oke?- mire rákapom a tekintettem.
- Persze, csak na....ize...- mutatok a szinpad fele.
- Miért nem beszélsz vele?- néz ő is a színpad felé majd biccent egyet Cam felé.
- Nem tudom mit kéne neki mondanom.
- Az majd kialakul ha elkezditek.
- Oo de....
- Figyelj, béküljetek ki, menjetek beszéljétek meg.
- Jol van na, csak hagyjál....- mondom ezzel ujra Cameron tekintettét kerestem, amit megtaláltam, majd kifelé biccentettem a fejemmel, mire ő is biccentett mosolyogva. Kimentünk a backstagbe és megáltunk egymással szenben.
- Cathlyn, negaragudj rám....- nem tudta befejezni mert közbeszoltam.
- Te ne haragudj, hogy ennyire túlreagáltam, csak zavart.- hajtom le a fejem.
- El kellet volna mondanom neked, csak ugy féltem a reakciódra.
- El kellet volna. Cameron nem vagyok egy törékeny porcelán, megtudok ilyenekkel birkozni hidd el. Nem akkarok burokba élni melleted, aki nem láthatja, milyen véleményen vannak róla. Ugyis láttni fogom.- mosolyodok rá.
- Tudom és énse akkarom, csak nem akkartam hog rosszul essen.
- Cameron tudod mit engem nem érdekel csak egyedül a te véleményed és a legközelebbi barátainké. Tudod mit az hogy melletem vagy és támogatsz dosztig elég, mem vagyok kiváncsi a rossz akkarok véleményére.- fejezem be és mélyen nézek abba a két csokibarna szempárba. Hirtelen Cameron megszüntette a köztünk lévő távolságot és derekamtól áttkarolva megemelet, makd hosszasan megcsókolt. Én egyböl vissza csókoltam és kezeimet arcára helyeztem. Egyszerre eszembe jutott, mennyire hiányzott ezeknek az ajkaknak az érintése és Cameron ölelése. Csókunk után nagy levegöket véve néztünk egymás szemébe.
- Annyira hiányoztal- ölel magához és énis szorosan megölelem.
- Te is- mosolyodok el.
- Gyere menjünk vissza, mindjárt kezdünk- kulcsolja össze kezünket és maga után húz.