Másnap reggel komásan ébredtem Cameron ágyába és szó szerint Camen. Kissé megrijadhattam és mikor probáltam lemászni róla akkor felébreszhettem, mivel karrjai amivel átkarolt hirtelen megfeszültek és nem engedtek kiszabadulni. Lassan kinyitotta szemeit és rámnézet, majd azt mondta
- Hova hova kislány?
- Hát leszeretnék szálni rólad ha meg engednéd.- probálom kiszabadítani magam öleléséből.
- Nem vagyok elég kényelmes?
- De nagyon kényelmes vagy, csak mi nem vagyunk együtt.
- De lehetnénk.- mondja és közbe végig szemembe nézz. Pulzusom felgyorsúlt, arcom megrándult ès minden izmom erre a kijelentésre. Ezt ő is észre vehette, mert magabiztos mosoly terült szét arcán, ahogy észrevette, hogy megingok.
- Cameron én....- de szerencsére nem tudtam befejezni mert kivágodott az ajtó és Blake siettet be rajta. Mire meglepetésünkbe Cameron egyszer csak elengedet én meg mozdultam egyet és legurultam az ágyról.
- Mi a...??- néz ránk kérdön Blake.
- Mi mi a??? Legurultam az ágyról mert megilyesztettél.- álok fel.
- Nem nem az. Hanem ti? Egy egy ágyba? Most akkor jártok?
- Mivan??? Nem csak nem fogok a kanos Lilyvel aludni. És Camék befogadtak.
- Akkor nem vagytok együtt??
- Te nem figyelsz???- akadok ki rajata.- Mondom, hogy nem.
- Aha, értem.
- Jézusom, ma mindenki megbolondult.- mondom idegesen majd kiveszem a böröndömből a tiszta ruháim és magamra zárom a fürdő ajtót.
Be áltam a zuhany alá, és a reggel történteket lemostam magamról, majd egy törölközött magam köré csavartam és csak néztem a saját tükörképemet a tükörbe. Majd csak ugy beugrott, hogy milyen jó volt a tegnap esti koncert és, hogy mikor már a rajongok elmentek oda húzott maga mellé és egy képet követelt, mire meg kérdeztem mire fel. És azt válaszolta szemembe nézve, hogy legyen egy ilyen a legjobb rajongomnak. Megcsináltuk a képet és emlékszem , hogy egész éjszaka össze voltam zavarodva és Cameronra meg magamra gondoltam, hogy mi lenne ha együtt lehetnénk és beugrott a reggeli beszélgetésünk. És teljesen tisztába vagyok, hogy az én hibám meg minden. És hogy csak tölem függ már, mert nem mondta ki igaz de tudom, hogy ő akkarja. Én meg mint egy idióta ribi döntésképtelen vagyok. Remek!!!! Döntenem kell!!!! Most rögtön!!!! Nézek elszántan tükörképembe. Majd megszakítom magammal a szemkontaktust és elkezdek öltözködni.

Hajamat egy konytba kötöttem majd kiléptem a fürdőből. Napszemüvegem feltettem a fejemre és fogtam táskámat és telefonomat majd indulni akkartam.
- Hova mész? Nem vársz meg minket is?- kérdi Cameron.
- Most nem. Megyek eszek valamit és telefonálok egyet-mondom és még mielött kilépnék a hotel folyosólyára hátra szolok- Késöbb össze futunk.
Azzal elindultam enni valamit, a hotel éttermébe érve leültem a teraszon a tengerrel szembe, rendeltem gyümölcslét és egy gyümölcs tálat. Miközbe a reggelimet vártam és ettem felcsörgettem a kedvenc fiúimat az 5SOSt. Kicsörgött és Ashton vette fel.
- Cathy Baba!!! -szol bele
- Ashi!! Mi a helyzet? Zavarlak?
- Te?? Sose zavarsz. Amugy semi érdekes, olyan buli utáni hangulat uralkodik nálunk.
- Buli volt a tegnap? Kinek?
- Senkinek csak ugy buliztunk- neveti el magát.
- Ja csak ugy az életet ünepeltétek. Igaz?
- Milyen jól ismersz minket te lány...
- Még jó hogy- mosoylodok el énis.
- Te veled mizu? Össze jöttél már a hercegeddel?
- Hát... Ash nem nagyon de ez egy hosszú történet.
- Igen, hát felvettem a telefont és nincs semi dolgom most. Ugyhogy van időm.
- Ooo nektek mindig van időtök- forgatom meg a szemem.
- Rád? Idő kell.
- Hát kösz.
- Na mesélj inkább ne sértödösködj.
- Még én vagyok a hibás??
- Tereljük a témát.- mondja.
- Jovan na. Itt vagyok Puerto Roicoba és egy kis hiba miatt Cameronnal vagyok egy szobába.
- Ooo. Mikor akkarsz már össze jönni vele?? Csak egymást kinozátok ember- szidd le.
- Oke bocsi, de olyan hülyén érzem magam. Mint egy hülye ribi aki nem tudja mit akkar.
- Baromságokat beszélsz. De tény és való cicáztok itt, föleg te. Döntsél és bárhogy döntesz jó lesz. A lényeg boldog legyél.
- Döntöttem Ash, ma reggel.
- Micsoda??
- Döntöttem!!!- mondom magam elé mosolyogva.
- Komolyan??? És hogy döntöttél??
- Hát Ash....izé.... én nagyon sokat gondolkodtam és végül..........- nem tudtam rendesen befejezni.
- Cathy jól elrohantált reggel- huppan le mellém Cameron a szajába téve egy szelet dinyét. Csodálkozva néztem rá majd észre vettem, hogy Blake is csatlakozott hozzám.
- Telefonálnom kellet bocsi fiúk- mondom a két srácnak de a vonal végén Ash még mindig ott van.
- Cathlyn mond már.
- Ash. Nagyon örültem, hogy tudtunk beszélni. Üdvözlök mindenkit. Puszi nektek- azzal leraktam válasz nélkül. Cameron fürkészve figyelt.
- Fontos volt?- kicsit feszülten felé néztem és megkockáztattam egy mű mosolyt.
- Nem, tényleg nem. Ne nézz igy rám- mostmár rendesen elmosolyodtam. Mivel Cameron olyan agodoan nézzet rám és fürkészve.
- Jó, oké. Csak fura voltál.
- Cameron nyugi. Semi baj nincs. Csak Ashhel beszéltem.
- Értem- mondja Cam és kis szünet ált be a beszélgetésbe. Amit Blake tört meg.
- Miről?- mire kérdön nézzek rá.- Tudom nem rám tartozik csak kiváncsi vagyok.
- Blake csak arról, hogy néhány dologba döntésképtelen vagyok, de asziszem már döntöttem- mosolygok rá. Majd szemem Sarkából Cameront fürkészem, aki kissé megfeszült és a tengert figyelte. Én pedig bele ittam a gyümölcslémbe.
- Na és milyen döntésről volt szó?- kérdi ismét Blake.
- Bocsesz de ez most rám tartozik csak- kacsintok egyet neki. Majd felálok- Fiúk mi lenne ha lemenénk a partra kicsit keresnénk egy dugodt sarkott és kicsit elvonulnánk fürödni és élvezni az életett?
- Én benne vagyok- mondja a két fiú egyszerre
- Remek na akkor menjünk szoljunk a többieknek.

Mindenkinek hello :))
Egy nagy addag bocsánat kéressel tartozom, hogy ilyen sokáig nem volt rész. És megszeretném, köszöni mimden olvasomnak, hogy továbbra is olvassák a sztorim. :*
             I.