A nap hátra lévő részét a városba töltöttük. Megmuttattam Cameronak szinte mindem fontosatt. Elvittem a kedvenc helyeimre, és megmuttatam neki az iskolat is. Lejártuk a lábunkat de ez igy pont jó volt. Egy fantasztikus nap volt, Camron mindenről eltudta vonni a figyelmem. Most éppen az Andrásin sétálunk végig, lassan megy le a nap ès észrevehető ahogy az emberek egyre többen jönnek az utcára. Mi csak beszélgetünk, vagy éppen a kirakatokat figyeljük. Mindenről beszéltünk ami eszünkbe jutott, és sokat nevettünk ami ebbe a helyzetbe nagyon jól esett.
- Merre fele sétálunk?- kérdezi Cameron.
- Hát mostmár haza fele de a rakparton még végig megyünk. Kicsit kerűlő de nem baj- mondom.
- Jó, gyere vegyünk inni valamit. A vendégem vagy- mondja és behúz egy Statbucksba. Én egy karamellás frapuccinot míg Cam egy epres shaket kért. Elviterre kértük. Majd lesétáltunk a rakparta, ahol csendbe sétáltunk mig meg nem szolaltam.
- Szóval! Miért is jöttél utánam?
- Ez most hogy jön ide??- néz rám Cam,
- Hát csak eszembe jutott, hogy mi vezetett arra hogy ide gyere.
- Fogalamam sincs igazából-túr bele idegesen a hajába- nem vetted fel a telefont, nem válaszoltal a hangrögzitőre. Teljesen eltüntél. Mikor LAbe utoljára láttalak teljesen össze voltál zuhanva. Nem mintha csodálkoznék de meg is ilyedtem.- ezzel be fejezte. Én meg mintha meg némultam volna. Síri csendben mentünk egész a házig. Fogalmam se volt mit kéne mondjak erre, borzasztó jól esett, de nem tudtam ezt hogy kéne Cameronnal is közölnőm. A háznál csendben kinyitottam a kaput majd az első emeletig csak lépteink haladszottak. Az ajtóba már elforditottam a kulcsot es kinyitottam amikor hirtelen Cameron megragadta a karom es maga felé forditott  és megcsókolt. Olyan hirtelen ért, hogy nem tudtam rá reagálni, de testem egyből reagált Cameron csókjára. Szenvedélyes csók volt, minden eddig ki nem mondott érzelem felszinre jött. Agyam valahol mélyen tudta, hogy ezt nem kéne, nem szabad azonban minden más ezt elnyomta. Nem gondolkodtam logikusan. Az elmult napok feszültsége hirtelen elhagyta a testem és valami bizsergető érzés vette átt a helyét. Cameron derekamra tette a kezét, én meg beleturtam hajába. Éreztem, hogy kinyitja az ajtót és be hátrálunk, majd lábával becsúkja azt. Levegő hianyba hirtelen annyira amennyit derekamat tartó keze engedte eltávolodtam.
- Ezt, nem kéne. Jobb lenne.....- de nem tudtam befejezni egyből elhalgatatot ujabb csókjával. Forditott helyzetünkön igy most én kerültem az ajtónak háttal. Csókunkat annyira szakitotta meg mig megszolalt.
- Ne beszélj, érzem hogy vonzodsz hozzám
- De lehet....
- Nincs lehet.- azzal ujra ajkaimnak eset, fenekemtől felemelt, lábaimat dereka köré kulcsoltam, de egy pillanatra se szakitotuk meg csókunk. Egyszer csak éreztem, hogy a nappali kanapé tetejére felültet elengedtem haját és poloját probáltam leveni róla. Mig fején kihuztam a polot csókunk megszünt de amint poloja földre keült ott folytatuk ahol abba hagytuk. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és hátra estünk. Valahogy ugy zuhantunk, hogy lecsusztunk a kanapéról is és én kerültem alulra. Cameron két lábam között, kezével megtamaszkodot a fejem melet  és megszünt a csók. Abba maradt, a zuhanás pillanata elilantotta a varázst. Cameron perverz mosollyal közelebb hajol hozzám.
- Még innen is képes vagy le esni?-nevet rám közbe pedig egyre közelebb és közelebb hajól.
- Ugy látszik tudom, hogy kell egy pillanatot elrontani- nevetek fel és kezemet melkasára fektetem, hogy megakadályozzam ujabb csók csatánkat, amibe félö mostmár teljesen elveszteném a fejem és olyan dolgok történének, ami nem biztos jo ötlet.
- Figyelj Dallas! Jobb lesz ha mind a ketten most elmegyünk aludni. Öhm...izé ez egy hosszú nap volt.- mondom zavartan és probálok felálni, ami tekintve hogy Cameron alatt vagyok kisé nehéz volt. Hirtelen le szált rólam és felült a kanapéra, énis feláltam és kisé zavartan összetettem a két kezemet és elkezdtem hátrálni.
- Hát... izé.... jó volt ez a nap. Joéjt!- fogalmam sincs mit kellet volna mondjak és teljesen zavarba voltam. Már az ajtóba vagyok amikor Cameron felpattan a kanapéról.
- Szóval ennyi? Az elöbb te is érezted azt amit én biztos vagyok benne és most egy joejt??- megáltam és lassan szembe fordultam vele.
- Cameron, igen lehet éreztem, de ez nem volt ész szerű ezt tudod te is hogy időbe álitottam le, mielött mind a ketten örültséget csináltunk volna.- láttam a csalodotságot az arcán.
- Ohh- szól sértetten- hát akkor joéjt.- azzal befejezetnek tekintette a beszélgetést pedig biztos akkart volna még mondani valamit. Inkább csak leült a kanapéra nekem háttal. Én pedig csandben átsétáltam a szobámba és bezártam az ajtóm, majd végig csúztam a falon , kezeimmel beletúrtam hajamba és hangosan kifujtam a levegőt.

Hello:)
Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem és tényleg bocsánat. Igérem, hogy még egyszer nem lesz ilyen hosszú kimaradás.
Remélem azért a mostani kimaradás nem ilyesztett el titeket drága olvasoim.
                   I.